|
2015.12.11.
Csurka István:
A problémát számukra Orbán Viktor „új többsége” okozza
Ez az a
pillanat, amikor ők behívják a szovjet csapatokat, ez az a
pillanat, amikor üzennek New Yorkba, hogy Pesten zsidókat
akasztanak, és ez az, amikor – mint 1989–90-ben –
felrajzolják az antiszemitizmus veszélyét, és segítségül hívják
Soros Györgyöt, a Világbankot meg a Nemzetközi Valutaalapot.
Az egész műsor unásig ismert. Kódolt nemzetellenesség.
Mikor kitelt az idő, Gyurcsány Ferenc, Rózsadomb Géniusza
az antiszemitizmus vádjával, veszélyével állt elő, tanúsítva,
igazolva, bizonyítva, hogy rendszere összeomlás előtt áll.
Ugyanígy járt el mindkét elődje, a Rákosi–Gerő-rendszer
1956-ban, majd Kádár–Aczél–Grósz Károly végromlásba
jutott rendszere 1988–89-ben. Ellenforradalmi, most szélsőségesnek
mondott erőkkel szövetkezik, a „csőcselékkel” barátkozik
az, aki az ő hatalmukat veszélyezteti, hangzott fel minden
esetben, amikor a banda végveszélybe került. Csak a nemzetet
illető rágalom benyújtásának helye, fóruma változott.
Gyurcsány most a londoni The Timesnak adott többek szerint gyanús
szövegű interjút – itthon készült magyarul a szöveg és a
kissé hevenyészett fordítás –, amelyben az antiszemitizmus
feléledésének a képét festette fel, hétfőn pedig az Országgyűlésben,
a cikke nyomán kirobbant vitában a szélsőségesekkel, a radikális
jobboldallal való összeállás vádjával – mint minden magyar
bűnök legnagyobbikával – illette a Fideszt.
A problémát számukra
Orbán Viktor „új többsége” okozza. Ők is látják, hogy
az elégedetlenségből, a sértettségből, a megalázottságból,
kormányzásuk végtelen tehetségtelenségéből, önzésükből
és rablásuk eredményeként létrejött velük szemben a másik
oldal, amely már nem a közvélemény-kutatások és a pártot választók
vagy nem választók mindig manipulálható százalékaiban, hanem
egy velük szembeni végleges elutasításban áll fel. Ez a népfelkelés
előfeltétele. Amikor az összeállás megtörténik, amikor az
új többség kifejeződik – volt, és lehet most is ilyen
pillanat –, akkor még nincs felkelés, de nekik már menniük
kell, mert ha nem mennek, lesz. Ez az a pillanat, amikor ők behívják
a szovjet csapatokat, ez az a pillanat, amikor üzennek New
Yorkba, hogy Pesten zsidókat akasztanak, és ez az, amikor –
mint 1989–90-ben – felrajzolják az antiszemitizmus veszélyét,
és segítségül hívják Soros Györgyöt, a Világbankot meg a
Nemzetközi Valutaalapot. Az egész műsor unásig ismert.
Kifogytak az eszközökből. Félrevezetéseiken átlát a nép,
a tények magukért beszélnek, a demokrácia védelmében és a
jogállam fennmaradása érdekében való síkraszállásaik
nevetségessé válnak, mert az ő hamis demokráciájuk és
imperialista jogállamuk nem kell már senkinek. Most, március
első hetében nem lett még nemzet a népből, de a történések
abba az irányba mutatnak. Ez már a néven nevezés ideje, és a
néven nevezést számonkérés követi. Ilyenkor ők már megbénulnak,
és semmi új nem jut eszükbe. Ezért ír meg egy öninterjút Rózsadomb
Géniusza, és ezért adja fel fizetett hirdetésként a Timesban
– majd kiderül szépen, hogy mennyiért vagy milyen közbenjárásra
ilyen hirtelen –, ezért kéri a londoni Rothschildok,
Abramovicsok és az összes ide befektető, lakóparkot építtető
segítségét, beavatkozását: antiszemita veszély van, mert Orbán
összeáll a se nem jobb se nem bal, keresztény és magyar
mondatot megfogalmazókkal. Valójában nem ez az ő baja. Ez csak
a neve a gyereknek. A nép összeállása, egyetlen rendszerváltó
akarattá egyesülése a baja az antiszemitizmust kiáltó
rendszernek. Gyurcsány londoni üzenete kódolt üzenet, kódolt
nemzetellenesség. A tavasszal lehetséges összefolyásokból,
folyamok, folyók és patakok egyesüléséből – avagy nem ez a
vízrajzi térkép, a Kárpát-medence folyói 1993 óta a Magyar
