vissza a főoldalra

 2015.12.18. 

Riogatásnak szánt elismerés

Rendszeresen foglalkozunk a visegrádi együttműködéssel, hiszen bízunk benne, hogy ez a szövetség lesz az, amely kivezet minket Európa válságából. Azt, hogy ez az egész nem csak egy magyar vágyálom, jelzi a négy ország közti találkozók számának a növekedése, valamint az egyre több bírálat, mely az együttműködést éri. Hétvégén a Frankfurter Allgemeine Sonntagzeitungban közöltek hosszas elemzést a visegrádiakról, a terjedelmes írás riogatásnak lett szánva, pedig valójában elismerés.

A cikk szerzője, Reinhard Veser kifejti, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök „sokáig eléggé egyedül volt az európai kormányfők között az EU elleni állandó polémiájával”, most azonban „társaságot kapott Varsóból”. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy ma már Németországban beszélnek arról, amiről kifejezte reményét Csorja Gergely a lengyelországi választások után, vagyis a Budapest–Varsó tengelyről. Természetesen ez együtt jár azzal, hogy Magyarország most már nem egyedül kapja az állandó kritikát Nyugatról, hanem a lengyelekkel, csehekkel és szlovákokkal együtt.

Eltekintve a megszokott liberális mocskolódástól, a cikket röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a négy ország kormánya az EU ellen hangolja népeit a migrációs válság kapcsán; megszabadulnának az EU azon intézményeitől, amelyek ellenőrzik tevékenységeiket; és közben uniós pénzekkel villognak. „A bajokért az EU-t teszik felelőssé, a sikereket pedig saját maguknak tulajdonítják.” Ez a „játék a menekültválságban annyira egyszerű és hatékony, mint soha korábban, de valamennyi résztvevő számára veszélyesebb is, mint eddig bármikor, hiszen széttépheti a játéktáblát”. A visegrádi kormányok tevékenységükkel növelik az euroszkeptikusok táborát, amely óriási veszélyt rejt a német lap szerzője szerint és szembemegyünk ezáltal a rendszerváltás olyan „nagyságainak” elképzeléséivel, mint Konrád György. Ez is előbb dicséret, mint kritika.

Reinhard Veser tehát azzal riogat, hogy a V4-ek miatt széteshet az unió, és itthon is azzal jön a liberális kisebbség, hogy „addig keménykedik az Orbán, amíg kiraknak minket az EU-ból, aztán nem lesz egy forintunk se.” Lehet ezt így is nézni, de nem árt tudni, hogy nem csak mi vagyunk elégedetlenek az unió működésével. A brit miniszterelnök a minap azt mondta, hogy az EU-ból való kilépés mellett fog kampányolni, ha figyelmen kívül hagyják reformjait, Dánia népe pedig a napokban szavazott nemmel arra, hogy csatlakozzon-e országuk az unió bel- és igazságügyi együttműködéséhez. És Franciaországban sem annak köszönhető a Nemzeti Front választási sikere, hogy az emberek úgy meg lennének elégedve a brüsszeli bürokráciával.

Jogi aggályokat is felvet annak a kérdése, hogy a gazdaságilag erősebb országok, mint Németország, Franciaország, Belgium stb. kirakják az unióból a máshogy gondolkodókat, de valószínűleg a német nagyvállalatok sem hagynák a dolgot. Gondoljunk csak arra, hogy a Mercedesnek és az Audinak mekkora érdekeltsége van Magyarországon. Vagyis sem jogilag, sem gazdaságilag nem reális, de tegyük fel, hogy mégis kitesznek bennünket az unióból. Mi történne akkor? Itt maradnánk mindenféle uniós támogatás nélkül?

Igen. De, ha az unióban maradunk, akkor is. 2020 után ugyanis már nem leszünk jogosultak felzárkóztatási támogatásokra, az akkor induló költségvetési ciklusban csak hitelkonstrukciókra pályázhatunk. Viszont a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklus pénzeit már lehívtuk, azt már nem vehetik el. Vagyis van öt évünk arra, hogy talpra állítsuk a magyar gazdaságot, akár az unión belül, akár az unión kívül. Ezért elképesztően fontos a magyar tőkésosztály kialakítása, a magyar nagyvállalatok támogatása, valamint a déli és a keleti nyitás. Nem lehet véletlen, hogy Orbán Viktor néhány miniszter és jó pár magyar kereskedő társaságában máris feltérképezte az iráni lehetőségeket, mint ahogy az sem, hogy a visegrádi négyek múlt heti prágai találkozóján jelen volt a dél-koreai elnök is, és megállapodtak arról, hogy szorosabbra fűzik a V4-ek és Dél-Korea kapcsolatát.

Nem megijedni kell, hanem folytatni a bátor politizálást. Valami megindult, ezért huhognak a liberálisok Európa-szerte.

Märle Tamás