|
 2015.08.07.
A természet
kincsei
A gyógynövény
A gyógy- és
fűszernövények gyógyászati alkalmazása a megelőzésben, gyógyításban,
az élelmiszer és kozmetikai iparban történő felhasználása
reneszánszát éli. A gyógynövényekből kinyert természetes
ható, illat- és színanyagokat nem csak a gyógyszerekben, gyógytermékekben,
hanem az élelmiszerekben, a kozmetikumokban is felhasználják,
így akaratlanul is napjaink részévé válnak. Csaknem minden második
ember találkozik közvetlen vagy közvetett formában ezekkel a
termékekkel. Dr. Nagy István államtitkárt kerestük föl, hogy
megtudjuk mennyire versenyképesek a magyar gyógynövények;
vajon biztos megélhetést jelent a gyógynövények gyűjtése és
termesztése; a külföldi felvásárlók jelenleg „gyarmatárut”
vásárolnak a magyar feldolgozóktól?
Az 1980-as és 1990-es években 37-42 ezer hektáron és a
gyűjtött területeken évente mintegy 40 ezer tonna gyógynövénydrogot
állítottak elő. Hogyhogy mára a terület 20 ezer hektárra csökkent?
– A rendszerváltáskor a nagy állami feldolgozók és
forgalmazók megszűntek vagy átalakultak, a korábbi iparszerű
termesztést is lehetővé tevő termelési rendszerek nem voltak
hatékonyak. A globális piaci nyitással olyan beszerzési piacok
is megjelentek, ahonnan a hatékonyabb előállítás miatt olcsóbban
be lehetett szerezni bizonyos árucikkeket. Bizonyos gyógynövények,
mint például az anyarozs, gyűszűvirág termesztése kereslet
hiányában abbamaradt. Így érthető, hogy a kilencvenes években
stagnált, megtorpant a gyógynövények termesztése.
Mivel magyarázható,
hogy méltatlanul kevés szó esik nagy múltú gyógynövénykultúránkról,
miközben a természetes gyógyászatra Európa-szerte nő az igény?
Talán a gyógyszergyártók lobbiérdeke érvényesül a háttérben?
– Nem biztos, hogy kevés szó esik gyógynövénykultúránkról,
hála egyrészt a média érdeklődésének a gyógynövények
napjaink részét képezik. Nem telik el hét, hónap anélkül,
hogy a gyógynövényekkel kapcsolatos rendezvény vagy hír ne látna
napvilágot. Ennek a szakmai oldalát kívánja minisztériumunk
megerősíteni azzal, hogy összefog az ágazat képviselőivel. A
minőségi paraméterek oldaláról általánosságban elmondható,
hogy a magyar gyógynövények – különösen a kedvező éghajlati
és időjárási viszonyoknak köszönhetően – versenyképesek.
A gyógyszeripar és a gyógynövényipar egymásnak feszülése
nem új keletű, de vannak már szinergiák, hiszen a gyógyszeripar
is egyre több természetes alapanyag után nyúl.
Az ágazatban mekkora szerepe van a nemzeti hagyományoknak
és a regionalitásnak?
– A gyógynövények gyűjtése alapvetően a hagyományokon
alapul. A Lajtától nyugatra kevesen foglalatoskodtak ezzel a tevékenységgel,
míg Magyarországon évtizedek óta folyik a gyógynövények és
egyéb erdei növények gyűjtése. A gyűjtés is regionális ez
egyrészt adódik abból, hogy a gyűjtést elsősorban az
elmaradott régiók, munkanélküli lakossága végzi, másrészt
a biodiverzitásból adódóan minden növénynek megvan a saját
régiója. Az eredetvédett és Hungarikum-jelölt alföldi
kamillavirágzat gyűjtése például kizárólag az Alföldre
koncentrálódik.
Jelenleg mennyire jelent biztos megélhetést a gyógynövények
gyűjtése és termesztése?
