vissza a főoldalra

 2015.04.24. 

ZSIGMOND VILMOS kiállítása

Zsigmond Vilmos 1930 június 16-án Szegeden született. 1955-ben végzett a Színművészetin, Budapesten. 1956-ban november 4-e után elhagyta Magyarországot. 1962-ben szerzett amerikai állampolgárságot. 1978-ban Oscar-díjat nyert.

 – A sikerhez szerencse is kell, de nagyon sokat kell dolgozni érte. Tíz éven át Amerikában szinte semmi sem sikerült, mondja egy interjúban. Ott voltunk a feleségemmel egy kisbabával, bármit elvállaltam volna, akár az utca söprést is. Alig volt pénzünk. Ha az embernek gyereke van, és nincsen semmi pénze, akkor bármit elvállal. Az akaraterőt és az önbizalmat az édesapjától örökölte, aki fantasztikus futballista volt később edző lett belőle. Egyvalamire nagyon megtanított: „Fiam, bármit teszel, csak akkor fogjál bele, ha a maximumot tudod kihozni.” Egész életemben ehhez tartottam magam. A kicsit nagyon megbecsültem, mert a kis munkákból jöttek a nagy munkák. Két lánya van, négy unokája. A felesége Susan.

A Lakiteleki Népfőiskolán 2010 novemberében Lezsák Sándor jóvoltából ott lehettem Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr tiszteletére rendezett filmszemlén: Apáti Miklós írta a tudósításában: Ezen a szemlén is kitűnt, hogy mekkora szervező ereje van Lezsák Sándornak és csapatának: egyetlen percnyi fennakadás nem volt, folyamatosan érkeztek rangos vendégei, Csurka Istvántól Szőcs Géza államtitkárig. Csurka és Zsigmond Vilmos találkozása mindkettejük számára élményszámba ment, mert noha iskolatársak voltak a Színművészeti Főiskolán, 1957 novembere óta nem találkoztak. Összeölelkeztek, s úgy beszélgettek, mintha tegnap váltak volna el egymástól.

A Ludwig – Kortárs Művészeti Múzeumban a magyar származású, Oscar-díjas operatőr, Zsigmond Vilmos fotóművészeti munkásságából április 10-én megnyílt a tíz héten át tartó tárlat.

Zsigmond Vilmos, az Oscar-díjjal és több rangos nemzetközi filmes elismeréssel kitüntetett operatőr munkásságát olyan filmek fémjelzik, mint a Szarvasvadász, a Harmadik típusú találkozások vagy a Fekete Dália. Filmjeinek védjegye a világítás találékony használata, a fény művészi alkalmazása. A kiállítás gerincét eddig még soha be nem mutatott fotók alkotják. A hetvenes évek elejétől Amerikában együtt dolgozott korai filmjeiken azokkal a rendezőkkel, akik alapjaiban változtatták meg az amerikai filmgyártást, mint például Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Steven Spielberg. Míg a nagy filmstúdiók addig látványos, könnyen befogadható filmeket készítettek, Zsigmond Vilmos alkotótársai új alapokra helyezték a filmgyártást. Rendre felrúgták a történetmesélés hagyományos szabályait, külső helyszíneken forgattak, a realizmus felé fordultak, céltudatosan törekedve arra, hogy ismét művészi színvonalra emeljék az amerikai filmet.

A mintegy 150 darabot számláló fotóanyag az 1950-es években indul, és napjainkig bezárólag több csoportban mutatja be Zsigmond Vilmos alkotói gondolkodásmódjának fő jellegzetességeit. A kiállítás kiegészül továbbá a filmes életmű darabjaival is, hogy láthatóvá váljanak a fotográfiai alkotások és az operatőri tevékenység szoros összefüggései, segítve egymás értelmezését.

net / czyla