|
 2015.12.11.
A diktatúra
fogságában
A RETÖRKI hármas könyvbemutatója
November 26-án
mutatták be a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és
Archívum három új kötetét az intézet konferenciatermében.
Ez a három könyv összesen 25 szerző munkája – kezdte
megnyitó beszédét M. Kiss Sándor. A Jeles napok, jeltelen ünnepek
a diktatúrában című könyv, melyet Szekér Nóra és Nagymihály
Zoltán szerkesztett, három részből áll. Az első a diktatúra
és a hit, a második a diktatúra és a nemzet, a harmadik a
diktatúra és a külvilág. „Ez a könyv 12 szerző tanulmányait
gyűjti egy csokorba. Nem véletlenül, mert a RETÖRKI iskolában
gondolkodik, tehát nem csupán saját munkatársait
foglalkoztatja. Lehet-e egy társadalom, egy nemzet történetét
érték mentén felvázolni? Három alapérték ismérve egy
nemzet fejlődésének: a szabadság iránti vágy, a tulajdonhoz
és a hithez való viszony. A magyar történelemben a szabadság
iránti vágynak hihetetlenül fontos a szerepe. 1867-től alapvető
rendszerváltás történt, és ezzel együtt járt a szabadság
fogalmának megváltozása. A függetlenségnek sajátos formáját
értük el a Monarchiában. A korlátozott függetlenség állapotát,
és 1920-ra eljutottunk a nemzeti függetlenséghez. Amikor pedig
a szabadság megvalósul, akkor következik a tulajdonhoz és a
hithez való viszony kérdése” – mondta M. Kiss Sándor, majd
hozzátette: „izgalmas körüljárni azt a témát, hogy az elmúlt
száz évben miként változott meg az emberek gondolkodása a
hitről, hogyan rabolta meg a vallás tartalmát a bolsevizmus,
miként próbálta meg lehozni »az égi boldogságot a földre«.”
A kötet szerzői
szerint az ünnep az emberi közösség olyan évezredeken átívelő
élménye, melyben saját hagyományait, összetartozásának
tudatát, önértelmezését élheti át. Egy diktatúra számára,
mely uralni akarja az egyént és a közösséget is, nélkülözhetetlen,
hogy az ünnepek felett is uralkodjon. A könyvben azt vizsgálják,
hogy Magyarországon a kommunista diktatúra milyen eszközökkel
igyekezett az ünnepek világára is kiterjeszteni a hatalmát. A
tanulmányok egyformán elemzik a „tűrt”, a „tiltott” és
a „támogatott” ünnepeket, képet adva ezzel a diktatúra
identitástudatának önigazolási mechanizmusairól. A diktatúra
és nemzet kérdéskörében M. Kiss Sándor azt vetette föl,
hogy 1945 és 1990 közt mi mindent ígértek nekünk, és volt-e
egyáltalán a nemzetnek létjogosultsága, vagy csak a proletár
internacionalizmusnak. Természetesen az utóbbi a válasz:
„akkor vagy szabad, ha a nemzet helyett a proletár gondolatot
szolgálod ki, és akkor leszel igazán szabad, ha a világ munkásai
egyesülnek” – hangoztatták a pártállam vezetői.
A második kötet
a Magyar Látóhatár – Borbándi Gyula emlékkönyv, melyet a
szerkesztő, Alexa Károly szerint a tudomány tisztelgésének
kell tekinteni. És a tisztelgő tudomány csakis akkor látja el
jól a feladatát, ha kegyeleti kötelezettségének azzal tesz
eleget, hogy az alkalmat szakmai üzenetnek is felfogja. A
tisztelgő elkötelezettségét nemcsak a részvételre meghívott
szerzők személyisége reprezentálja, noha mindegyikükről köztudott
szoros kollegiális, sőt baráti kötődése Borbándi Gyulához.
Olyan kutatási témákról kért Alexa a szerzőktől tanulmányt,
amelyekben valaha, ha nem is a távoli időkben, Borbándi Gyula
tette le a szakmai alapokat. M. Kiss Sándor a könyvvel
kapcsolatban az emigráció témakörére hívta föl a figyelmet.
„Utazó? Vándor? Bujdosó? Borbándi Gyula élete és műve
arra példa és bizonyosság, hogy az önmagunkhoz való hűség képes
arra, hogy a hazát is megőrizze a szívünkben – idegenben”
– idézem Alexa Károlyt. A szerkesztő közölte, hogy a
kommunista hatalom által nyilasként nyilvántartott Borbándinak
nem csupán a népiség, a népiesség és a két világháború közötti
magyar politikum elemzésében volt hatalmas szerepe, hanem a
nyugati magyar emigráció ismerőjeként is.
A Kávássy János
Előd által írt Nyugati szélben kötettel már elérkeztünk
1989-hez. A szerző adalékokat közöl a magyar–amerikai
kapcsolatok 1989-es történetéhez és megosztja velünk
gondolatait a kelet-európai és a magyar rendszerváltásról. Leírja,
hogy 1987–1991 időszaka nem csak Kelet-Európa regionális, de
világunk globális történelmében is sorsfordítónak
bizonyult, hiszen a Szovjetunió elvesztette a hidegháborút, a
bolsevik diktatúra megbukott, a keleti blokk rezsimjei összeomlottak,
s végül a Szovjetunió összeomlásával beköszöntött az USA
globális hegemóniájának korszaka. Ami szintén diktatúra,
csak álcázott formában. Negyedszázada sokan azt hitték, hogy
az Egyesült Államok vezette világrend kialakulása békét
hozhat, ám az ezredforduló óta Amerika háborúinak a korszakát
éljük. A kötet első két esszéje az 1989-es Bush-látogatás
részletes történetét, illetve a korabeli kommunista magyar külpolitika
kényszerű adaptálódásának tipikus momentumait mutatja be. A
harmadik esszé pedig szubjektív szempontból veszi a magyar
rendszerváltást górcső alá, s kiemeli, hogy a politikai
kompromisszumok, az 1989-ig hatalmon lévő politikai elit részben
gazdasági elitté való átlényegülése, a spontán privatizáció,
s nem kevéssé a kaméleonok rugalmasságával létező és ható
titkosszolgálatok már jóval 1990 tavasza előtt képesek voltak
hosszabb távra befolyásolni a magyar rendszerváltozás
kimenetelét.
Medveczky Attila
|
