vissza a főoldalra

 2015.08.28. 

Münchhausen Vona báró a lovát itatja

Szombat délután az internetet böngészve döbbenetes hírre bukkantam:

Mintegy ezer fős, zömében férfiakból álló migráns csoport rohamozta meg a szerb-magyar határt Horgosnál. A feldühödött tömeg botokkal és kapákkal felfegyverkezve és Allah Akbar felkiáltással tört rá a hatósági szervekre – írja az Alo szerb újság.

Az incidensre azután került sor, hogy a határrendészek néhány kilométerre a határtól egy nagyobb csoportot tartóztattak fel, akik a forgalmat is veszélyeztetve haladtak Magyarország irányába, hogy ott törvénysértő módon a zöldhatáron lépjék át az államhatárt. A belügyi szervek intézkedésére a migránsok tömege agresszívan reagált, ordítozni és fegyverkezni kezdett, a rendőrségnek ezért vissza is kellett vonulnia a helyszínről.

Végül a rendőri erők átcsoportosítása után sikerült megfékezni a migránsok tömegét, akiknek zöme megtagadott mindenféle együttműködést a hatósággal.

Az erőszakos és vallásilag is fanatizált tömeg egy része valószínűsíthetően az incidens előtt még a magyarkanizsai menekülttáborban pihent, ahol a teljes ellátás és ingyen wifi mellett készülhettek fel az esti rohamra.

Aztán a hír egyre gyanúsabb lett, sem az MTI, se más jelentős internetes hírportál nem számolt be az esetről, pedig mivel lenne tele a sajtó, ha nem ezzel? Egy fényképet nem lehetett találni sehol, a cikknél közölt kép egyértelműen egész máshol készült, ráadásul azon nem is szerepelnek fegyverek, hanem feliratokat mutató kartonlapokat tartanak az emberek.

Vasárnapra nyilvánvalóvá vált, hogy kacsáról van szó, a magyar rendőrség nem kapott tájékoztatást a szerb hatóságtól ilyen incidensről, délvidéki ismerőseim is csak csodálkoztak, mikor szóba hoztam az ügyet, pedig náluk csak téma lett volna az eset.

Nem kis dolog ekkora hazugságot kitalálni és terjeszteni, bár ne lepődjünk meg, hiszen Magyarországon csupa Jobbikhoz kötődő, vagy a Jobbikkal szimpatizáló weblap tette közzé az álhírt. És mindezt mikor? Egy nappal azt követően, hogy Vona Gábor a Kossuth Rádióban a kormány bevándorláspolitikáját kritizálta.

Vona ugyanis szájhősnek nevezte a kormányt, mondván csak szavakkal védik meg az országot, valójában nem tesznek semmit, a kerítést is csak kommunikációs blöffnek nevezte. Véleménye szerint nem is kellene regisztrálni a bevándorlókat, nem nyitna újabb befogadóállomást, a meglévő menekülttáborokat pedig zárttá tenné. Nemzetközi egyezmények egész sorát rúgná fel, nem törődve ezek következményeivel.

Hiába van a kormánynak határozott álláspontja a kezdetek óta, hiába épül déli határzár a fél világ károgása közepette, ellenzékből így is lehet azt mondani, hogy ez kevés. Végül is a Jobbik ezt csinálja, amióta a parlamentben van: a realitásról teljesen megfeledkezve, felelőtlenül követelnek mindenféle intézkedéseket és ígérgetik, hogyha majd ők lesznek kormányon, akkor meg is teszik.

És mivel támasztotta alá legjobban gondolatait Vona Gábor? Eltelik egy nap és a jobbikos sajtó elterjeszti a fentebb leírt kacsát, amire nyilván mindenkinek kinyílik a bicska a zsebében, és egyesek még azt is mondhatják: milyen igaza volt ennek a Vonának! Az interneten pedig villámgyorsan terjednek a hírek, az emberek egyből megosztják egymással, az pedig már nem lesz olyan feltűnő, amikor kiderül, hogy kacsa volt az egész.

Hihetnénk, hogy ennyi elég volt most a felelőtlen hazudozásból, mire a Délhír egy nappal később újabb cikket tett közzé az üggyel kapcsolatban, mely szerint az eredeti hír nem volt kamu. Mint írják, az esetet megerősítette Bacskulin István horgosi polgármester, aki elmondta, hogy létszámát tekintve kisebb csoportról van szó, másrészt a migránsok mindig felfegyverkeznek, de nem a rendőrök, hanem a bűnszervezetek, embercsempészek ellen, akik rendszeresen ellopják a bevándorlók gyermekeit, hogy váltságdíjat követeljenek értük. Ez aztán a megerősítés! A másik szemtanú még ennél is „hitelesebb”: egy neve elhallgatását kérő idős néni látott ordítozó migránsokat, meg rendőröket is, de azt sajnos már nem látta, hogy pontosan mi történt.

Mintha csak Rákosi Mátyást hallgattuk volna a rádióban, és a Szabad Népet olvasnánk.

Märle Tamás