vissza a főoldalra

 

 

 2015.12.11. 

A szép paraszti élet emléke továbbra is bennem él

Célunk az egykori kisbirtokos parasztgazdaságok eszköztárának minél teljesebb bemutatása

Új épülettel gazdagodott a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum. A múzeum küldetéséről, finanszírozásáról és a látnivalókról az alapító Hajdu Ráfis János nyilatkozott, aki elmondta, hogy kezdetben főleg a Bükk-hegység falvaiban talált az államosítást többféle formában átvészelt öreg gépeket. Ennek a gyűjtésnek az 1980-as években még sok ellenzője, kerékkötője volt, mondván mi közük nekik ezekhez a „kulák” gépekhez.

 Miért döntött a múzeum létrehozása mellett?

 – Kissé vissza kell térni az 1945 előtti időkhöz. Mint a Mezőgazdasági Gépmúzeum létrehozója és alapítója elmondom, hogy 1930-ban Mezőkövesden születtem kisbirtokos parasztcsaládban. Szüleim korán meghaltak, én a család tagjaival gazdaságunkban dolgoztam a tsz-be kényszerítésig. Erősen kötődtem a földműves munkákhoz. 1946–48 telén, aranykalászos gazdaképző iskolát végeztem. Önállóan gazdálkodó kisbirtokos szerettem volna lenni, de az 1949-ben bekövetkezett kommunista hatalomátvétel, más irányt szabott életemnek. Tszcs-ben dolgozni nem kívántam, így átképzéssel motorszerelő szakmunkás lettem. Ebben a szakmában dolgoztam közel 30 évet. A régi, számomra szép paraszti élet emléke továbbra is bennem élt. Az 1960-as években megkezdtem összegyűjteni családunkban, rokonságunkban megmaradt egykori mezőgazdasági eszközöket, lovas kocsit, ekét, boronát, vetőgépet, szelelőrostát, konkolyozót, és még folytathatnám a sort. 1968-ban, egy szoba-konyha-kamrás, búbos kemencés kis matyó házat építettem, amit gyermekkoromban létező bútorokkal, háztartatási eszközökkel és egyéb néprajzi tárgyakkal rendeztem be. Ebben a tevékenységemben a feleségem is nagyban segített, támogatott. Idős parasztembereket kerestem fel és adatokat gyűjtöttem a mezőkövesdi parasztság 1945 előtti életéről. Nagyon érdekelt a gépi technika elterjedésének világa itteni kisparaszti társadalmunkban. Név szerint gyűjtöttem ki a gépes vállalkozó családokat. Ezek szerint 1949-től Mezőkövesden 42 bércséplős gazda gépeit államosították, és tíznél több olajütős és terménydarálós vállalkozást szüntettek meg. Mezőkövesden közel 100 család tulajdonában volt motoros erőgép, mivel csak 1942-től lett itt 220 voltos váltóáram. Ezért a stabil motorok itt nagyon elterjedtek voltak mindenféle műhelyberendezések, továbbá darálók, olajütők, a két hengermalom és egyebek meghajtására. Ezek benzin, petróleum, nyersolaj, fa vagy faszéntüzelésű szívógázmotorok voltak. Ebből a nagyszámú gépanyagból az államosítás után mindössze 4 db, mára már 100 évesnél idősebb stabil motor, illetve volt tulajdonosa és a téesz jóvoltából egy 1934-ben gyártott USA Casse traktor maradt meg. Idővel sikerült két nagy teljesítményű kőjáratú terménydarálót is megmentenem. Cséplőgépekből, olajütő berendezésekből nem maradt itt meg egy sem. Ilyen nagy gépes környezet és a cséplőgépes, hengermalmos anyai nagyapám emléke késztetett arra, hogy motorikus erőgépeket gyűjtsek. Ennek eredményeként múzeumalapítási célból 1979-ben 50 stabil és lokomobil (vontatható) veterán gépet, 500 különböző díszes kovácsmunkát és egyéb mezőgazdasági gépet és eszközt ajánlottam fel feleségemmel állami tulajdonba, térítés nélkül. A kikötésünk az volt, hogy a gyűjteményt Mezőkövesden fejlesszék tovább, és én és feleségem ebben részt vehessünk. Így nyílt meg 1979. aug. 4-én, a saját szülői örökségű portán a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok kezelésében a Mezőgazdasági Gépek Gyűjteménye című kiállítás. Múzeumi szervezetbe kerülve a gyűjtőmunkám nagy lendületet vett. Kezdetben főleg a Bükk hegység falvaiban találtam, az államosítást többféle formában átvészelt öreg gépeket. Ennek a gyűjtésnek az 1980-as években még sok ellenzője, kerékkötője volt, mondván mi közünk nekünk ezekhez a „kulák” gépekhez, de esetenként mindig akadtak magasabb szintű támogatóink is. Így sikerült a múzeum kiépítéséhez a szomszédos két paraszti udvart megvásárolni, majd kisebb hazai és több külföldi támogatás mellett a mai múzeumot kiépíteni. A gyűjtemény múzeummá nyilvánítása 1993. május 7-én ünnepélyes keretek között történt meg. Ekkorra épült ki a múzeum első telkén három nagy kiállítóépület az iroda, a műhely, a vizesblokk, udvarán pedig a régi ólas kert épületei. A szomszédos második udvaron 1993–2001-ig épült ki a kovácsműhely, jéggyártó kiállító, a szénapajta, vendégpihenő matyó kis ház, több tároló és kiállító szín és végül a konferenciák és időszakos kiállítások céljára a Matyó Gazdaház. 1999-ben a múzeum baráti köre és Tállai András polgármesterünk közreműködésével, létrejött a Mezőgazdasági Gépmúzeumért Kh. Alapítvány, amely idővel megvásárolta a szomszédos két paraszti udvart. Az egyik portán mára kiállító épületek sora épült fel, a másik porta tároló helyként hasznosul.

