vissza a főoldalra

 2015.12.04. 

A válság fő okozója az európai népességfogyás

A hatályos uniós szabályok szerint a bevándorlók a schengeni övezeten belül sem mozoghatnak szabadon, és az őket befogadó országban telepedhetnek csak le – mondta el lapunknak Csöbör Katalin miskolci országgyűlési képviselő (képen), az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének bizottsági tagja, akivel a migráció eddig keveset érintett kérdéseiről beszélgettünk.

 Képviselő asszony! Hónapok óta menekültekről, migránsokról és bevándorlókról beszélünk egyfolytában, de az, hogy ki melyik szót használja, úgy tűnik, politikai beállítottság kérdése. Pontosan mit jelent a menekült szó?

 – A szó jogi értelmét az 1951-es menekültegyezmény határozza meg, amely dokumentum a szó köznapi értelmét erősen szűkíti, illetve három részre vágja. Van egyrészt az otthon üldöztetésnek kitettek csoportja, akikről a beengedő állam biztosan tudja, hogy megfelelnek a menekült kifejezésnek. Vannak azok, akik ugyan elhagyják országukat, de egyelőre az az állam, ahova megpróbálnak bejutni még nem bizonyosodott meg róla, hogy valóban megfelelnek-e a fenti követelményeknek. Köznapi értelemben ezek is menekültek, azonban jogi szempontból ezeket menedékkérőknek hívjuk. És van a menekült köznapi értelmének legszélesebb tartománya: mindazok, akik elhagyják hazájukat. Rájuk tulajdonképpen csak szociológiai fogalmunk van, ők a migránsok. Ám jogi meghatározásban a köznapi migráns fogalom két részre szakad. Egyrészt bevándorlókra, másrészt menekültekre.

 Ezek közül kiket vagyunk kötelesek befogadni? Továbbá, akit Görögország beenged az unióba, azokat nekünk is be kell fogadnunk?

 – A bevándorlás szabályozását az unió lényegében nemzeti hatáskörbe utalta, vagyis az egyes nemzet döntheti el, hogy kit fogad be. A befogadással együtt ugyan az egész schengeni övezet megnyílik a bevándorló számára, de letelepedni csak a befogadó országban tud, illetve a schengeni övezeten belüli áttelepülésre külön eljárással van lehetősége, vagyis egyáltalán nem kell befogadnunk a görögök által beengedett tömegeket.  

A szabályok tehát egyértelműek. Mégis mi okozhatta akkor az idén eszkalálódott menekültválságot?

 – A kérdésre az egyszerű válasz az, hogy a menedékkérők nagy száma, illetve az általános tendencia, hogy a menedékkérők nem kívánják megvárni a menekültügyi eljárás lefolytatását, hanem akár illegális úton is be kívánnak jutni a schengeni övezetbe, sőt azon keresztülhaladva jelentős részük egészen az Egyesült Királyságig utazna. Csakhogy a menedékkérők és illegális bevándorlók vándorlási útvonala több államot érint, másrészt a regisztrációs szabályok, illetve a menedékkérők jogai között bizonyos ellentmondás látszik. Miközben a menedékkérő szabad mozgását a regisztráció után a tagállam elvileg nem korlátozhatja, ugyanakkor a menedékkérő a regisztrálást végző ország határát elvileg nem lépheti át, még akkor sem, ha ez a schengeni rendszeren belül van. Ha az adott állam a hatályos szabályok szerint akar eljárni, akkor fizikailag megvalósíthatatlan feladat elé állítja saját rendvédelmi szerveit. Mert a rendvédelem nem korlátozhatja a menedékkérő mozgását, mégis meg kellene akadályozza, hogy mondjuk Magyarországról Ausztriába jusson. Zárójelben jegyzem meg, amikor a magyar rendőrség erre kísérletet tett, akkor a magyar államot jelentős alaptalan kritika érte, hogy tevékenysége ellentétes az EU-s normákkal.

 Ezek szerint jelen körülmények között kezelhetetlen a probléma?

 – Ha ezekhez hozzávesszük az illegális bevándorlók tömegét, továbbá a tényt, hogy Görögország az EU szabályaiban megfogalmazott regisztrációs kötelezettségének alig tesz eleget, akkor megállapíthatjuk, hogy igen. A menekültek és bevándorlók szétválasztása, az illegális bevándorlási szándékkal érkezők visszafordítása olyan terhet ró egyes államokra, melyre nincsenek felkészülve. Ugyanakkor a támogatási rendszer aránytalanságai miatt a menekültügyi, migrációs és integrációs alapból a legnagyobb nyomásnak kitett országok nem részesülnek kellő támogatásban.

 Hogyan lehetséges az, hogy ilyen nehéz időkben az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusa körülményes, valamint az, hogy egyes érintett országok megoldási javaslatait figyelmen kívül hagyják?

