2015.08.07.
Kádár kori vagyonok
Fegyveresek őriznek
egy lakatlanul álló, a Loire menti kastélyok stílusát utánzó
épülettömeget Csömörön. Az épületet és körülötte a közel
negyven hektár földet életében Bócsi András birtokolta. Bár
nincstelen földművesként került Kádár János kommunista pártfőtitkár
szolgálatába mint sofőr, annak halála idején még csak 31 éves
volt, vállalkozó lett, s így tett szert a földbirtokra. A vállalkozókénti
vagyonszerzése és életének tragikus végkifejlete közötti összefüggésről
sokáig suttogtak. A suttogás oka az volt, hogy mert nem hitték,
ezért folyton azt firtatták: vajon valóban véletlen vadászbalesetben
vesztette életét a néhai pártfőtitkár egykori sofőrje?
Bócsi András
1948-ban született és 18 éves korában szegény emberként
indult útjára Vámosorosziból. Negyvenes éveinek derekára,
mely a rendszerváltás idejének első éveire, körülbelül
1993-ra esett, nagyobb vagyonra tett szert. 2004-ben szülőfaluja
díszpolgárává avatták. 58 évesen, 2005-ben már milliárdosként,
a Mátrában érte a halál: hogyha véletlenül is, de vadásztársa
végzett vele, aki a temetésére sem ment el, s a környékbeliek
úgy tudták, ismeretlen helyre távozott. A rejtélyes halált
halt és különös karriert befutott káder hatalmas, csömöri földbirtoka
közepébe felépített kastélyán kívül két fiatal medvét is
tartott. A krónikás feljegyzi, hogy a halottról mint nagyszívű
emberről emlékeztek meg a ravatalánál. Még élete virágában,
mesélték róla, kilőtt egy anyamedvét, s az állat mellett
megtalálta a bocsait, melyekre anyjuk kilövésével a biztos
pusztulás várt, ezért az állatokat magához vette, ellátta
azokat. Életében tehát a megszerzett vagyon fenntartása nem
okozott neki nehézséget, sőt kifejezetten potens tagja volt
annak az Egyetértés Vadásztársaságnak, amelybe a főelvtársak
annak idején tömörültek. Az egyetértés nem tudni mennyiben játszott
köztük szerepet, azt azonban lehet tudni, hogy a néhai Kádár
János egykori sofőrjét egyik vadásztársa M. István a Csahócon
élő határőr vaddisznónak nézte, és közvetlen közelről
homlokon lőtte.
A pártfőtitkár
sofőrje ügyes legény volt, ebben vita nincs: talán ügyesebb,
mint amennyit az egyetértők tolerálni tudtak. Esetleg sokallták,
hogy a földműves annyi pénzt tudott szerezni, amiből négyszintes,
21 szobás, 34 fürdőszobás 1500 négyzetméteres mindenféle
luxussal felszerelt kastélyt, repülőgépnek való hangárral és
leszállópályával megépíttetett magának. Egyébként
3 kilométer
hosszú aszfaltút vezet a kastélyhoz, melyhez 80 négyzetméteres
fürdőmedence, télikert, alagsori borozó és egy vadásztermen
kívül még halastó és gyümölcsös is tartozik. A birtok egésze
földalatti öntözőrendszerrel van ellátva.
A krumplileves
legyen krumplileves mondta volt az 1912-ben Csermanek Jánosként
született pártfőtitkár, aki már akkor megkapta a Rózsadombon
a Cserje utcai villáját, amikor az 1948–1950 között belügyminiszter
volt. Egyik első dolga volt, hogy a kertjébe medencét építtessen.
Ám már nem volt alkalma használni – pedig köztudottan
szeretett úszni –, mert 1951 áprilisában letartóztatták,
1952-ben pedig koncepciós perben életfogytiglanra ítélték.
Amikor később visszakapta a villát (amelyben aztán haláláig
élt), a medencét látványosan betemettette, és Bábolnáról
tyúkokat hozatott a kertbe, minden vendégének azokat mutogatta.
A tyúkól jobban illett az új puritán imázshoz, mint a
medence.