– A gyógynövények gyűjtése mindig is elsősorban kiegészítő
pénzkereseti lehetőséget biztosított az elmaradott régiókban
élők számára. A termesztett gyógynövények termesztési
„hullámát” és jövedelmezőségét a mindenkori gabona és
ipari növény árak határozzák meg. A gyógynövények gyűjtése
és termesztése azoknak is megélhetést kínál, akiknek nincs
vagy kisebb a földterületük. A növények egy részének
feldolgozása magas fokon gépesíthető és beilleszthető a nagyüzemi
technológiába, a nagy kézimunka-igényűek viszont kifejezetten
a családi-háztáji gazdaságok növényei. Utóbbiak jelentős
szerepet játszhatnak az önfoglalkoztatás szintjének emelésében,
amely a tárca stratégiai célkitűzése is.
Hozzávetőlegesen mennyi embert foglalkoztat ez az ágazat?
Ők kiknek adják el termékeiket?
– Az elmúlt három év átlagában évente mintegy 20
ezer tonna szárított gyógynövényt dolgoznak fel az országban.
A Magyarországon feldolgozott gyógynövények 70 százaléka
vadon termő növények gyűjtéséből származik. A gyógynövénytermő
terület nagysága 18-21 ezer hektár. A termesztett növények közül
az ánizs, az édeskömény, a citromfű, a máriatövis a
borsmenta, a kakukkfű, a körömvirág továbbá a fehérmályva,
termesztési technológiái a szántóföldi termesztéstől a háztájiban
való előállításig terjednek. Magyarországon 110-120 gyógynövényfaj
gyűjthető. Gyűjtésből legnagyobb tömegben a vadgesztenye származik,
de gyűjtik az erdei csalánt, a csipkebogyót, az aranyvesszőt
és a kamillát is. Magyarországon mintegy 5 ezer ember
foglalkozik gyógynövénygyűjtéssel, termesztéssel pedig
mintegy 25 cég. Ők további 1500-2000 embernek adnak munkát az
elsődleges feldolgozásban. Magyarországról a gyógynövények
70-80 százaléka feldolgozott gyógynövény drogként kerül ki.
A fennmaradó hányadot dolgozzák fel magasabb fokon, például
teakeverékeket, illóolajokat, kivonatokat és egyéb
feldolgozott késztermékeket állítanak elő. Az ágazatban a gyűjtés
és a termesztés éves árbevétele mintegy 10 milliárd forint.
A nagy feldolgozottsági fokú, nagy hozzáadott értéket képviselő
gyógynövényeket valamilyen formában tartalmazó termékekből
évente további mintegy 40-50 milliárd forintos árbevétel származik.
Igaz, hogy a külföldi felvásárlók jelenleg
„gyarmatárut” vásárolnak a magyar feldolgozóktól, élve
azzal a lehetőséggel, hogy a Kárpát-medence gyógynövény flórája
rendkívül gazdag?
– Valóban gazdag a flóránk adta lehetőség. Ezt a külkereskedelemben
ki is használják az exportáló cégek. A gyógynövények
nagyobb hányadát elsődlegesen feldolgozott növényi rész formájában
(gyógynövény drog) exportálják. Gyakran elhangzik az a téves
kijelentés is, hogy a gyógynövénytermesztés tekintetében
gyarmatország vagyunk, azaz csak alapanyagot értékesítünk külföldre.
