|
 2015.08.07.
Jó fajta lófajták
A XXIII. Incitato-tárlat a kézdivásárhelyi múzeumban
Lófajták. Megújulás.
Kitartás. Csak néhány gondolat az idei Incitato művésztábor
kiállításáról, melyet nemrégiben nyitottak meg a múzeumban.
Kiállító művészek: Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Csutak
Levente, Deák Barna, Deák M. Ria, Dimény András, Erőss Sándor,
Kovács Imre, Miholcsa József, Nagy Lajos, Sajgó Ilona, Sárosi
Csaba, Simó Enikő, Tomos Tünde, Ürmös Péter, Vetró András,
Vetró B. Sebestyén András, Vetró B. Zsuzsa, Vincze László,
Xantus Géza, Xantus Lehel, Zavaczki Walter Levente. Kiállító
diákok: Bimbó Botond, Gábor Balázs, Máthé Balázs, Németh
Orsolya.
Az Incitato művésztábor egyik éltető eleme a családiasság,
pedig a képzőművészet alapvetően magányos műfaj. A legtöbb
alkotó elvonulva, csendes magányban, gyakran önmagával, érzéseivel
és gondolataival viaskodva hozza létre művét, és ez a magány
legfeljebb a kiállítások alkalmával oldódik, amikor az elvégzett
munka és akarat, mint most is, visszatalál a közösséghez. Az
alkotói egyedüllét feloldásának egy másik lehetősége a közös
munka során született inspirációk, tapasztalatok, szellemi, érzelmi,
gondolati rezdülések összefonódása, ahogyan egy művésztábori
együttlét során kialakulnak a munkát követő beszélgetések,
az alkotói ihletet serkentő – incitáló – borozgatások közben.
És talán ez utóbbi jellemző az Incitato művésztábor alkotóira.
Régi, összeforrott csapat, melynek tagjai az idén is képesek a
témában való megújulásra, nagyon sokan közülük technikában
is újat hozva.
Belépve a múzeum nagytermébe az első dolog, ami igazi tábori
hangulatról, összetartozásról árulkodik, a főfalon álló, méretben
egységes, technikában különböző alkotások parádéja. A
befogadás első szintjén hat a látvány, a színek okozta emóciók,
a forma, a hangulat. De minél többet időzünk a főfal előtt,
annál mélyebb rétegek tárulnak fel.
Az idén van itt pinto, fríz, arab telivér, tiroli ló,
vadló, meleg és hideg vérű lófajták teljes felsorakoztatása,
de megtaláljuk a korábbi évek lovait is, a Pegazust, csikót, táltos-
, illetve versenylovat. Adott terjedelemben nyilván ez az írás
csak szemelgethet a rengeteg alkotásból, kedvet teremtve a
teljes kiállítási anyag megtekintéséhez.
Itt van mindjárt Simó Enikő megmosolyogtató című, Lófélék-jófélék
alkotása. A lótípusok összes változatát felsorakoztatja a
maga letisztult vonalvezetésével, szabályosan elrendezett puritán
ceruzarajzával. Pinto lova a kiváltáság- és a szánalom érzetét
egyszerre erősíti a nézőben. Csutak Levente enyhén
hiperrealista ábrázolásai konkurenciát teremtenek a fényképészetnek.
E kidolgozott részletgazdagságot és tökéletes formakultúrát
sok esetben azonban a minimális ábrázolás váltja fel. Így
van ez Xantus Géza Lovak, Kovács Imre Csillagforrás, Ürmös Péter
Székely lófők, Xantus Lehel Portré vagy Vincze László Hadak
útján című alkotásával.
Sárosi Csaba Az első lépések című monotípiáján a
kisgyermek és csikó témakapcsolásán a suta-kecses, tudatlan-bölcs,
erőtlen-erős képzettársítások konfrontációja fogalmazódik
meg a nézőben. A csikó kecsessége, nemessége, játékossága
jelenik meg Tomos Tünde akrilmunkáin. A Vetró házaspár alkotásain
az expresszív lendület, az ember közelségét jelképező
zavartság, forgatag, szabadulni vágyás, a kitörés halvány
reménye jelenik meg, ellentétben Ábrahám Jakab fríz lovával
vagy Deák M. Ria féktelen vadlovaival, melyek a szabadság zabolátlan
szimbólumai. Zavacki Walter Levente csillagnéző, égbe nyerítő
tölgyfalova uralja a termet. Ha e tárlat egy hiányosságát
megfogalmazhatjuk, talán az lenne, hogy a múzeum kiállítótere
még több körplasztikát, szobrászati alkotást elbírna.
Az alkotók mellett azonban egy kiállítás létrejöttéhez
szükség van a művészetet értékelő és szerető szervezőkre,
támogatókra, és természetesen a festményekben gyönyörködő,
érdeklődő, értő-befogadó közönségre, és ebből, reméljük,
soha nem lesz hiány. Az idei tárlat augusztus 30-áig
megtekinthető a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti
Múzeumban.
Dobolyi Annamária
Háromszék
|
