vissza a főoldalra

 2015.04.24. 

Választási katzenjammer

Lehet, hogy lesz aki megró a feleslegesen használt idegen kifejezés használata miatt, mikor van ennek a szónak jó magyar megfelelője, a másnaposság. Csakhogy én úgy érzem, a kettő mégsem pont ugyanaz. A másnaposság mint szó, könnyedebb, gyorsabban múló bajt jelöl. A katzenjammer maradandóbb. Talán a mély hangrendű magánhangzók miatt kissé fenyegetőbb. Ugyan nem végzetes, de figyelmeztető.

A helyzet az, hogy a hívek várakozása ellenére a Fidesz nem tudta megtörni a népszerűségvesztési trendet, most vasárnap a harmadik vereségét szenvedte el. Sokan fogják ezért bírálni és sokfelől. Elsősorban Orbán Viktor lesz a célkeresztben. Már megkezdődött a bűnbaknevezés, noha hivatalos végeredmény még nincs, illetve a matematikai esély még mindig adott, mert 500 körüli szavazat nincs összeszámolva. Bár csekély a valószínűsége, de nem lehetetlen a fordítás. Ebből az ötszázból kitelne a 261 hiányzó szavazat és a maradék 240 megoszolhatna úgy is, hogy akár egy vokssal, de többet kapna a fideszes Fenyvesi Zoltán. Végül is mindegy is, hogy végződik a dolog, mégsem lehet úgy tenni, mintha semmi sem változott volna. Noha gyakorlatice semmi sem változott: a parlamenti kétharmad már Veszprémben elúszott, a többség meg így is úgy is megvan. És igaza van abban a miniszterelnöknek, hogy van az úgy, hogy a kapufáról kifele pattan a labda. Maradjunk is a sportos hasonlatnál és vizsgáljuk meg a három utolsó meccset.

Az újpesti, a szocialista Kis Péter halála miatt megüresedett parlamenti hely megtartásához adott szoci győzelmet hozó állampolgári voksokat nem tartottam olyan felháborítónak, mint Veszprémben a tulajdonképpen választási csalásnak is beillő, erkölcstelen mandátumszerzést. Itt az ún. baloldali pártok becsapták a szavazókat, amikor függetlennek hazudták Kész nevű tettestársukat. Ellenben ezt az elbukott újabb időközi választást részben részleges cserbenhagyásnak vélem. Akkor is, ha a korábban kormányoldalra szavazók találtak okot az otthonmaradásra, még jogos kritikájuk ellenére is, ezt a mandátumot meg kellett volna adniuk a Fidesznek, ha másért nem hát Lasztovicza Jenő emlékére, mert ami jár, az jár. Lehet, hogy politikai értelemben nem, de erkölcsileg mindenképpen. Amellett, hogy Fenyvesi is megérdemelte volna, hiszen derekasan kivette a részét a munkából. Nem akarom én csak a választókra kenni a dolgot. Hogy ki mindenki ludas ebben a vereségben, hosszú lenne felsorolni. Ám mindent összevetve azért Edericsen hallottam két érdekes hírt: az egyik úgy szólt, hogy a szocik közvélemény-kutatása az MSZP–DK-jelölt súlyos lemaradását mérte a Fidesz jelöltje mögött, a másik pedig állítólag a szavazókörökből szivárgott ki vasárnap nagyjából úgy 3 óra tájt: a Tóbiás–Gyurcsány–Gőgös-triumvirátus szakszervezeti jelöltje bukóban, tolják meg Vonáék jelöltjét a jobbikos Rig Lajost, ez állt a parancsban. Akkor a sajtójuk nem a saját kudarcukról szól majd, hanem ez lesz a hír amivel tele tudják óbégatni a világot: hiába ment Tapolcára kampányolni a párt legerősebb fegyvere, Orbán Viktor, a Jobbik mégis vereséget mért a fideszes jelöltre. Máris válságkezelési stratégia megalkotását sürgetik, hogy az rögzüljön a fejekbe: válság van. Miközben a gazdasági mutatók teljesen rendben vannak. Ilyen kommunikációhoz előbb hülyére kellene magát festenie a Fidesznek – szerintem.

Ám a kérdés, ha akarjuk, ha nem, itt lóg a levegőben: megnyugodhat-e az ország, nincs baj, a kormány a helyén? Mert igaz ugyan, hogy a ciklus vége még messze van, de itt nem egyedül a Fideszről van szó. Hiába akarják egyesek úgy beállítani. Itt nem a lé, hanem a létünk a tét. A nép látja milyen silány minőségű a másik oldal egy része. Náluk érthetően jobbra vágyik. Nem a Jobbikra, mert az csak pótszer. Tudjuk, van az úgy, hogy a hamis ígéretekkel ideig óráig mindenki megvezethető. Pláne akinek olyan kemény az élete, hogy elviseléséhez kell a mákony. Az egyes embernek odaadott konkrét segítség helyett az ezermilliárdos beruházások ígéretével hiába halmozzák el a népet. Az a népnek egyrészt sok, másrészt kevés. A bizalom visszaszerzéséhez kézzelfogható dologra van szükség. Verebes István színész-rendező azt mondta egyszer, szerintem találóan, hogy Bazitán, ahol ő él, szavazás előtt az emberek benéznek a disznóólba. Ha szaporodást tapasztalnak az állományban a fennálló kormányra szavaznak, ha fogyást, az ellenzékre. (Aki nem tudná beazonosítani, akit idéztem: ő a legendás színészházaspár, a csupa szív néhai Verebes Károly és a kirobbanó tehetségű úrinő, a Kossuth díjas színésznő, Schubert Éva fia. Az ifjabb Verebesre talán nem igaz a mondás, mely szerint általában nem esik messze az alma a fájától. Ő kicsit messze esett, de a megfigyelése telitalálat.)

Nincsenek belső ismereteim a Fidesznek mint pártnak a szervezettségéről. Tény, hogy lejáratására óriási külföldi erőket mozgósítottak. A rákban elhunyt Lasztovicza Jenőt is durván megtámadták. Most utólag derült ki, hogy legfőbb bűne az lehetett, hogy korábban simán szállította a győzelmeket. Tehát volt egy tehetséges ember, akihez kötődött a szervezet. Ezt a munkát Fenyvesi Zoltánnak folytatnia kell. A kormány gazdasági teljesítménye nyilvánvaló. El kell érni, hogy az országos sajtóban a Fidesz szereplései során ne tűnjön zaklatott pártnak. A feljelentés nélküli, csak a sajtó számára szóló korrupciós vádakat nyilvánosan meg kell cáfolni. A szétbeszélést abba kell hagyni akkor is, ha egyébként nyilvánvaló, hogy egy hatalmas néppártban többféle szempont, ízlés egyesül.

czyla