 – Az egész válsággal kapcsolatban ma két jelentős vélemény ütközik, amelyek valójában az EU alapvető problémájáról, a népességfogyásról szólnak. Az egyik nézet szerint az unió tagállamainak népesedési problémáját megoldhatja a bevándorlás, míg a másik álláspont a más kulturális paradigmából érkező bevándorlókban elsősorban a konfliktusok eszkalálódást, illetve az európai magkultúra elvesztésének lehetőségét látja. Az elmúlt évtizedek bevándorláspolitikáját – különösen a nyugat-európai országok tekintetében – az előbbi álláspont határozta meg, mivel a természetes szaporulat lényegesen elmaradt a migrációs növekménytől. Másik oldalról viszont széles körű szociális kutatások alapján kijelenthetjük, hogy a bevándorlók nagy tömegeinek integrációja nem zökkenőmentes és jellemző, hogy még a harmadik generáció is szegregátumokban él. Ennek szociális és egyéb terheit az EU tagállamok egyre kevésbé tudják, vagy akarják viselni.

 Egyre többen osztják az utóbbi véleményt, mégis sokan kritizálják még Brüsszelben a nemzeti megoldásokat.

 – A helyzet az, hogy a kritikát megfogalmazók nem veszik figyelembe. hogy egyrészt az EU nem képes egységes működő megoldást találni, másrészt a hatályos joganyag ebből a szempontból egyértelmű. Az EU hatályos bevándorlási szabályai ugyanis alapvetően nemzeti hatáskörbe utalják a bevándorlás feltételeinek meghatározását, így nehéz elvitatni az államok jogát arra, hogy a fenti értékek közül válasszanak. Azaz a nemzeti szuverenitás elvitathatatlan része, hogy az adott ország eldöntse milyen mértékű és minőségű bevándorlást tart szükségesnek, vagy célravezetőnek. Ezért hangoztatjuk, hogy az Európa nemzeteiből álló Európai Uniónak, illetve az egyes országok vezetőinek, valamint az unió vezetésének lényegében nincsen választói felhatalmazása arra, hogy döntsön az unió kulturális, etnikai és vallási viszonyainak alapvető megváltoztatásáról. Az egyik legfontosabb, a jövőnket meghatározó jogot védjük, hiszen most nem a menekültek jogairól van szó, azzal kapcsolatban az 1951-es menekültegyezmény világosan szól: az a menedékkérő, aki megfelel a menekültstátus elvárásainak, védelemben részesül. A kérdés most éppen annak az óriási tömegnek a sorsa, akik nem jogosultak menekültstátusra, de egyértelműen bevándorlási igénnyel jelennek meg a schengeni határokon.

 Azonban Európa, a világ második legnagyobb erejű politikai képződménye képtelen megoldani a felé vándorlók regisztrációját, képtelen megvédeni határait és képtelen saját jogi normáit betartani és betartatni.

 – Sajnos így van, pillanatnyilag nem tudjuk a schengeni határokhoz érkező tömeget megfelelő, emberi életkörülményeket biztosító befogadóállomásokba terelni, ott nem tudjuk szétválasztani a menekülteket a bevándorlóktól, és ennek megfelelően az esetleges biztonsági kockázatot jelentő személyeket sem tudjuk kiszűrni. Sőt, hagyjuk, hogy tulajdonképpen szabályozatlanul, esetleges feltételek mellett vándoroljanak százezrek határaink között. Ami felelőtlenség az unió polgáraival szemben és embertelen a menekültek és bevándorlók tömegével szemben.

 Ön szerint lehetnek a bevándorlásnak előnyei is?

 – Éppen a mai tragikus népesedési mutatók mellett, illetve a sajátos, munkanélküliség melletti munkaerőhiány körülményei közepette, amikor bizonyos foglalkozási ágak terén óriási hiánnyal küszködik az unió, a bevándorlók munkájára, szaktudására, népesedésére szüksége lehet Európának. Azonban nem a bevándorlók válogatás nélküli, ellenőrizetlen áradatára. Azt ugyanis képtelen integrálni.

 Ráadásul a bevándorlás nemzetbiztonsági kockázatait a tragikus párizsi események előtérbe hozták. Mi a Fidesz javaslata a helyzet kezelésére?

 –Ezekre a problémákra a kvóta, mely a menedékkérőket és menekülteket szétosztja az unió tagállamai között nem jelent megoldást, csak ideig-óráig elodázza a kikerülhetetlen kérdések megválaszolását. A tragikus események világosan mutatják, hogy az Európai Uniónak egyetlen ésszerű lehetősége, hogy a menedékkérőket és az illegális bevándorlókat megállítja határain. Méghozzá azon a határon, ahol Európát először elérik. Ott elbírálja kérelmeiket, kiszűri a biztonsági kockázatot jelentőket. És amennyiben az unió tagállamai egyenként indokoltnak tartják, hogy a biztonsági kockázatot nem jelentő menedékkérők, vagy bevándorlási szándékkal megjelenők közül bizonyos számút befogadjanak, úgy nemzeti hatáskörben ezt megtehetik. Elvárjuk, hogy az EU és az európai államok azoknak az országoknak, amelyekre a legnagyobb nyomás nehezedik, ehhez a gigászi feladathoz minden segítséget megadjanak. Legyen az anyagi, katonai, rendőri vagy egyéb segítség. A tét Európa és az Európai Unió léte vagy pusztulása. Ez nem képezheti egyéni érdekek vagy politikai csoportérdekek tárgyát. Európát meg kell védjük! Mindenáron.

M.T.