Csak az tudja reálisan megítélni a helyzetet, aki tisztában
van a gyógynövényágazat jelentősebb folyamataival. Az első
szintet az képviseli, amikor a gyógynövényt pusztán betakarítják,
maximum szárítják és a termelő-gyűjtő semmi további műveletet
nem végez vele. Ilyen termelőknek számítanak Albánia, Bulgária
és Egyiptom bár a fejlődés jelei itt is mutatkoznak. A második
szinten a betakarított gyógynövényt szárítják, válogatják,
őrlik stb. Ennek az eredménye a feldolgozott gyógynövény
drog. A kertészeti ágazatban
1 hektár
növényi kultúra kézimunka igénye kb. 250-300 munkaóra,
100 kg
gyógynövény esetén a feldolgozás akár 50-100 munkaóra is
lehet. Ha, ezt forintosítjuk egy átlagosnak számító 700 Ft/óra
munkabérrel, és a feldolgozás kihozatali normáival is kalkulálunk,
akkor választ kapunk rá, hogy miért kerül annyiba 1kg
kamillavirágzat a drogériákban. A feldolgozottság egy sokkal
magasabb szintjét jelenti, amikor a gyógynövénydrogból
egy-egy egy összetevőt, hatóanyagot kivonnak. Ha, a kamillánál
maradunk, akkor említhetjük például az apigenint. Az ilyen
jellegű kivonatok intermedier alapanyagnak számítanak,
amelyeket a gyógyszeripartól, a kozmetikai iparon keresztül az
élelmiszeriparig széles körben tovább felhasználhatóak. Majd
az egésznek a csúcsát az jelenti, amikor csúcstechnológiával
a terméket kapszulába vagy egyéb formába töltik. Ez utóbbi
természetesen már olyan eljárással történik, amelynek nincs
számottevő élőmunka igénye, ezért a foglalkoztatáspolitika
szempontjából nem releváns, viszont nagy hozzáadott értéket
képviselnek.
Tudtommal a korábban jól működő vállalati kutatóhelyek
megszűntek. Mi jellemzi a hazai gyógynövénykutatást?
– A gyógy- és illóolajos növények kutatásának ipari
háttere (részben saját vállalati források, részben az ipari
tárca pénzeszközeinek allokációjával) gyakorlatilag megszűnt.
A 80-as évek végéig ez a forrás biztosította az ágazati
kutatás 50-60%-át. A központi agrárágazati finanszírozás
folyamatosan kivonult az ágazat fejlesztési feladatainak megoldásából.
A 80-as évek közepéig mintegy 3-4 millió forintra, napjainkra
nullára csökkent részesedése a kutatási feladatok megoldásában.
Némi változást jelent, hogy 1992-től – felismerve a gyógy-
és illóolajos növények biodiverzitásának drasztikus csökkenését
– új típusú támogatási formát vezettek be, központi
(jelenleg FM, illetve EU támogatással) segítséget nyújtanak a
biológiai alapok védelmére, a génmegőrzésre. A mezőgazdasági
üzemek és kereskedelmi vállalatok fejlesztési tevékenysége
1990-től gyakorlatilag megszűnt, vagy minimális szintre redukálódott.
Ennek oka kettős: részben a vállalatok bizonytalan jogi és
gazdasági helyzete miatt a pénzügyi források beszűkültek, másrészt
a szabályozatlan versenyhelyzetben nem garantálható, hogy az
eredményeket a ráfordító hasznosítja majd. A jelenlegi központi
kutatási pályázati formák nem igazán hatékonyak az ágazat
számára. Az Országos Tudományos Kutatási Alap csak
kimondottan alapkutatásokat támogat, míg az egyéb pályázatok
csak nagy volumenű fejlesztési feladatok megoldását finanszírozzák,
amelyek egy konkrét termelőüzemhez kötöttek, s amelyek ott
2-3 éven belül megtérülnek. Az ágazatban indokolt 5-10 éves
átfutást igénylő alapozó és fejlesztő kutatásra jelenleg
nincs mód, nincs fedezet. Az oktatási intézményekben folyó
kutatások anyagi bázisa visszafordíthatatlanul redukálódik. A
korábban K+F feladatokra fordított pénzeszközök folyamatosan
fenntartási költségekké konvertálódnak át. Sajnálatos,
hogy a hagyományos értelemben vett önálló kutatóintézeti
forma (a világon elsőként létrehozott és közel 80 évig
eredményesen működő Gyógynövény Kutató Intézet) mint
olyan folyamatosan megszűnt ágazati K+F bázisként működni.
Az Intézet 1967-es mezőgazdasági tárcától történő
elcsatolásával, valamint a Gyógyszerkutató Intézet növénykémiai
osztályának a megszüntetésével kezdődött meg a leépülés,
majd a GYNKI gyógyszeripai trösztbe vonásával, később gyógyszeripari
közös, majd részvénytársasággá alakulásával (1991-től)
tetőződött be a folyamat. A profitérdekeltség felerősödött,
a vállalati érdek értelemszerűen az ágazati érdek elé került.
