vissza a főoldalra

 2015.08.07. 

ORBÁN HAZAVÁGTA A BALOLDALT

Orbán Viktor szokás szerint megtartotta előadását a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Németh Zsolt külügyi államtitkár és Tőkés László református püspök társaságában. A beszédben szó esett Európa jövőjéről, a bevándorlás kérdéséről, a multikulturalizmus csődjéről, a baloldal magyarellenességéről és nemzetpolitikáról. A miniszterelnök úr szavai egyértelműek, nem szorulnak magyarázatra, előadásának tartalma, stílusa és szellemessége ismét megmutatta, hogy jelenleg nincs politikus hazánkban, aki a közelébe érhetne. Gondolatai közül a fontosabb részleteket közöljük.

A tavalyi zajos siker után, amelyet a liberális demokráciák korszakának végéről és az illiberális demokráciáról tartott előadásom váltott ki, most nem könnyű a helyzet. Túlságosan magasan van a mérce. Hiába lapoztam végig a politikai filozófia fellelhető szótárait, nem találtam semmit, ami versenyképes inzultus lehetne a mai nyugati ideológiai főáramokat képviselők szemében. Ráadásul Tőkés püspök urunk is azt mondta legutóbb, hogy időnként már ő sem tud követni, és ez arra figyelmeztet, hogy nem szabad túlzásba vinni a még oly brazilos cseleket sem, mert a végén az ember még elbotlik a saját lábában.

Minden éles kritikai megjegyzésünk ellenére azt kell leszögeznünk, hogy az Európai Unió úgy, ahogy van, önmagában egy nagyszerű siker: béke, fejlődés és jólét.

Az újkori népvándorlás felerősödése politikai folyamatok következménye. Az észak-afrikai országok korábban Európa védőbástyáiként működtek, és felfogták az Afrika belseje felől érkező néptömegeket, és az igazán komoly fenyegetés nem a háborús övezetekből érkezik, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hanem Afrika mélységeiből. Az észak-afrikai államok szétesésével ez a védvonal látványosan összeomlott, és Észak-Afrika ma már nem tudja megvédeni Európát az irdatlan méretű embertömegektől. Ezáltal rövid idő alatt elképesztő méretű probléma keletkezett. Én egyetértek Sarkozy volt elnök úrral, aki a minap arról beszélt a francia televízióban, hogy a jelenlegi népvándorlási hullám csak a kezdet. Afrikában jelenleg egymilliárd-százmillió ember él, akiknek több mint fele 25 év alatti. Sarkozy szerint rövid időn belül több százmillió embernek nem lesz hol laknia, nem lesz elegendő vize és élelme, és ezek az emberek – követve a maiakat – el fognak indulni valamerre. Vagyis, tisztelt Hölgyeim és Uraim, főtiszteletű Püspök úr, számunkra a tét ma már Európa, az európai polgár életmódja, az európai értékek és az európai nemzetek megmaradása vagy eltűnése, még pontosabban felismerhetetlenségig történő megváltozása. Most már nem csupán az a kérdés, hogy mi, magyarok milyen Európában szeretnénk élni, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán mindaz, amit mi ma Európának nevezünk. A mi válaszunk világos: azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna. Ezt szeretnénk. Azért csak szeretnénk, mert ehhez a többiek szándéka is kell, de van valami, amit nem szeretnénk, hanem akarunk. Akarjuk, mert csak tőlünk függ: meg akarjuk őrizni Magyarországot magyar országnak.