Puritánok
voltak-e az elvtársak? Neobarokk bútorok, Szőnyi- és Egry-képek…
Kádár János
felesége Tamáska Mária 1989-ben így emlékezett: „Ami a bútorokat
illeti, azokat szinte darabonként vettük azután, hogy az uram
kiszabadult a börtönből. Volt, amit a bizományiban vásároltunk
részletre. A képek többsége eredeti. Főként Szőnyi- és
Egry-képek. Én vettem őket, egyenként a férjem születésnapjára,
árverésen, ha megtetszett nekem valami, s van olyan is, amit ajándékba
kaptunk.”
A Kádár házaspár
a lakást döntően a két világháború között készült
neobarokk bútorokkal rendezte be.
Aczél György
visszaemlékezése szerint Kádár János mindig élénken érdeklődött
a képzőművészet iránt: „A szegedi Csillag-börtönben –
1945 előtt – főképp rajzolgatott. A modern képzőművészethez
több érzéke volt, mint környezetében bárkinek, ennek ellenére
nem kompromittálta magát azzal, hogy kiálljon mellette.
Hatvanadik és hetvenedik születésnapján is Szőnyi István-képpel
ajándékozták meg főnöküket a KB (Központi Bizottság) és
PB (Politikai Bizottság) tagjai.”
A villa enteriőrje…
A Kádár házaspár
– mondják – gondosan alakította ki a villa enteriőrjét. A
falakat Szőnyi István és egy Egry József festményein kívül
még Rippl-Rónai József, Derkovits Gyula, Dési Huber István és
Czóbel képei díszítették. Birtokoltak egy Picasso-alkotást
is. Értéktelen kép alig akadt a lakásban. Meglepő, de az egész
házban nem volt szinte semmi, ami a rendszer ideológiájára
utalt volna.
Annak ellenére,
hogy sajtójuk ezerrel költötte róluk a legendákat, az igazság
a bértollnokok meséivel szemben az, hogy villákat birtokoltak,
melyekben műkincseket, fegyvereket, trófeákat halmoztak fel.
Azok a pártkáderek, akik az utolsó két évtizedben már nem játszottak
az első csapatban, ugyancsak nagy értékű villalakásoknak
voltak a lakói, bérlői minőségben, ami azt jelentette, hogy a
korábbi tulajdonosoktól elkonfiskált ingatlanokba beköltöztek,
az ingóságokat is használták, a párt leltári számmal látta
el a bútorokat. A budai épületekre költeni nem költöttek,
hiszen nem voltak tulajdonosok. Így sem a karbantartást, sem a
korszerűsítés költségeit nem nekik kellett állni, azután
mikor eljött az idő, nagyon olcsón, mondhatni bagóért megvásárolhatták
e villalakásokat. (Gyurcsány Ferenc és családja is egy hasonló
módon szerzett villában él.)
Amikor az újságíróknak
a maffiózó diktál
Bócsi Andrásról
a 10 éve kilőtt vadászról jószerivel csak halála után
hallott még a politikában úgy ahogy járatos, a világ és
Magyarország eseményei után érdeklődő, de alvilági
kapcsolatokkal nem rendelkező állampolgár.
Hogy miért történhetett
ez így, arra a két éve húzódó maffiaperekről szóló tudósításokból
lehet következtetni. Amikor Katona Béla, az MSZP titkosszolgálati
minisztere bejelentette, hogy a politika és a szervezett bűnözés
között megtörtént a hídverés a Művészinas volt az egyik
legnagyobb hatalmú bűnöző, Portik Tamás munkahelye: itt intézte
az üzleti tárgyalásait, ide jártak hozzá az üzletfelei, az
ismerősei – akik között a tanúk szerint olyan ismert emberek
is voltak, mint Hofi Géza – és az újságírók, akiknek
„diktálta a róla szóló cikkeket”. A tárgyalások a leghátsó
asztalnál, szűk körben zajlottak, Portik testőre és sofőrje
– aki a most folyó tárgyalás másodrendű vádlottja – ezek
alatt egy másik asztalnál várakozott.
Sz.
|