A korábban jól működő vállalati kutatóhelyek gyakorlatilag
megszűntek. A gyógyszeripar szinte teljesen felszámolta a növényi
bázissal foglalkozó részlegeit, a gyógynövénytermesztésre
specializált mezőgazdasági üzemek a létükért küzdenek, a
termeltető, kereskedő cégek pedig költségtakarékossági
okokból hajlanak a K+F tevékenység minimalizálására. Az elmúlt
húsz évben Magyarországon gyakorlatilag fokozatosan megszűnt a
technológiai és technikai fejlesztéshez szükséges kutatói
tevékenység, érdemi nemesítő munka például már csak néhány
faj esetében létezik. Relatív értelemben felértékelődött,
azaz kevésbé drasztikusan redukálódott a felsőoktatási intézmények
kutatási tevékenysége. Ezek az intézmények a továbbiakban is
képesek kvázi szektor és vállalati érdekszférán felülemelkedve
működni. Ennek oka, hogy alig jelentenek közvetlen konkurenciát
a megbízó vállalatok számára.
Mennyire lényeges ezen a területen a piacépítés és
a marketing?
– A kiélezett piaci versenyben nem elegendő magas minőségű
gyógynövényeket, gyógytermékeket előállítani, a sikerhez
átfogó piaci és reklámstratégia is szükséges. Egy-egy a
termékhez vagy régióhoz köthető sztori nagyon sokat segíthet
a termékek és az egész ágazat „felépítésében”.
Tavaly a szaktárca és a Gyógynövény Szövetség és
Terméktanács stratégiai partnerségi megállapodást kötött
egymással. Mit tartalmaz ez a dokumentum?
– Ez konkrét és szélesebb alapokon biztosítja az együttműködést
a szaktárca és a szakmai szövetség között. A megállapodások
célja a magyar gyógynövényágazat versenyképességének és a
vidéki munkahelyteremtés támogatása. A gyógynövényágazat
fejlesztésének koncepciója egybeesik kormányzat, valamint a
kamara azon céljával miszerint a munkaigényes ágazatokat kell
támogatni, azoknak forrásokat biztosítani. Ezáltal javul a vidék
életminősége és eltartó képessége. Az ágazat átfogó
reformja, kormányzati segítség nélkül nem várható. Ezért
is fontos, hogy stratégiai megállapodás köttetett, mely az együttműködés
kereteit meghatározva további lehetőségeket biztosíthat az ágazat
fejlesztéséhez. A stratégiai megállapodás célja, hogy olyan
megoldásokat találjunk együtt, amelyek segítik a magyar gyógynövényszakma
régi hagyományainak továbbvitelét, de az új technológiai és
piaci kihívásokra is megfelelő választ adnak.
Melyek a közelmúltban elkészült a magyar gyógynövény-stratégia
legfontosabb elemei?
–A stratégiában az ágazat jelenlegi bemutatásán túl,
érintve vannak a legfontosabb stratégiai elemek (mint a gyűjtés,
termesztés, feldolgozás, forgalomba helyezés, kereskedelem és
marketing) fejlesztési céljai és az azok megvalósításához
szükséges eszközök. Megfogalmazza a legfontosabb cselekvési
terveket a gyűjtés, a termesztés, a feldolgozás és a
kereskedelem területén. Ezek megvalósítása során elérhetővé
válik a termesztő területek és a gyűjtés volumenének és
30%-os növelése, az előállított drogtömeg mintegy negyedével
történő, azaz 250 000 tonna/évre történő emelése. Ennek
hatására a gyűjtésben a hátrányos helyzetű kistérségekben
5-8000 főnek biztosíthatna hosszú távon kiegészítő kereseti
lehetőséget és foglalkoztatást az ágazat. A most futó start-
és szociális szövetkezeti programokban 1000-1500 főnek nyújt
foglalkoztatási lehetőséget. Ezek természetesen csak akkor valósulhatnak
meg, ha a stratégiában vázolt feladatok komplexen lesznek
megoldva.
Medveczky Attila
|