Út Körök Mozgalom jelvénye? – egy új, nemzeti összefogás
keletkezhet. Most a bankárkörök segítségéért folyamodó
Gyurcsány úgy gondolja, hogy ha az egymáshoz közeledést meg
lehet akadályozni, tett egy lépést az egész nemzeti összefogás
megakadályozására. Politikájának lényege: legalább egy
ponton meghátrálásra, szétállásra, belviszályra kényszeríteni
az ellenfelet. Ha a Fidesz-re vagy legalább egyes köreire sikerül
az antiszemitizmus és az antiszemitákkal való összefogás vádjával
ráijeszteni, akkor a továbbiakban szét lehet majd darabolni az
egész nemzeti összefogást. Következnek a kereszténydemokraták,
a pártként már nem is szereplő, de tömegként létező
kisgazdák, a nagycsaládosok, az egyedül élők, a már támadott
katolikus klérus, a többi egyház, és azután megint sírhat,
jajveszékelhet a hoppon maradt nép. A fő tétel mindig a NÉP.
Minden az ő megmozdulását akarja megakadályozni. Mert a nép
mindenhová tartozik és sehová sem tartozik, egyik része szívből
vallásos, a másik része bár nem szavaz sehová, szereti a
Fideszt, meg gyanakszik is rá, városlakó, de kisgazda szellemű,
vagyis egy olyan élő szervezet, amilyen csak a természetben létezik.
A pártokban és a mesterséges, pusztán politikai alakzatokban
csak a nép megszerzett, megvásárolt szavazata van bent, mintegy
betétként, amely legtöbbször nem kamatozik.
Vannak azonban
pillanatai – drága pillanatai – a történelemnek, amikor a nép
mint teljes élő szervezet megmutatkozik, színre lép. Ezért
minden olyan bandának, rezsimnek, amely bitorolja a hatalmat, ezt
a színre lépést kell megakadályoznia. Gyurcsány most arra
tesz kísérletet, hogy a test egy részét leoperálja a
szervezetről. Az antiszemitizmus szikéje úgy áll a kezében,
akár egy tiszaeszlári sakteréban. A leoperálandó szervezet
mi, magyar utasok vagyunk. De csak az első. Ezt pontosan tudják
a liberálbolsevikok. Sem Gyurcsányt, sem különben a nemzetközi
zsidóság legfölső vezetőit az antiszemitizmus kérdése, mint
olyan, nem nagyon érdekli. Egy bizonyos mértékű
antiszemitizmusra, hangra és kiabálásra, az antiszemita lelátóra
nekik a népekbe való beolvadásra hajlamos zsidók különállása
céljából eleve szükségük van. Ez a cionizmus megszületése
és különösen Izrael Állam megalakulása óta tudatos a
nemzetközi zsidóság vezetőiben. A magyarországi részleget
pedig csak a dolgok néven nevezése és a tények néppel való
megismertetése izgatja. A ki kicsoda és a kinek miért van,
kinek miért nincs kérdése az egyetlen, ami őket lázba hozza.
Ezeket a firtatásokat nevezik itt most ők antiszemitizmusnak.
Gyurcsány felesége, Dobrev Klára, Apró Antal unokája kilép
az utcára az Eötvös Loránd Tudományegyetem pénzjogi tanszékéről,
beleütközik egy röplapon versét osztogató fűzfapoétába, és
nem azt veszi észre, hogy valójában kivel találkozott, milyen
elmeállapottal, milyen szellemi készültséggel, mert ahhoz
magyar társadalmi helyismeret, népismeret, esetleg egyetemi tanári
felkészültség volna szükséges, hanem azt, hogy a versekben(?)
antiszemita kifejezések sorjáznak. Rímben. Nem mulat a dolgon,
nem sajnálja a versfaragót, hanem félni kezd, mint zsidó,
pontosabban mint zsidó egyetemi tanár a magyarság legnagyobb
egyetemén, akit az Apró-villával és édesanyja bankelnökségével,
kapcsolatrendszerével együtt, szerelemből vett feleségül egy
volt KISZ-fiú, akinek Leisztinger és Szilvásy a barátja, és
„jókor jó helyen” létének biztosítója. Félni kezd, de
annyira nem, hogy újra be ne hozassa magát a lefüggönyözött
ablakú kocsival a tanári karba, amelynek kötelékében vannak
persze szép számmal mások is, volt marxisták, most előadók,
mindenféle egyetemi tanári publikáció nélküliek, KISZ- és párttitkárok
és persze a különös vágású liberálisok, akik hivatalból félnek
az antiszemitizmus kibontakozásától, ha az érdekük úgy kívánja,
hogy féljenek.
