vissza a főoldalra

 2015.08.14. 

Az ADL és a Stasi kapcsolatairól

Michael Wolffsohn német zsidó történész tanulmányozta a volt keletnémet titkosszolgálat, ismertebb nevén a Stasi aktáit. Ezek megerősítik azt, amiről már korábban tudósítottunk, miszerint titkos kapcsolatok álltak fenn a keletnémet rezsim és a Zsidó Világkongresszushoz, illetve a B’nai B’rith keretében működő Anti Defamation League-hoz (ADL) közel álló angol–amerikai cionista körök között. Wolffsohn a német kormány hivatalos megbízásából végezte kutatásait. Az egyik irat Wolfgang Vogel ügyvéd, keletnémet különleges ügynök szerepével foglalkozik olyan kényes diplomáciai küldetésekkel kapcsolatban, mint például az ügynökök cseréje. 1987 vége és 1989 közepe között két jeruzsálemi ügyvéd közvetítésével titkos tárgyalások folytak a Szíriában fogva tartott Ron Arad izraeli repülőtiszt és két Izraelben bebörtönzött KGB-kém cseréjéről. A két KGB-kém egyike Shabtal Kalmanivich, a nemzetközi fegyverkereskedelem és pénzmosás ismert alakja.

Vogel izraeli kapcsolatfelvételéről érdekes módon a KGB támogatta keletnémet erőfeszítésekkel kapcsolatban írtak, melyeknek célja a Zsidó Világkongresszussal és más amerikai zsidó szervezetekkel való kapcsolatok fejlesztése volt.

Ezek az erőfeszítések a keletnémet rezsim 1989 végi bukásával megszakadtak. Wolffsohn beszámolója mindazonáltal rámutat arra, hogy hosszú időn át kapcsolatok álltak fenn a Schalck-Golodkowski vezette keletnémet „import-export” vállalat, az IMES és a háttérben működő angol–amerikai titkos csoportok, így például George Bush Irán-contra stábja (Oliver North, Richard Secord) között.

Kapcsolatok álltak fenn a két oldal dezinformációs szakemberei között is a közös ellenségekkel szemben teendő „aktív lépések” koordinálására. Az efféle dezinformációs kampányok már 1970 óta folytak és a kívülállók számára 1988-ban váltak nyilvánvalóvá, mikor Erich Honecker az NDK legmagasabb állami kitüntetését adta át Edgar Bronsmannak, a Zsidó Világkongresszus elnökének.

Azaz tehát illenék megvizsgálni, hogy hol, kik dezinformálnak, minősítenek és miért. Vagyis, ha szemmel tartanak, hát tartsanak. De talán egy kis védelem is kijárna nekünk mint adófizető magyar állampolgároknak. Hacsak nincs máris proletárdiktatúra.

 ***

 A meghallgatáskor az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága egyhangúlag szavazott bizalmat Katona Bélának, a nemzetbiztonsági ügyeket felügyelő tárca nélküli miniszternek. Ez voltaképp örvendetes. Ebben megmutatkozik az az együttes eltökéltség, hogy a jobb- és baloldali szélsőségeket szemmel kell tartani. Az apparátus természete azonban olyan, hogy inkább a jobboldalra van kihegyezve.

Bennünket általában a sajtó nevez ki szélsőjobbosnak. Rituális szokássá vált már minden megszólalásban elhatárolódni tőlünk és még a miniszterelnök is szükségesnek tartotta, hogy egyet- kettőt suhintson szélsőjobb irányba. Nem vesszük magunkra. Mármint tőle nem vesszük magunkra.

De Katona Bélának azért tisztelettel felhívjuk a figyelmét a nemzetközi történések egy másik arculatára is. Az ilyesféle behatolásoktól sem ártana megvédeni hazánkat.

Katona Béla július 18-án többek közt ezeket mondta a Népszabadságnak: Ugyanakkor tény, hogy a szomszédság jellege – déli határunktól nem messze háború folyik, keleti határunkon egy felbomlott világhatalom egy részével vagyunk határosak – növelte a különböző szolgálatok ide érkező embereinek számát. „Elég jó információkkal rendelkezünk arról, hogy mi folyik az országban ilyen vonatkozásban.” „Azt szeretném biztosítani, hogy az én időszakom alatt politikai okból senkit se hallgassanak le, ne figyeljenek.”

(1994)