 Mi mindennel találkozhat a látogató?

 – Ezt még felsorolni is hosszú. Az úgynevezett ólas kert mondhatni, hogy Mezőkövesd egykori parasztságának eredeti gazdasági udvarrésze. Tüzelős ól (istálló), lóhíves, hidas (lábon álló sertésól), magház, félszer, kocsiszín teljes berendezéssel és gémeskúttal. A Lokomobil erőgép kiállítás keretében nagyméretű, vontatható, benzines, nyersolaj és szívógáz üzemű erőgépek, továbbá gőzlokomobil cséplőgépek láthatók. Gyártási évük 1898–1933 között van. 42 db. A kisebb lokomobil erőgépek száma 18. Az erőgép kiállításon vízi erőgépek láthatók. Így felülcsapott vízkerék, Bánki és Francis vízturbina. A cséplőgép kiállítás a következő. Mi is látható itt: A kézi hajtású cséplőgépektől a nagy teljesítményű traktorhajtású cséplőgépekig. Érdekes a lovas járgány kiállítás. Ezek a járgányok voltak az 1800-as évek végének legelterjedtebb erőgépei. Egy másik teremben látható a kovácsműhely és a népi kovácsmesterség termékeit bemutató kiállítás. Darabszáma több száz. Az elektromos aggregátor kiállításon belül 10 darab nagy teljesítményű áramfejlesztő látható. 50 darab traktort is kiállítottunk. Ezek mellett kisebb kiállítások: a kenderfeldolgozás eszközei vashengeres és bunkós kendertörővel. A bognárművesség eszközei faesztergával és különböző famegmunkáló gépekkel. A szőlőfeldolgozás eszközei 12 arab szőlőpréssel. Kékfestő műhely. Háborús relikviák kiállítása. (1951–53-ig tényleges katonaként tűzszerész voltam.) Vendégpihenő épület népművészeti tárgyai: matyó festett bútorok, fafaragások, fazekasmunkák és festmények kiállítása. Mezőgazdasági eszközgyűjteményünkben lovas kocsik, ökrös szekerek, lóvontatású szánok vannak. Ekék, boronák, vetőgépek szecskavágók.

 Mi a múzeum küldetése?

 – A múzeum célja elsősorban az egykori kisbirtokos parasztgazdaságok eszköztárának minél teljesebb bemutatása, a paraszt ősök emlékeinek megőrzése. Emellett a kisbirtokos parasztság törekvése a gépi technika alkalmazására. Az egykori magyar mezőgazdasági gépgyártás eredményeinek bemutatása; Magyarországon a motorikus erőgépek gyártásának elindulása és kiteljesedésének bemutatása, a stabil motoroktól a vontatott majd az önjáró traktor erőgépekig. Továbbá mezőkövesdi egykori nagyszámú bércséplős, olajütős, és terménydarálós, parasztságból kinőtt vállalkozók emlékeinek őrzése és a népi kovácsmesterek díszítő formáinak továbbéltetése.

 Egy ilyen unikális intézmény milyen finanszírozásban részesül?

 – Múzeumunk 2013. január 1-jétől Mezőkövesd Város Önkormányzatának kezelésében van. Fenntartásában és működtetésében nagy szerepe van a Mezőgazdasági Gépmúzeumért Kh. Alapítványnak. Ez a múzeum kezdetektől fogva sok támogatást kapott a város lakóitól, ipari üzemeitől, majd a mai vállalkozóktól, továbbá az ország különböző részein élő gépszerető emberektől és a korábban külföldre szakadt magyaroktól. Ez a támogatás jóval több volt, mint amit a hivatalos szervek korábban nyújtottak. Jelenleg jelentős fejlesztések vannak múzeumunkban állami támogatásból kiállító épületek építésére és a kiállítások színvonalának növelésére. Így került sor november 10-én, egy újonnan épült 300 m2 kiállító épület átadására, melyet Hoppál Péter kulturális államtitkár és dr. Fekete Zoltán, Mezőkövesd polgármestere adott át számunkra.

 

Medveczky Attila