vissza a főoldalra

 2015.08.21. 

Kettő kevesebb, mint egy

Nem lehet eredményesen felvenni a harcot a román hatalom ellen, amíg a csoportérdekeket helyezzük előtérbe

Az Erdélyi Magyar Néppárt vezetősége szerint az RMDSZ megbízott szakpolitikusai már az elejétől úgy fogtak neki saját statútumuk kidolgozásához, mintha az elmúlt bő egy évtizedben semmi sem történt volna, nem létezőnek tekintették a Székely Nemzeti Tanács által már 2003-ban kidolgozott, a véleménynyilvánító népszavazáson több mint 200 ezer székelyföldi polgár által támogatott tervezetet. Az erdélyi pártok megosztottságáról, s arról, hogy van-e esély arra, hogy egyetlen autonómiatervezet mellé álljon az RMDSZ és a többi magyar szervezet, Zakariás Zoltán néppárti alelnököt kérdeztük.

 Miért gondolják azt, hogy Székelyföld területi autonómiastatútuma esetében a kettő kevesebb, mint egy?

 – Székelyföld autonómiájának közjogi intézményesítése csak akkor lehet eredményes, ha egyértelműen egy mindenki által támogatott elképzelés létezik. Abban a pillanatban, amikor 10-11 év után az egy statútum mellett megjelent még egy, akkor nagyon könnyű a közbeszédben megteremteni egy olyan álvitát, hogy most melyik a jobb, melyiket kéne használni. Nem véletlenül használtam az álvita kifejezést, mert miközben egyes politikusok, politológusok azt tanulmányozzák, hogy melyik a jobb koncepció, a lényegről elterelődik a hangsúly.

 Szili Katalin miniszterelnöki megbízott is úgy fogalmazott: „el kell érni, hogy egyetlenegy, mindenki által elfogadható készüljön, ami mellett kiállnak a határon túli és a magyar civil és politikai élet képviselői.”

 – Részt vettem a KMKF Regionális Munkacsoportjának ülésén, ahol Szili Katalin azt javasolta, hogy augusztus végén az összes erdélyi politikai párt és nemzeti tanács vezetőivel, képviselőivel tárgyalni szeretne, hogy egy koncepció mellett álljanak ki.

 Készített már egy autonómiastatútumot a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és nemrég az RMDSZ is. Ön tehát az utóbbi formációt kárhoztatja?

 – Nem kárhoztatom őket, hanem hibás lépésnek tartom azt, amit tettek. Az SZNT 2003-ban készítette el autonómiatervezetét. Ezt a törvénykezdeményezést közvitára bocsátották, mielőtt véglegesítették volna. S ezt a törvénytervezetet 2004-ben és 2005-ben az akkori RMDSZ-es honatyák beterjesztették a román parlamentben – az RMDSZ frakcióvezetőjének tiltása ellenére. 2006-ban pedig a véleménynyilvánító népszavazáson körülbelül 210 ezer székelyföldi polgár támogatta azt a tervezetet, ami szerintünk jól átgondolt, minden szakmai kritériumnak megfelelő dokumentum. Tíz éven keresztül ezen autonómiastatútum köré épült az SZNT által vezetett székelyföldi autonómiamozgalom. Gondolhatunk a Székely Szabadság Napjára szervezett összejövetelekre, a Székelyek Nagy Menetelésére, s az önkormányzati autonómiahatározatok elfogadására. Az elmúlt 90 év történelmét figyelembe véve tudni kell, hogy demokratikus körülmények között – remélem, még beszélhetünk Romániában demokráciáról – kell intézményesülnie a székely autonómiának. Hiszen a román többség sosem adja meg saját akaratából Székelyföld autonómiáját. Az SZNT-nek az a stratégiája, hogy erősíteni kell mind a belső, mind a külső nyomást. A belső azt jelenti, a székelyföldi polgárok akaratát kell érvényesíteni, a külső pedig azt, hogy az EU-s szervezetek figyelmét kell felkelteni. Az RMDSZ viszont 2013 végétől nekilátott egy saját autonómiastatútum kidolgozásának, s tette ezt úgy, mintha a másik nem is létezne. Még csak nem is egyeztettek az SZNT vezetőségével, és a tavalyi elnökválasztási kampány során elkészítették a tervezetüket. Meggyőződésünk, hogy nem lehet eredményesen felvenni a harcot az egységes román nemzetállami hatalom ellen, amíg csoportérdekeket előtérbe helyezve, csúsztatásokkal és ferdítésekkel teletűzdelt retorikával csupán belső, nyelvpolitikai harc folyik a valós cselekvés helyett. A Székelyföld területi autonómiastatútuma esetében kettő kevesebb, mint egy.

