vissza a főoldalra

 

 

 2015.04.10. 

Meddig bírja a nép?

Nagyszőlősön történt, hogy egy ukrán katona holttestét hazavitték, eltemették, majd két héttel később a fiatalember megjelent otthon. Szellemekről szó sincs, egész egyszerűen így foglalkoznak az elhunytakkal az ukrán hadseregnél. A holttesteket meg rendőrök kísérik haza és a szülőknek sem engedik meg, hogy belenézzenek a koporsóba. Nem szívmelengető történet, de Kárpátalján ehhez hasonlóak szövik át a mindennapokat.

A háborúnak még egyáltalán nem látszik a vége, sőt egyre inkább úgy tűnik, Washington fegyvereket fog szállítani Ukrajnába. A helyzetből adódóan a belső vándorlás és a kivándorlás egyre csak nő, Kárpátaljára egyre több kelet-ukrajnai menekült érkezik. Csehek és lengyelek állami segítséggel települnek „haza”, a katonaköteles magyar fiatalok túlnyomó többsége pedig az anyaországban tartózkodik. A húsvéti ünnepekre még magyar útlevéllel sem mernek hazamenni családjukhoz, a határon egyre jobban figyelik, hogy kinek van behívója.

Ukrajna gazdasága is romokban hever, egyre több a munkanélküli, mára a havi átlagkereset 10 000 forint környékére csökkent, az árak pedig a magyarországihoz hasonlóra nőttek. Adódik a kérdés: miből élnek az emberek? A kárpátaljai magyaroknak kicsit jobb az anyaországi adományoknak köszönhetően. Falun még valahogy el lehet gazdálkodni, akinek van egy kis földje, az még csak tud magának termelni, de vajon mi lehet azokkal, akik a Kárpátokon túl élnek, de különösen azokkal, akik a városokban?

Az elhúzódó gazdasági problémák miatt az Európai Unió 1,8 milliárd eurónyi kölcsönt szavazott meg gyorssegély gyanánt. Elvben a támogatás az egész országban érezhető lesz, mindenkinek javítani fog az életkörülményein, ha bölcsen használják fel. És ez az, amiben szeretnék, de nem tudok hinni. A korrupció melegágyában, háborús helyzetben bölcsen fogják felhasználni ezt az összeget, és segíteni fog 43 millió emberen?

Már eddig is sokat szenvedett keleti szomszédunk, de az igazán kemény idők csak ezután jönnek. Ha az Egyesült Államok tényleg bekapcsolódik a fegyverkezésbe, akkor a háború egyre nagyobb méreteket fog ölteni, gazdaságilag pedig a következő ősz és tél lesz a legkeservesebb. Már az egész fűtési szezont világpiaci áron fizetni ennyi pénzből és enni is valamit? Képtelenség.

Vajon a nyomor mely fokára kell eljutni ahhoz, hogy Ukrajna lakossága megelégelje a háborút? Mikor kergetik el Jacenyukot és Porosenkót vagy kényszerítik őket béketárgyalásokra? Mert az éhes szájak előbb-utóbb azt fogják mondani, hogy inkább kapjanak még területet az oroszok, de elég a szenvedésből.

Az 1930-as években több millió ukrán halt éhen, amikor a sztálini kolhozosítás miatt kötelesek voltak beszolgáltatni földjeiket és terményeiket. A Szovjetunióban eltitkolták a borzalmakat, a következő népszámlálási adatokat meghamisították, a számlálóbiztosokat kivégeztette Sztalin. Egy kommunista diktatúrában ezt meg lehetett csinálni, de mi lesz a XXI. században? Ismét éhhalál vagy előbb béke?

 

Märle Tamás