2015.08.07.
„Keresztények vagyunk mi?”
Hóman Bálint
egyetemi tanárt, 1946-ban a népbíróság koncepciós perben, életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélte. A Magyar Tudományos Akadémia kizárta
tagjai sorából. Megalázva, meggyötörve, megkínozva,
fizikailag rendszeresen bántalmazva, orvosi segítségnyújtás nélkül,
súlyos betegen hunyt el hatvanhat éves korában a váci fegykórházban,
s a váci rabtemető egyik gödrébe kerültek földi maradványai.
2001. október 13-án
kapta meg a végtisztességet, a gyásszertartást Takács Nándor
székesfehérvári püspök celebrálta. A római katolikus
szertartás szerint helyezték végső nyugalomra, katonai
tiszteletadás mellett a tassi temetőben Darányi-Hóman Bálint
volt vallás- és közoktatásügyi minisztert.
A ravatalánál búcsúbeszédet
mondó Glatz Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a temetés
után azt nyilatkozta: A nagy magyar tudós, személyes véleményem
szerint a kegyelemre mindenképpen érdemes és nézetem szerint
az Akadémia vezetése kész arra, hogy Hóman Bálint tagságának
ügyét a közgyűlés elé terjessze, ha az elhunyt a kegyelmet
megkapja, de az Akadémia döntése a jogi aktust nem előzheti
meg.
2015-ben a Fővárosi
Törvényszék bűncselekmény hiányában végre felmentette Hóman
Bálintot a háborús bűntett vádja alól, s egyúttal hatályon
kívül helyezte a népbíróság 1946-os ítéletét. Akadémiai
tagságának helyreállítása a felmentő ítélet ellenére,
mintha döcögni látszana. Ám mivel márciusban a Fővárosi Törvényszék
posztumusz felmentette a háborús bűntett vádja alól, semmi
akadálya, hogy Székesfehérvár könyvtárának árkádsora
alatt, a Ciszterci Szent István Gimnáziummal szemben, születésének
130. évfordulóján, decemberben felavassák Hóman Bálint egész
alakos bronzszobrát, a Munkácsy-díjas Pető Hunor alkotását.
Kosáry Domokos, a
Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke emlékirataiban leírja,
hogyan idézték a népbírósági tárgyalásra, ahol Hóman
mellett tanúskodott, ám sajnos eredménytelenül, és a temetés
után elmondta: mikor a gyalázatos népbírósági ítélet után
kijött Katona Jenő népügyész, aki exponált katolikus lapot
szerkesztett a háború alatt, Illyés szokatlan hevességgel
nekitámadt:
Hát keresztények
vagyunk, keresztények vagyunk mi egyáltalán?
mult-kor/czyla
|