vissza a főoldalra

 2015.08.07. 

Állatok minden mennyiségben

Ezúttal Lengyelországból jelentkezem, valódi helyszíni tudósítóként. Erről jut eszembe, hogy az újságírói tréfa szerint lényegesen jobb a helyszínre kiküldött tudósító, mint a folyosóra kiküldött. Ez a szellemesség kizárólag a parlamenti közvetítéseknél nem állja meg a helyét, hiszen az Országház folyosóján több érdekesség és őszinte megnyilvánulás történik, mint bent, az ülésteremben… Ám elég is a tréfálkozásból, ideje belevágni az igazán komoly témákba. Több hetes utazásom során szabadon csavargok lengyel földön, itt is, ott is begyűjtve az érdekfeszítő tényeket. Az alábbiakban ezekből osztok meg néhányat Önökkel.

Honfitársaim rendszeresen megkérdik tőlem, vajon Lengyelországban mennyi a minimálbér, mennyi a fizetések reálértéke. Minket, magyarokat módfelett foglalkoztat a pénz – ez alighanem érthető, bár nem feltétlenül üdvös. Nos, a sok kérdéstől hajtva felfrissítettem ezzel kapcsolatos ismereteimet, és elárulom: Lengyelországban a jelenlegi minimálbér 1600 zloty, ami (76 forintos árfolyammal számolva) csaknem 122 ezer forintot ér. Ez kétségtelenül meghaladja a magyar minimálbért. Ugyanakkor az uniós tagállamokban a minimálbért hivatalosan euróban számítják, és természetesen ebben is jobb a lengyel mutató: ez év januári közlés szerint havonta 409 euró, míg a magyar adat 332 euró. Csehország viszont egyetlen petákkal elmarad tőlünk: náluk 331 euró a minimálbér. Szlovákia is a lengyelek hátát nézi, 380 eurós minimálbérrel. Egy szó mint száz, a visegrádi államok közül e tekintetben Lengyelország az éllovas, mi pedig a bronzérmesek vagyunk, orrhosszal megelőzve a cseheket. Továbbá: egy magyar, a KSH által közzétett adat szerint a lengyel fizetések reálértéke tizenöt százalékkal magasabb a magyar bérekénél. Ezt magam is megerősíthetem, hiszen egy lengyel élelmiszerüzletben érezhetően olcsóbban vásárolok, mint Magyarországon. Sajnos ez van, a tények makacs dolgok.

Egy dél-lengyelországi gazdával beszélgetve megtudtam, hogy náluk a tej jelenlegi felvásárlási ára literenként egy zloty, vagyis hetvenhat forint. A lengyel boltokban egy liter friss hazai (nem import) tej ára átlagosan 1,70 zloty, néhány filléres eltérésekkel. Vagyis a literenként egy zlotys felvásárlási árra mindössze hetven százalék feldolgozói és kereskedelmi haszon rakódik. Nem vagyok a téma szakértője, ezért nem tudom, Magyarországon pontosan hogyan festenek ezek a mutatók, de gyanítom, a gazdák és a vásárlók szempontjából nem jobbak… Legalábbis abból a tényből kiindulva, hogy magyar földön néhány évvel ezelőtt a kígyóuborkát kilónként kilenc(!) forintért vették át a nepperek a gazdáktól – s mire az uborka a pesti boltokba került, már kétszáz forint lett az ára… Vannak gondok, na. Hozzáteszem: a lengyel gazda, akivel beszélgettem, kevesellte a tej literenkénti 1 zlotys, vagyis 76 forintos felvásárlási árát. Ennek ellenére persze eszébe nem jut megszabadulni a jószágtól: három tehenet tart. A tejnek csak egy részét adja el (az elégedetlensége miatt), a többit házilag dolgozza fel, egyik fia és felesége segédletével: minden tejterméket elkészítenek maguknak, s még eladásra is marad. Nem véletlen, hogy a lengyel falvakban mindenfelé látni legelésző teheneket.

