vissza a főoldalra

 

 

 2015.12.18. 

Gerevich Aladár nyomában

Kiváló szörfözőnk, Gádorfalvi Áron a hatodik olimpiára készül

Sporttörténelmi tettre készül, hatodik olimpiája előtt áll, amellyel olyan hatalmas sportlegendákkal került egy lapra, mint például a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár. Eredményeit, nagyszerű teljesítményét mégis alig-alig emlegetik. Bár olimpiát nem nyert, ám legalább akkora tett, hogy negyed százada életben tart egy sportágat Magyarországon – lényegében egyedül. Mégpedig egy olyan sportágat, amelyhez hiányzik az egyik legfontosabb kellék, a tengerpart.

Sportrovatunk eheti vendége a közelmúltban újból olimpiai kvótát szerzett szörföző, Gádorfalvi Áron, aki megkeresésünkre olimpiai céljai mellett a szörfözés hazai helyzetéről és a sportág jövőbeni lehetőségeiről is beszélt.

– Szívből gratulálunk az újabb kvótaszerzéséhez! Tudja, hogy ezzel hatalmas sportelődök nyomába szegődött?

– Igen, nemrégiben valaki említette, hogy a világ egykori legjobb vívója, Gerevich Aladár is hat olimpián vett részt. Megtisztelő, hogy olyan sportnagysággal emlegetnek egy lapon, mint a hétszeres olimpiai bajnok egykori vívó. Ez további motivációt is jelent számomra ahhoz, hogy jövőre Rióban minél jobban próbáljak majd teljesíteni.

– Mennyire volt nehéz megszerezni a kvótát?

– Az igazi nehézséget ezúttal elsősorban a rendkívüli időjárás jelentette. A kvalifikációs versenyt Ománban rendezték, ahol nagyon meleg volt az idő. Ebben a sportágban persze nem ritkaság, hogy melegben kell versenyezni, de ez most az átlagost és a könnyen elviselhetőt jócskán meghaladta. Szerencsére sikerült kvótaszerző helyen végeznem, így készülhetek a hatodik olimpiámra.

– Először még 1996-ban, Atlantában állhatott rajthoz. Mi az, amit Rióban hasznosíthat majd a korábbi öt olimpián megszerzett tapasztalataiból?

– Ezen még nem is igen gondolkodtam. Az kétségtelen, hogy az olimpia a szörfözők számára is különleges verseny, amelynél a felkészülésnek is megvannak a maga sajátosságai. Öt olimpiával a hátam mögött már tisztában vagyok azzal, hogy mire érdemes jobban odafigyelni, illetve talán az is jobban megy, hogy a felkészülés felesleges részeit képes legyek kiiktatni és csak arra összpontosítani, ami igazán fontos. Ebben nyilvánvalóan előnyben vagyok és leszek azokhoz a versenyzőkhöz képest, akiknek az első olimpiájuk lesz a riói.

– Tekintettel arra, hogy Rio tényleg a világ másik felén van hozzánk képest, adja magát a kérdés: lesz alkalma előbb kiutazni, hogy megismerje a körülményeket, a helyi vizet?

– A helyszínen szerzett tapasztalatok valóban nagyon fontosak a szörfben, és mindenképpen szükséges is lesz, hogy sikerüljön terepszemlét tartanom azon a vízen, ahol majd az olimpiai versenyt rendezik. Főleg, hogy az előzetes hírek nem túl kedvezőek, állítólag nagyon szemetes, koszos a part menti víz. Most úgy áll a helyzet, hogy nem az olimpiai verseny előtt fogok hamarabb kiutazni, hanem még a tavasszal töltök el majd egy kis időt a verseny helyszínén. Úgy a műszerek kipróbálására, mint a helyi vízi viszonyok megismerésére nagyon fontos lesz ez a tavaszi út.

– Mivel nincs tengerpartunk, így valahol érthető, hogy a nagy és szabad vízfelületet igénylő sportágak nálunk nincsenek annyira szem előtt, ám még ehhez képest is igen keveset hallat magáról a szörfözés. Mit érdemes tudni a sportág hazai helyzetéről?

– Annak ellenére, hogy a szörfözés eléggé gyerekcipőben jár hazánkban, azt is el lehet mondani, hogy fejlődő pályán van a sportág. Bár a felnőtt mezőny meglehetősen szűk, rajtam kívül nincs is még egy magyar szörfös, aki ennyire régóta ott van a nemzetközi mezőnyben is jegyzett versenyzők között, ám az utánpótlásban végre kezd körvonalazódni a jövő. Tíz évvel ezelőtt lényegében nem is létezett utánpótlás ebben a sportágban, annyira kevesen voltak, ma pedig már a junior korú versenyzők korosztálya a legnépesebb. Ez mindenképpen örömteli dolog, egyben előrevetítheti azt is, hogy a következő években az eddigieknél eredményesebbé válik majd a sportág Magyarországon.

– Abban, hogy az utánpótlás helyzete javul, komoly szerepe van a Magyar Szörf Akadémiának, amelyet másokkal karöltve ön alapított. Hány versenyzőjük van jelenleg?