Az európai baloldal, kedves Barátaim, a bevándorlás problémájában nem veszélyforrást, hanem lehetőséget lát. A baloldal mindig is gyanakvással nézett a nemzetekre és a nemzeti identitásra. Ők úgy látják – figyeljék csak a szavaikat –, hogy a bevándorlás eszkalálódása végletesen meggyengítheti, sőt felszámolhatja a nemzeti kereteket, és ezzel a baloldal eddig beláthatatlan történelmi távú célja is teljesülne. Talán az sem véletlen – ez abszurdnak hangzik első hallásra, de ha kicsit közelebb jövünk Magyarországhoz, láthatjuk –, hogy míg a magyar baloldal 2004-ben a külhoni magyarok ellen uszított, ma tárt karokkal ölelné keblére az illegális bevándorlókat. Ezek az emberek, ezek a politikusok egész egyszerűen nem szeretik a magyarokat, és azért nem szeretik őket, mert magyarok. Mint ahogy jó néhány brüsszeli pénzügyi és politikai erőközpont is abban érdekelt, hogy eltöröljék a nemzeti kereteket, meggyengítsék a nemzetállami szuverenitást, és felszámolják a nemzeti identitásokat. Képzeljék el, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy mivé lenne Magyarország, ha 2014-ben a baloldal alakíthatott volna kormányt? Riasztó gondolat, mégis egy pillanatig képzeljük el: egy-két év, és nem ismernénk rá a saját hazánkra, nem ismernénk rá Magyarországra, olyanok lennénk, mint egy nagy menekülttábor, afféle közép-európai Marseille.

Természetesen vannak valódi menekültek, de sokkal többen vannak olyanok, akik az európai életforma előnyeit szeretnék élvezni. Mivel szabályos módon ennyi ember sohasem tudna bejutni az unió területére, egyre többen vállalják és fogják vállalni a törvénytelen bevándorlással járó veszélyeket. S mivel az Európai Uniónak csak elvei vannak, de valódi szuverenitása, például határőrei nincsenek, nem is tud mit kezdeni az új helyzettel.

Mi, magyarok egy erős unióban vagyunk érdekeltek, és azt gondoljuk, hogy a sikeres megoldások teszik Európát erőssé. Az európai főáramú politikai és szellemi erő azt gondolja, hogy Európa akkor lesz erős, ha valahogy összekalapálja az Európai Egyesült Államokat. Ezen a horizonton szemlélve a kontinensünket ma mi, magyarok vagyunk a földrész gaulle-istái. Az Amerikai Egyesült Államoknak a természete és nem a struktúrája, hogy nincsenek különálló nemzettestei, ezért nem szabad utánozni, ezzel szemben Európának az a természete, hogy nemzetek alkotják, vagyis őrültség egy nemzetek feletti Európai Egyesült Államok létrehozására törekedni.

Talán sokak számára még emlékezetes, hogy a 2008-as válságot követően az első ország, amely nemzetközi mentőcsomagra szorult, nem Görögország volt, hanem Magyarország. 2010-et követően mégis sikerült eljutnunk oda, hogy Magyarország egyike annak a kisszámú tagországnak, amelynek a nemzeti össztermék százalékában kifejezett adóssága nem nőtt, hanem csökkent. Ha érdemben akarjuk értékelni és megbecsülni a magyarok erőfeszítéseit, akkor vigyázó szemeinket vessük Görögországra. Mi büszkék vagyunk arra, hogy az IMF-fel szembeni tartozásunkat idő előtt visszafizettük, és az uniótól kapott támogatásból is már csak egy kis rész maradt hátra, amelyet 2016 elején, az esedékességkor vissza is fogunk fizetni. Ne felejtsék el, Magyarország soha semmilyen adósságára nem kért kedvezményt vagy haladékot.

Harminc évvel ezelőtt számos európai az úgynevezett multikulturalizmusban látta a választ az európai társadalmi problémákra. Ebben a körben nem kell arról beszélnem, hogy mi a különbség a multietnikus és a multikulturális között. Ma azonban egyre többen nem megoldásnak, hanem a problémák okának tekintik a multikulturalizmust. Több európai ország döntött úgy az elmúlt harminc évben, hogy nagyszámú, más civilizációs alapokon álló embertömeget fogad magába. Meggyőződésem, hogy nekünk nem dolgunk, hogy minősítsük ezt a kísérletet, szerintem még az sem megengedett számunkra, hogy a kísérlet eredményéről nyilatkozzunk. Nekünk csak annyit szabad mondanunk, de azt határozottan, hogy mi ezt a kísérletet – látva az eredményeit – magunkon nem akarjuk megismételni, és ehhez jogunk van.