Ha már itt tartunk, nagyon érdekes hírrel szolgálhatok: a múlt héten sikeresen elfogták Matyldát, a tehenet, amely két évvel ezelőtt szökött meg egy lengyel tanyáról, az ország nyugati részén fekvő Zloty Stokban. A kalandor marha minden bizonnyal egy környékbeli erdőben bujkált, és szinte csodával határos módon élte túl a hátborzongató veszélyeket. Nagy kár, hogy nem tarthat nekünk élménybeszámolót: elképesztő kalandfilm készülhetne belőle. Gazdája, Leszek Zasada a TVN24 hírtelevízió kamerája előtt elmondta, hogy Matyldát láthatólag megviselte a hosszú bujkálás, és némileg el is vadult, akár Maugli a dzsungelban. Szökésekor magával vitte a borját is, amely sajnos nem került elő, vélhetőleg elpusztult. A kóbor Matylda lesoványodott, testét számos seb borítja, vagyis megjárta a marhák hadi útját. Szegényt alighanem honvágy gyötörte, de nem Zloty Stok és Zasada gazda után epekedett, hanem korábbi lakóhelye, borjúságának színhelye után. Ez abból sejthető, hogy 2013-ban egy nappal azután szökött meg, hogy Zloty Stok tanyájára szállították. Van ilyen: nem érezte jól magát az új csordában, súlyos beilleszkedési gondokkal küzdött, ezért fogta a borját, és elindult vissza, a jól megszokott helyére. Teljesen érthető. Az elmúlt két év kemény hidegeit Matylda csak úgy vészelhette át az erdőben, hogy közben rendszeresen megdézsmálta a környékbeli gazdák terményét – tehetséges besurranó tolvaj lett. A károsultak sokat panaszkodtak az éhes tehénre, néhányszor látták is felbukkanni, de egyszer sem sikerült elfogniuk. Remélem, szegény Matylda hányattatásai most már véget érnek, és sikerül megbarátkoznia a Zloty Stok-i istállóval.

Továbbra is az állatoknál maradunk, úgy látszik, ez egy ilyen hét: a varsói ügyészség vallási érzelmek megsértésével vádolt meg egy 29 éves lengyel nőt, aki a lengyel főváros Ochota negyedében sertésfejeket szórt szét egy frissen megnyílt mecsetben és annak bejáratánál. Ez mecsetgyalázásnak minősül, mert a Korán tudvalévőleg tisztátalan állatnak tekinti a disznót – a lengyel törvény szerint két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. A rendőrség azonnal őrizetbe vette az elkövetőt, aki mindent bevallott: egy muzulmán vallású fiatalember elutasította a közeledését, ezért elhatározta, hogy szerelmi csalódását „művészi módon” fogja kinyilvánítani. Ez az eset egy pitiáner butaság – ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a közeljövőben komolyabb, nem holmi szerelmi csalódásból fakadó incidensek is történnek. Az Ochota negyedben épült mecsetet és muzulmán kulturális központot idén júliusban adták át, és ez már a második ilyen jellegű létesítmény Varsóban. Az első 1993-ban nyílt meg, egy erre a célra átalakított régi villában, a kertvárosban. Az új mecsetet a helyi Muzulmán Liga (LM) építtette – már szervezet is létezik a Közel-Keletről Lengyelországba települtek számára. Lengyel földön jelenleg hat mecset működik, többek között Poznanban és Gdanskban, s nyilván újabbak is emelkednek majd, a terjeszkedés folytatódik. A most meggyalázott mecset kétéves csúszással készült el, a helyi lakosság tiltakozáshulláma miatt; tavaly ismeretlen személyek lőfegyveres támadást intéztek az épület ellen. Friss fejlemény, hogy a bevándorlókra vonatkozó uniós kvótarendszerben a lengyel kormány vállalta több mint kétezer szíriai menekült befogadását – ez újabb kulturális viszályok forrása lesz. Ám ennek részleteiről a jövő héten írok.

Zsille Gábor