vissza a főoldalra

 2015.08.28. 

A kereszténység és magyarság sorsa elválaszthatatlan

Szent István személye kikerülhetetlen tényező, amikor erről az országról, édes hazánkról, Magyarországról beszélünk. Aki egyáltalán ki meri nyitni a száját, és az országról akar szólni, amelyben élünk, kell, hogy figyelembe vegye a szent király személyét. Megdöbbentő és szédületes élmény belegondolni abba, hogy az ő országa a mi ezer éves országunk, Magyarország.

Gyakran hallhattuk azt, hogy a keresztény értékek jelentik a mai Magyarország létének alapját, jelentik a jövőjét. Éppen Szent Istvánra vonatkoztatva. Valóban, mert ő meglátta azt, hogy a kereszténység és magyarság sorsa elválaszthatatlan. Ezért kapcsolta össze a kettőt, és keresztelte meg népét. Műve lett a keresztény magyarság. Örvendezik a keresztény embernek a lelke, amikor felelős magyar vezetők szájából hallja mindezt. Úgy érezzük, hogy jó kezekben van az ország, amikor felelős vezetők a keresztény értékeket nyíltan vállalják.

Időnként azonban úgy tűnik, hogy a keresztény értékek emlegetése túlságosan elméleti síkon marad. Amikor a kereszténység szót kimondjuk, akkor nem csupán absztrakt értékekről van szó, hanem egy személyről, aki nemcsak jelképezi, hanem hordozza is ezen értékeket: Jézus Krisztusról. A kereszténység nem értékek együttese, halmaza, nem csupán a családnak, mint értéknek a felismerése, nemcsak a hűséget, a becsületet, az áldozatvállalás nagylelkűségét, az önzetlen szeretetet jelenti, hanem egy személyt, Jézus Krisztus személyét, aki saját életének példájával és tanításával mindezekre tanította az emberiséget, és hordozója a keresztény értékeknek.

Amikor Szent Istvánról beszélünk, akkor ez álljon előttünk: Szent István nem csupán a keresztény értékeket ismerte fel, hanem a hitben felismerte Jézus Krisztus személyét, mindezen értékek hordozóját. Vallásossága nem csupán külső viselkedésben megmutatkozó magatartásforma volt, hanem személyes kapcsolat Jézus Krisztussal, akiben az Isten Fia közöttünk megjelent, aki a világ egyetlen megváltója, aki „ugyanaz tegnap és ma és mindörökké” (Nagyszombati liturgia).

Szent István reálpolitikusként ugyan látta, hogy a keresztény Európához való csatlakozás nélkül elveszünk, a kereszténység felvételét, a Jézus Krisztusba vetett hit fontosságát elsősorban nem ezért hangsúlyozta, hanem hitbéli meggyőződésből. Személyes, Jézus Krisztusba vetett hitéből következett államalkotó magatartása.

Mondhatnánk mai, divatos megközelítéssel, hogy mindez az ő magánéletének keretei között maradt, és kell is, hogy ott maradjon. Nem így van. Sokkal többről van itt szó. Szent István közéleti műve, a keresztény magyar állam megalapítása és megerősítése ebből a személyes élményből fakadt. Nem választható el az ő államalkotó műve a személyes Krisztus-élménytől. Keresztény mivolta, amely Krisztus-élményéből táplálkozott, nem volt magánügy. Kihatott az egész nemzet, sőt, egész Európa életére.

Az augusztus 20-i ünnepi szentmisén a pesti bazilika előtt megjelennek közéletünk vezető személyiségei. Nem véletlenül. Az ő jelenlétük is emlékeztet bennünket hitünk és magyar államiságunk, kultúránk kapcsolatára. Ez a hit átjárta Szent István óta népünk gondolkodását, énekeit és szokásait. Annyira, hogy nélküle nem érthető meg teljesen múltja, de jelene sem. Jövője pedig csak a keresztény és magyar mivoltában való megújulásától függ: visszatérni a keresztény gyökerekhez!

Szent Istvánra úgy tekintsünk, mint a hitből élő ember jó példájára. Ilyen legyen a mi hitünk is, amely Jézus Krisztus személyének megismeréséből és szemléléséből táplálkozik. Vezessen bennünket egyéni vallásos életünkben, családi életünkben, hazafias érzelmeinkben és tetteinkben egyaránt! És ebből a hitből táplálkozzék a keresztény emberek szorgos, elkötelezett, önzetlen közéleti tevékenysége is, amely hit lehet és legyen nemzetünk, sőt egész Európa megújulásának alapja.

P. Reisz Pál OFM, a sümegi ferences kolostor házfőnöke