vissza a főoldalra

 2015.08.07. 

Rendőrségből templom

Bizarrnak hangozhat, de igaz: Szigetszentmiklóson a rendőrség épületéből református templomot építettek, ráadásul az egykori munkásőr-lakótelep közepén virágzik a gyülekezet. Míg számos helyen arról panaszkodnak, hogy egyre üresebbek a templomok, addig a Szigetszentmiklós-Újvárosi református közösség már majdhogynem kinőtte a közelmúltban felszentelt templomát. Mi lehet a titka? Tényleg a szabadult alkoholisták segítettek? – erről is kérdeztük Harmathy András református lelkipásztort.

 A templomszentelő ünnepségen a felszólalók többsége azt hangsúlyozta, különösen nagy öröm, hogy egy lakótelep kellős közepén épült gyülekezet.

 Igen, azért nagy dolog ez, mert olyan helyen született közösség és épült templom, ahol az emberek egyáltalán nem számítanak rá. Egy tradicionálisabb, falusi közösségben talán természetesebb lehet mindez, de ahol korábban nem volt semmi, valóban nem mindennapos dolog, hogy református közösség épül. A rendőrségi épületből lett a templomunk, és lőtérből az istentiszteleti helyszín.

 Milyen ez a gyülekezet?

 Az emberek azt szokták mondani, amikor belépnek a templomba, hogy családias. Amit mindig megemlítenek, hogy érzik a szeretetet. Nagyon egészséges a gyülekezetünk összetétele, minden generáció képviselteti magát. Először az idősek jöttek, aztán egy idő múlva megjelentek a fiatal családok is.

 Úgy fogalmaz, hogy „megjelentek a fiatal családok", de a valóságban az a helyzet, sokat kell érte tenni, hogy „megjelenjenek".

 Egyszerűen várjuk őket. Amikor elkezdtük a gyülekezet szervezését, három helyiséget terveztünk: egyet az istentiszteletnek, egyet gyermekmegőrzőnek és egyet gyermek-istentiszteletnek. Azonban olyan sokan jöttek az istentiszteleteinkre, hogy szűkösnek bizonyult a terem. Akkor az egyik presbiter felvetette, hogy kibonthatnánk a falat, mert gyerekek híján úgysem tartunk gyermek-istentiszteletet, és megoldódna az ülőhelyek problémája. Aztán évek múlva ez a presbiter könnybe lábadt szemmel mondta, érdemes volt megtartani a helyiséget, mert sok-sok gyerek van közöttünk, vártuk őket és fészket raktunk nekik. Számos programunk van, amire jönnek hozzánk gyerekek és felnőttek egyaránt.

 Mire jönnek szívesen?

 Két irányban indultuk el. Mivel lakótelepen van a templomunk, indulásunk után rögtön nyári napközit, táborokat szerveztünk. Már az első táborunkra hatvan gyerek jelentkezett. A másik vonal ettől egészen eltérő: kaptunk ajándékba tizenöt szabadult alkoholistát. Az, hogy gyülekezet épült, nálunk elsősorban a volt alkoholistáknak köszönhető. Egy templom megépülése nem nagy szám a lakótelepiek életében, de az már igen, hogy látnak két tucat embert, akik korábban naphosszat kocsmáztak, dülöngélve, alkoholtól bűzösen mentek haza, most pedig egyszerre csak megváltozott az életük, kivirultak, egyenes derékkal járnak, munkájuk, értelmes életük van. Ez az, ami feltűnik az embereknek és kérdezősködni kezdenek, mi történt veled, hogy így megváltoztál. Így kezdenek jönni az emberek a templomba.

 Mi fogadja itt őket, hogy meg is maradjanak a gyülekezetben?

 Minden gyülekezet sajátja, hogy Jézus nevében jövünk össze, de ezért meg kell küzdeni, az Igét megélni nagy feladat. Az Igéről való hiteles beszéd tartja meg hosszú távon a gyülekezetet. A színes programok ugyan vonzóak lehetnek, de nem ettől maradnak itt, hanem azért, mert történik bennük valami, elkezdenek Istennel élni. Rájönnek, ahogy szükségük van reggelire, ebédre, vacsorára, ugyanúgy szükségük van az Istennel való közösségre, testvéri kapcsolatokra.

A templomszentelő istentiszteleten azt mondta, volt a gondnokuknak egy álma, amiben azt látta, hogy egyszer majd szűkös lesz a templom és az udvaron kell tartani az istentiszteletet, és így lett. Most itt ülünk a templomszentelő alkalom után, és nem mertük úgy szervezni, hogy bent legyen a templomban, ugyanis a gyülekezet már teljesen megtölti a templomot, a vendégekkel együtt egyszerűen nem férünk be. Az a csodálatos dolog, hogy van egy gondnokunk, aki ilyet álmodik. Persze megkaptuk már, hogy kicsi templomot építettünk. Kétszáz felnőtt jár rendszeresen istentiszteletekre, emellett tartunk gyermek-istentiszteleteket. Az egy évtizeddel előtti álom ma valósággá lett.

 Mit gondol, mi lesz egy évtized múlva?

 Az álmaink arról szólnak, hogy Szigetszentmiklóson nem kettő, hanem három gyülekezet lesz. Budapest agglomerációjában lévő város vagyunk, ahol egyre gyarapodik a népesség. Van már a városnak olyan része, ahová új gyülekezetet kellene szervezni. Nem épületről, templomról beszélek, mert a közösségről szól minden. Ebbe az irányba szeretnénk elindulni. Rajtunk keresztül másokhoz is szólni akar Isten. Folyamatosan szembesülünk azzal, hogy ki kell lépnünk a templomból. Szép és nehéz küldetés.

Fekete Zsuzsa

(reformatus.hu)