2015.12.11.

Adók és akták

Ahogy arról már néhány héttel ezelőtt ugyanitt beszámoltam, az új lengyel kormány bankadót készül bevezetni, méghozzá cseppet sem titkoltan magyar példára, a 2010-ben alakult második Orbán-kormány nyomán. Ez mindeddig csak a frissen hatalomra került Jog és Igazságosság (PiS) párt választási ígérete volt, és a pontos részleteket nem lehetett tudni. Most viszont megtört a jég. Henryk Kowalczyk tárca nélküli miniszter, a miniszterelnöki tanács elnöke egy tévécsatornának adott interjúban bejelentette: a kormány januártól bevezeti a bankadót, és 2016 folyamán a kiskereskedelmi áruházláncokra is kivet egy új adónemet. A bankadó törvénytervezete elkészült, ezen a héten teszik közzé, mondta a miniszter.

Az áruházláncokra tervezett adó esetében viszont még több változatot mérlegelnek. Kowalczyk szerint olyan sok javaslat merült fel, hogy a törvényalkotás munkáját már bajos lenne ebben az esztendőben befejezni. A PiS eredeti elképzelése az volt, hogy a 250 négyzetméternél nagyobb hasznos alapterületű kiskereskedelmi üzletek bevételét adóztatnák meg. A miniszter tájékoztatása szerint most viszont egyre valószínűbb, hogy inkább egy progresszív adót vezetnek be – a jövő év elején, „amilyen gyorsan csak lehet”. Ami pedig a bankadót illeti: a törvénytervezetben javasolt mértéke 0,39 százalék lesz, és a négymilliárd zlotyt meghaladó banki eszközértékre vetik ki. Ez még nem a végleges változat, hanem a kormány javaslata, melyet a parlamentnek jóvá kell hagynia. Az új pénzügyminiszter, Pawel Szalamacha múlt csütörtökön úgy becsülte: a bankadóból származó költségvetési bevétel 6-6 és fél milliárd zloty lesz. A választási kampány során a PiS vezetői ötmilliárd zloty körüli összegről nyilatkoztak a bankadóval kapcsolatban. Eddig az új adókra vonatkozó hírek. Nem muszáj őket szeretni, de alapjában talán nincs velük eget rengető baj: szakmai alapú gazdaságpolitikai téma, költségvetési tervek, számok. Az egyik magyar internetes hírportál, a 24.hu is átvett néhány részletet ebből a hírcsokorból, és szerkesztője persze nem bírta féken tartani a benne felgyülemlett zsigeri Orbán Viktor-gyűlöletet, sietve a hírügynökségi szöveg fölé írta kis privát vezérmondatát: „Az orbáni útra lépett Lengyelország, az új kormány hamar nekimegy a bankoknak.” Ezt nevezik tálalásnak. Másképpen gyűlölködő balliberális hangulatkeltésnek.

Másik példával is szolgálhatok a ballib hangulatkeltésre. Az alaphír arról szól, hogy a lengyel államügyészség úgy döntött, jóváhagyja a korábbi krakkói bírósági ítéletet, és nem adja ki Roman Polanski filmrendezőt az Egyesült Államoknak. A krakkói körzeti bíróság október végén elutasította a Los Angeles-i ügyészség kiadatási kérelmét. Az amerikaiak azért akarják megkapni a rendezőt, mert harmincnyolc évvel ezelőtt bűnösnek vallotta magát egy akkor tizenhárom éves amerikai lány megrontásában. Az amerikai álláspont első pillantásra jogos – de csak első pillantásra. Ugyanis arról van szó, hogy Polanski 1977-ben alkut kötött az amerikai ügyészséggel, és azt be is tartotta azzal, hogy negyvenkét napot önként börtönben töltött. Egészen pontosan pszichiátriai megfigyelés alá vonták, a külvilágtól elzártan. A Los Angeles-i ügyészség a csaknem négy évtizeddel ezelőtti vádalkut semmibe veszi, és újra akarja nyitni az aktát. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az amerikai ügyész megsérti Polanski jogát. Lengyelország 2010-ben már elutasította a kiadatási kérelmet, arra hivatkozva, hogy a bűnügy jogilag elévült. Az amerikaiak idén januárban újabb kérelmet nyújtottak be, ezt dobta most vissza a lengyel ügyészség.