 A Székely Nemzeti Tanács nem párt, önök pedig nem jutottak be a román törvényhozásba. Akkor mégis miként érhető el az SZNT törvénytervezetének parlamenti elfogadása?

 – Az RMDSZ frakciója felvállalhatta és beterjesztethette volna ezt a tervezetet. Emellett a román törvénykezésben is létezik a polgári kezdeményezés intézménye, amikor bizonyos számú aláírást követően a parlamentnek tárgyalnia kell a székely autonómiatervezetet. Mivel még az is bizonytalan, hogy az RMDSZ a saját autonómiatervezetét beterjeszti a parlamentbe, ezért a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács júniusi marosvásárhelyi együttes ülésén közös bizottság létrehozásáról döntött, mely a parlament elé terjeszti a székelyföldi autonómiatervezetet. A bizottságba Tőkés László EMNT-elnök és Izsák Balázs SZNT-elnök mellé mindkét szervezet hat-hat tagot delegált, és felkérték az erdélyi magyar pártokat, hogy ők is delegáljanak egy-egy küldöttet. A polgári bizottságnak az lesz a feladata, hogy megszervezze a törvény által előírt százezer aláírás összegyűjtését.

 Ha már erdélyi magyar pártokról beszélt, akkor minek tudható be, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP), melynek fő bázisa Székelyföldön van, az RMDSZ-szel működik együtt és nem a Székely Nemzeti Tanáccsal?

 – Ez azért is érdekes kérdés, mert az MPP országos, illetve megyei vezetői éveken keresztül az SZNT meghatározó politikusai voltak. Érthetetlen volt számunkra, hogy a polgári párt új vezetése teljes mértékben az RMDSZ új törvénytervezetéhez csatlakozott. Nem állítom teljes biztonsággal, de valószínűleg – minden jel erre utal – az MPP és az RMDSZ országos vezetői paktumot kötöttek. A polgári párt a 2012-es parlamenti és az EP-választásokon is az RMDSZ mellett tette le a garast. Holott az lenne a jó, ha az erdélyi magyar autonomista tábor egy zászló alatt egyesülne, mert csak így tudna a székely autonómia megfelelő súllyal megjelenni a következő választásokon.

 Nem gondolja, hogy a romániai politikusok kárörvendve figyelik, miként marakodnak egymással az erdélyi magyar pártok, nemzeti tanácsok?

 – Biztos vagyok benne, hogy a román elit csak örül annak, ha a magyar pártok nem tudnak megegyezni. Ezért a marakodás nem használ, de figyelemmel kell lenni az elvekre. S azokat néhány képviselői székért nem adhatjuk fel. Azt nem tartom károsnak, hogy az erdélyi magyar politikában is megjelent a pluralizmus, hiszen több mint egymillió magyar él Romániában. A nemzetpolitikai és a közösségvédelmi kérdésekben viszont együtt kell működniük a magyar pártoknak. Arra kérjük az RMDSZ és az MPP vezetőit, hogy kreatív energiájukat állítsák olyan reális és méltányos akcióegység megteremtésének szolgálatába, amely a közös erő felmutatásával előre viheti a nemzeti önrendelkezésért folyó egyre élesebb küzdelmünk ügyét.

Medveczky Attila