Ha a miniszterelnök azt híreszteli Nyugaton, hogy
Magyarországon antiszemitizmus van, az most önkritika, nem is
lehet más. Kezükben, többek között a Dobrev Klárák kezében
van az egyetemi oktatás nagy része, a közszolgálati TV, az RTL
Klub tévé, a Tv2 és az ATV, a Klubrádió és a Magyar Rádió
egy jelentős része, az írott sajtó kilencven százaléka, és
a liberalizmus bankok általi nyomásával szordínót tudnak feltétetni
a nem a kezükben lévő adásokra és szerkesztőségekre is.
Jelenleg még úgyszólván kizárólagosan képesek tematizálni
a közvéleményt. Intésükre bizottság áll fel, amely
lehazudja a rendőrségi brutalitást, a civil véleményt pedig a
szemétkosárba valónak ítélik, az alkotmánybíróságot durván
megsértik, mert megakadályozza őket a törvénytelenségben.
(Elvárt adó.) Nincs tehát antiszemitizmus, de ha volna, csak
miattuk lehetne. És még ők fordulnak a Nyugathoz segítségért.
Milyen sérelmet okozott a magyarságnak a szélsőségesnek kikiáltott
magyar utas? Mikor és milyet? Mit vett el tőle? Hány iskolát,
hány kórházat, hány rádiót, hány játszóteret? Hány anyának
vágta a szemébe, ne szülj, mert nem finanszírozom? Hány határon
túli magyarért nem tett meg mindent, amit megtehetett, hányszor
nem emelt szót az igazságtalanságok miatt? És most mégis az
az egyetlen kérdés, a Dobrev Klárák, a minden rendű és rangú
Apró Antal-hívek és politikai leszármazottak körében, hogy
össze mer-e folyni tisztességesen, nyíltan, egymás függetlenségét
elismerve a nagyobb folyam a kisebb folyóval, akkor ez bizony
hamis, célzatos, bolsevista felvetés, ha kell, sötét
magyarellenesség, és az egyetlen lehetséges magyar kibontakozás
megakadályozására szóló kétségbeesett kísérlet. Ahhoz,
hogy legyen új többség, hogy valóban legyen, ne csak
kinyilatkoztatásban létezzék, hanem minden megmaradást kívánó,
magyar öntudatú ember, a teljes nép összefogásából álljon
össze, ahhoz teljes körű, minden felet megbecsülő összetartásra
van szükség. Most senkit sem szabad liberális fészkekben
kiagyalt szempontok miatt kirekeszteni, leminősíteni. Most együtt
mozdulásra van szükség, és ebből minket most nem lehet
kihagyni. Mert ahhoz, hogy ez az új többség valóban létrejöjjön,
még valamire feltétlenül szükség van. Áttörésre. Ahhoz,
hogy a többség emelt fővel, öntudatosan, lelkében
felfegyverkezve menjen a vezér után, át kell lépni a Rubicont.
Ahogy Caesar is átlépte, amikor megindult a barbárok ellen. Nem
félig lépte át. A Rubicont, amely nem nagy folyó ugyan, nem
lehet félig átlépni. Most a magyar népnek mint élő
szervezetnek arra az élményére, hogy valami történt, valamit
legyőzött, levetkőzött, valamit megváltoztatott, valami kizárólag
az ő érdekében és az ő megmaradása céljából történik,
arra az üzenetre és egyben arra a látványra van szüksége,
hogy nemzeti oldalának egymásba gabalyodott, sokszor kívülről
irányított vezetői végre átlépték a Rubicont. Rajtunk ez
nem múlik. Mi minden köszönésre visszaköszönünk, kéznyújtásra
kézszorítással válaszolunk, sérelmeinket elvermeljük, ott
vagyunk mindig, ahol keményen kell küzdeni.
|
