|
 2015.08.21.
Termékeny lét – szentmise Szent Rókus
tiszteletére
Bartal Károly Tamás,
jászóvári emeritus premontrei apát vezetésével augusztus 9-én
ünnepi szentmise kezdődött Szent Rókus tiszteletére Szepsiben
a fogadalmi kápolnánál, ahol az idén is ünnepélyesen megemlékeztek
az 1831-es kolerajárvány áldozatairól. A városban 6 hét
alatt 212 lakos halt meg. Az 1872-es kolerajárvány újabb 34 áldozatot
követelt. A hívek a járvány elmúltával a város domboldalán
szent Rókus tiszteletére kápolnát emeltek, ahol minden esztendőben
augusztus 16. – szent Rókus ünnepe – táján rájuk emlékeznek
és az utóbbi 15 évben napjaink testi - lelki betegeinek gyógyulásáért
is imádkoznak. A szentbeszédet Dr. Szalay László, nagyidai plébános,
a plébánia szülöttje mondta.
Ma, korunk új pestise: a kábítószer, az alkohol, a
testiség, a szerencsejátékok szenvedélye és a szekták sokasága
szedi áldozatát népünk körében. E megszentelt helyen őértük
és mindazokért szállt az ima, akik szenvednek miattuk, és akik
felszabadításukon fáradoznak, az orvosokért és az ápolókért,
nem utolsó sorban a fiatalokért, hogy bölcsen, erős akarattal
elkerüljék korunk szenvedélyeinek fondorlatos csapdáit.
A megemlékezés és a kérés eucharisztikus ünneplésben
csúcsosodott ki, mert leghatékonyabban ez juttatja eszünkbe,
hogy úgy az egyházban, mint a társadalomban, van egy kulcsszó,
amit különös hangsúllyal kell sulykolni a köztudatba. Ez a szó
a „szolidaritás" a sorsközösség vállalás. A Gondviselés
rendelkezésére kell bocsátanunk szerény képességeinket, mert
életünk csak anyagi, lelki és szellemi javaink megosztásával
és ajándékozásával válik termékennyé, hoz gyümölcsöt.
Hatványosan érvényes ez egy olyan időben, amikor könnyen
elbizonytalanodunk, ha pl. új családot, munkahelyeket, vagy egyházi
iskolát kell alapítanunk.
Jézus Krisztus ezen a hegyen is, önmagát ajándékozva az
Eucharisztiában, ismét kiosztotta a Kenyeret és a Bort, Testét
és Vérét. Újból megtapasztalhatóvá lett, hogy Isten
mennyire szolidáris az emberrel. Olyan szolidaritás ez, amelyik
soha nem fogy el, ezért mindig ámulatba ejtő. Isten egészen közel
jön hozzánk. A keresztáldozatban megalázva önmagát, belép a
halál sötétségébe, hogy életét adja nekünk, ami legyőzi a
rosszat, az önzést és a halált. Osztozik utunkban, sőt, táplálékká
lesz, valódi táplálékká, amely támaszt nyújt életünknek
azokban a pillanatában, amikor életutunk göröngyössé válik,
és akadályok lassítják lépteinket.
Jézus Krisztus az Eucharisztia által végig járja velünk
önmagunk útját, ami a szolgálat, a javakban való osztozás és
az adományozás útja. Velünk jár, hogy az a kevés, amink van,
és akik vagyunk, ha megosztjuk másokkal, bőséggé váljék,
mert Isten hatalma, ami a szeretet hatalma, leszáll szegénységünkre
és átalakítja azt (Ferenc pápa).
Az ünnepi szentmise Szentségimádással és szentségi áldással
zárult a városra és a szűkebb pátriára. Imádva az
Eucharisztiában jelen lévő Krisztust alkalom adódott megkérdezni,
és feltenni a kérdést: hagyom-e, hogy átalakítson az Isten?
Engedem-e, hogy az Úr, aki önmagát adja nekünk, vezessen, hogy
egyre jobban kilépjünk kerítéssel körülvett kis világunkból?
Nem félünk-e adni, másokkal osztozni, szeretni Őt a szükséget
szenvedőkben?
A hagyományos Szent Rókus búcsú az idén is, az egyháztanács
tagjainak elkötelezettsége révén az emlékhely rendbe hozásával,
az ünnepi eucharisztia méltóságteljes megünneplésével, a város
és az egyházközség híveinek közös összefogásáról tanúskodott.
Láthatóvá lett, hogy az eucharisztikus találkozások csúcsok
és források, amelyek arra ösztönöznek, hogy megosztva Jézussal
és egymással azt, akik vagyunk, és amink van, szeretetközösséggé
váljunk. Termékeny létté...
GB, Felvidék.ma
|