Pontosan mi is történt annak idején? 1977-ben egy amerikai nő a tizenhárom éves lányával beállított Polanski Los Angeles-i lakására, és sejtelmes mosollyal azt kérte, hogy a rendező úr „fedezze fel” az ő lányát a filmszakma számára. Majd távozott a szobából, édes kettesben hagyva a lányát Polanskival. Az ilyen helyzeteket színházi és filmes körökben úgy szokták meghatározni: a rendező a szereposztó díványán fogadja a művésznőt… A kedves anyuka, vagyis az ifjú szűz menedzsere pontosan tudta, miről van szó – és a filmes babérokra törő leányzó sem rózsafüzérezni készült. Akárhogyan is, Polanski egy tizenhárom éves lánnyal létesített szexuális kapcsolatot (a bírósági megfogalmazás szerint egy Los Angeles-i fotózás során), vagyis az amerikai törvény értelmében erőszakot követett el. Nem mellékesen az anyuka az évek során többször kijelentette, hogy egyáltalán nem haragszik Polanskira, a feljelentést visszavonja, és nem tartja szükségesnek a bírósági tárgyalást.

Polanski „alapjáraton” Párizsban él, de Krakkóban is van egy lakása, és az év jelentős részét ott tölti. A lengyel kulturális élet közkedvelt alakja, hiszen fontos filmeket alkotott, művek állnak mögötte. A zongorista című filmjéért 2002-ben Oscar-díjat kapott, de már a hetvenes években is kétszer jelölték az elismerésre. Érdekesség, hogy legújabb filmjét éppen lengyel földön forgatja. Mozgása amúgy korlátozott, ugyanis az amerikai hatóság feljelentése alapján nemzetközi körözést adott ki rá az Interpol, amely 188 országra érvényes – a letartóztatást csak lengyel, francia és svájci földön kerülheti el. Amikor tavaly októberben amerikai ügynökök Varsóban(!), a Zsidó Múzeum avatásán őrizetbe akarták venni a jelenleg 82 éves Polanskit, az akkori külügyminiszter-helyettes lépett közbe, kijelentve, hogy a bűncselekmény már régen elévült. Hanem azt ígértem, újabb példát adok a magyarországi ballib sajtó hangulatkeltésére. Íme: a librarius.hu internetes lap újságírója egy az egyben átvette a Polanskiról szóló alaphírt, saját cikk megírásával nem fáradozott – majd fölé kanyarintott egy botrányszagú címet: „Felháborítóan döntött a bíróság a kiskorú lányt megerőszakoló Polanski ügyében.” Mindössze ekkora szellemi erőfeszítésre futotta a zsurnaliszta fejéből. Kész, jöhet a következő hírügynökségi anyag, azon sem dolgozik, éppen csak átfutja, azután fölé dob valami provokálót, hogy sokan rákattintsanak… Hát igen, ilyen a kereskedelmi média futószalagja…

A gazdaságpolitikát illetően még egy rövidebb hírem maradt: az új lengyel kormány (magyar mintára) az alapkamat csökkentésére készül, várhatóan huszonöt bázisponttal. Ezzel kapcsolatban már megkezdődött a szakmai színben feltüntetett politikai üzengetés. A Lengyel Nemzeti bank elnöke szerint a csökkentés szükségtelen és téves lenne. A PiS vezetői az elmúlt napokban arról nyilatkoztak, hogy a jegybank többet is tehetne a gazdaság élénkítéséért, erre felelt most az elnök. Szerinte a multinacionális cégek megadóztatása és a devizahitelek zlotyra átváltása egyidejűleg nagyon veszélyes. Amúgy az elnök megbízatása jövő júniusban lejár.

Zsille Gábor