vissza a főoldalra

 

 

 2015.04.17. 

Önkény

A Magyar Állami Operaház a 2015–2016-os programját tartalmazó díszes, valószínűleg igen drága kiadványát abban a sajtótermékben tartotta fontosnak elhelyezni, mellyel trágárságban legfeljebb a Népszava vetekszik, és amelynek címlapja ezen a héten úgy jelent meg, hogy a kormány fejének fekete csíkkal kitakarták a szemét, mint a bűnözőkét szokás, és szorosan mellémontírozták az előzetesben lévő Tarsoly Csabát, a Quaestor cégcsoport vezetőjét. Olyan hamis módon szerepelnek együtt ezen a címlapon, ahogy az az életben soha nem történt meg. Nyomatékul nagybetűvel virít továbbá ugyanezen a címlapfotón „A TETTES A HÁZBAN VAN” szöveg, félreérthetetlenül utalva ezzel a miniszterelnökre mint tettesre. Megtudhatja mindenki, aki csak megfordul az újságárusnál, hogy „Az ellenzéket üldözi a Fidesz”. A terjesztés általunk kiismerhetetlen rendező elvéből következően, ez a sajtótermék, ha fogy, ha nem, minden árushelyen a fő sorban szerepel. Pedig ez a címlap nem közöl kevesebbet, mint hogy az ország miniszterelnökének képmásával az ellenzéki sajtótermékekben bármit meg lehet tenni. Ha kinyitjuk a nyomdai terméket, akkor pedig az az állítás fogadja az olvasót, hogy Orbán Viktor rendszere romlott, gőgös, határtalanul ostoba, katolikus főpapja(sic!) kvaterkázik a Quaestor-panamistával, és nem utolsósorban Orbán két piti gengszternek látszó főembere, Habony Árpád és Andrew G. Vajna fekete kisbuszban menekülnek.

Gíró Szász András kormányszóvivő állításainak hitelessége lekezelő szövegkörnyezetben gúnyos kiszólásokkal tarkítva van kétségbe vonva, és a kormányfő törvénytelenül szerzett bennfentes információk birtokosaként van beállítva. Lázár izomból hazudik, Rogán Antalnak nem gyűlik meg semmiféle disznóság miatt a baja a törvénnyel, írták a múlt héten, továbbá a szervilizmus, a hajbókolás a nemzeti együttműködés rendszerének alapjaként van lefestve. Oldalról oldalra, általuk vélelmezett országos botrányokat tálalnak, s mindegy miről írnak, a lényege mindig az, hogy az egész ország a Fidesz ellensége, s itt torát üli az önkény.

A demokrácia hiánya, e sajtótermék szerint, mára olyan méreteket öltött, hogy a félelemmel teli közéletben senki sem meri megmondani a véleményét. Ilyen körülmények között indul a hétvégén esedékes parlamenti választáson a jelenlegi szocialista polgármester Schwartz Béla, akivel kampánycélból készített a lap interjúnak látszó valamit, ami a valóságban három tele oldalon keresztül, ízléstelenül átlátszó, vastag propagandaszöveg. Természetesen nem állítom, hogy ez a mostani számuk bármiben is eltérne a korábbiaktól. De egyben biztos vagyok, amióta a Fidesz 2010-ben megnyerte a választásokat, keresve sem találni ennél a nyomdai terméknél mocskolódóbb, egyoldalúbb orgánumot, ha a kormányzó párt megítélését vizsgáljuk, ezért is lepett meg G. Fodor, kormánytanácsadó, amikor kedvencei között emlegette. De, ugyebár, nem vagyunk egyformák.

S mint ilyenek, kénytelenek vagyunk föltenni a kérdést:

Miféle önkény az, ahol igen jelentős támogatásban részesíti a Magyar Állami Operaház azt az ellenzéki sajtóterméket, amely az egyik fő szereplője a kormányt lejárató kampánynak. Miféle önkény az, ahol egy antidemokratikusnak beállított kormány alatt részben állami támogatásból működnek az ellenzék lapjai, rádiói és tévéi, s ugyanez az állandó elnyomástól szenvedő ellenzék az egymást követő időközi választásokon elsöprő győzelmet arathat?

 

czyla