Világos összefüggés van az Európába áramló törvénytelen bevándorlók és a terrorizmus térnyerése között. Érdekes módon az angolszász országok számára ez nyilvánvaló, a többiek azonban tagadják. Legutóbb az Egyesült Államok egyik vezető közbiztonsági tisztviselője jelentette ki Magyarországon, hogy nyilvánvaló a két tényező közötti összefüggés. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hatalmas tömegből egész egyszerűen nem tudjuk kiszűrni az ellenséges terroristákat. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, egyet kell értenünk Cameron brit miniszterelnökkel, aki azt mondja, nem fogjuk tudni megoldani ezt a krízist, ha nem állítjuk meg ezeket az embereket még az elején, amikor elhagyják az országukat.

A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvénytelen bevándorlók hozzájárulnak a munkanélküliség növekedéséhez. Ez a tény azóta nyilvánvaló, hogy 2008 óta az Európai Unió folyamatos gazdasági válsággal küszködik, és a legtöbb európai ország számára – mert nem mindenki Németország –, kedves Barátaim, a munkanélküliség magas aránya jelenti a legerősebb feszültség forrását. Új embertömegek érkezése magas munkanélküliségű országokba még magasabb munkanélküliséget eredményez. Ez olyan, mint az egyszeregy.

Ejtsünk szót arról is, amit a politikai korrektség miatt Európában szemérmesen el kell hallgatni. A nyugati rendőrségi statisztikák szerint ott, ahol nagy számban élnek törvénytelen bevándorlók, a bűnözés mértéke drasztikusan emelkedik, és ezzel arányosan csökken a polgárok biztonsága. Mondok néhány elgondolkodtató példát. Az ENSZ – nem a magyar kormány, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének – statisztikája szerint a nemi erőszakok száma tekintetében Svédország világviszonylatban második helyen áll a dél-afrikai Lesotho után. A brit parlament 2013-as jelentése szerint a brit börtönökben a muszlim elítéltek száma az elmúlt 15 évben 300 százalékkal nőtt, megháromszorozódott. Olaszországban 2012-ben a bűncselekmények mintegy negyedét bevándorlók követték el. És folytathatjuk tovább a sort.

A konzultáció eredményei azt mutatják, hogy a magyarok nem akarnak törvénytelen bevándorlókat, és nem osztozkodnak az európai baloldal szellemi ámokfutásában. Magyarország döntött, és a magyar emberek így döntöttek.

Az előadást követő fórumon a román–magyar kapcsolatokról Orbán Viktor „nem sok boldogítót” tudott mondani. Értékelése szerint ez nem volt mindig így, 2012-ig bizalmi alapon álló, gyakorlatias és eredményes együttműködés volt a két ország akkori kormányai között. Nem emlékszik arra, hogy vezető román politikusok annyiszor rúgtak volna Magyarországba, mint azóta. Hozzátette: Magyarország nem változtatott eddigi álláspontján, „nekünk minden népnek és választott vezetőjének meg kell adnunk a tiszteletet”. Orbán Viktor ugyanakkor lát lehetőséget egy új kezdetre. „Ha megnyílik a lehetőség, mi magyarok készek vagyunk felvenni a fonalat.”

A miniszterelnök a marosvásárhelyi orvosképzéssel összefüggésben azt mondta: a ciklus négy évét nemzetpolitikai építkezésre szánja. Az ágazati politikákat (egészségügy, oktatásügy, gazdaságfejlesztés stb.) Kárpát-medencei méretekben is meg kell valósítani, erre minden lehetőség megvan, ezt az unió nem akadályozza, hanem segíti. „Semmi akadálya annak, hogy Kolozsvárott szakiskolát nyissunk, és ahogy ez erőnkből telik, minél több szakmunkásképző intézetet indítsunk mindenütt a Kárpát-medencében, ahol magyarok élnek, és ehhez nemcsak jogunk, hanem igényünk is van. Ez vonatkozik az orvosképzésre is, a kérdés, hogy az egységes Kárpát-medencei magyar egészségügyi ellátás szempontjából mit kell megvalósítani a nemzetpolitikából levezetve.”

Märle Tamás összeállítása