– Akadémiánknak körülbelül 30 igazolt versenyzője van, és nagy többségük 18 éven aluli. Amennyire jó ez a létszám, illetve a nálunk lévő korcsoporti megoszlás, annyira szomorú, hogy ha nem is mi vagyunk az egyetlen klub Magyarországon, de ezzel a harmincfős létszámmal abszolút egyeduralkodónak számítunk. Szinte valamennyi, kiemelkedő eredménnyel rendelkező utánpótlás korú versenyző a mi színeinkben indul a különböző versenyeken. Geiger Richárd az elmúlt évtized legnagyobb magyar szörftehetsége, aki a 15 éven aluliak mezőnyében világbajnoki 7. helyet szerzett nemrégiben. Ez fantasztikus eredmény, de ugyanúgy kitűnő jövő előtt áll a lányok mezőnyében Csolnoky Sára. Akadémiánk egyik legfontosabb célja, hogy olimpikonokat neveljünk ki. Miután én is az akadémia igazolt versenyzője vagyok, Rióban már biztosan lesz olimpiai résztvevőnk. A cél az, hogy a 2020-as és az azt követő játékokon is képviseltetni tudjuk magunkat.

– Hogyan lehet valakiből szörfös? Egyáltalán: hogyan derülhet ki az, hogy valakinek van-e érzéke ehhez a sportághoz?

– Ha valaki érdeklődik a szörfözés iránt, szeretné megtanulni, akkor egy intenzív szörftáborban érdemes elkezdeni a dolgot. Ez általában egy ötnapos tábor, amely a Balaton partján zajlik, teljes ellátással. A szörfözéssel kapcsolatos eszközökről mi gondoskodunk, de ha valakinek van saját ruhája, mentőmellénye, természetesen elhozhatja magával. Ezalatt az egy hét alatt el lehet sajátítani az alapokat, a stílust. Mindenki a tudásának megfelelő oktatásban részesül, és a tábor végére az is kiderül, hogy ki az, akinek van affinitása a dologhoz, ki az, aki hosszabb távon is szívesen szörfözne. Amennyiben valaki tehetségesnek bizonyul és szeretne versenyszerűen is szörfözni, lehetősége van valamelyik egyesületbe igazolnia, és onnantól kezdve az egyesület színeiben módja nyílik erre.

– A szörf kizárólag tavi sportág, vagy folyóvízen is lehet próbálkozni vele?

– Úgy fogalmaznék, hogy állóvízi sport, hiszen a tengereken, óceánokon űzhető a legjobban, utána következnek a nagyobb vízfelülettel és megfelelő szélviszonyokkal rendelkező tavak. Ilyen értelemben nekünk, magyaroknak sajátos a helyzetünk, mert bár tengerpartunk nincs, ám a Balaton azért ideális terep akár a gyakorlásra, akár a felkészülésre. Magyarországon a Balaton mellett a Velencei-tavon és a Fertő tavon lehet még szörfözni. Igazság szerint a Fertő tavon a legjobbak a szélviszonyok, ám ott a vízfelület sajnos nagyon kicsi. Ami a folyóvízi szörfözést illeti, nem lehetetlen a dolog, de nem is tanácsos vele próbálkozni. Kisebb folyókon eleve fölösleges megpróbálni, ami pedig a két nagyobb hazai folyót, a Dunát és a Tiszát illeti, ott az erős sodrás miatt senkinek nem tanácsolható, hogy szörfözzön, mert nagy a baleset veszélye.

– Ez esetben mi van azokkal a fiatalokkal, akiket érdekelne a szörfözés, de mondjuk az ország keleti felén laknak, több száz kilométerre a hazai tavaktól?

– Nézze, nyilván jelentősen megnehezíti a helyzetet, de a szörfözés is ugyanúgy egy sport, mint mondjuk a foci. Ahogyan futballozni sem lehet labda nélkül, ugyanúgy szörfözni sem lehet víz és deszka nélkül. Miután azok számára, akik igazolt versenyzővé válnak, ugyanúgy egy élsportról van szó, ez együtt jár azzal, hogy áldozatot is kell hozni érte. Nekünk például van Mohácson élő versenyzőnk, akinek a szülei minden hétvégén hozzák edzésre a gyermeküket. Sajnos nem kerülhető el, hogy az, aki versenyszerűen szeretne szörfözni, vállalja ezt az áldozatot. Ez azonban nem csak a szörf sajátossága, hiszen bármilyen más sportágat választ valaki, annak is ugyanúgy része a lemondás, valamint az áldozatvállalás. Mindezekért cserében pedig a szörfben is megvan a lehetőség a fejlődésre, az előrelépésre, arra, hogy valaki sikeres versenyzővé váljon, és ezáltal sikerélményekkel gazdagodjon.

– A mi éghajlatunkon legalább 3-4 hónapig nem lehet vízre szállni. Mit csinálnak a szörfösök az úgynevezett holt idényben?

– Mivel a szörfözés összetett sportág, többféle edzésfajtát és felkészültséget igényel. A legfontosabb persze az, hogy minél több időt töltsön az ember a vízen. Ezért a nyári időszakon kívül is igyekszünk vízi edzéseket szervezni. Elsősorban a hétvégeken, valamint a tavaszi és az őszi iskolai szünetben vannak vízi edzéseink. Amikor pedig az időjárás idehaza nem teszi lehetővé a vízre szállást, akkor külföldi edzőtáborokra van lehetőség. A vízi edzések mellett nagyon fontosak a téli időszakban végzett alapozó edzések, amelyek a fizikai felkészültséget adják meg az egész éves edzésekhez, versenyekhez.

– Ami a sportág általános ismertségét és elismertségét illeti, ott hogyan áll a szörf? Mekkora visszhangot kapott például az a tény, hogy ön hatodik alkalommal is kijutott az olimpiára?

– Most, hogy kvótát szereztem, volt némi médiaérdeklődés, de alapvetően nem igazán érjük el az ingerküszöböt. Jó példa erre a magyar bajnokság, amely több fordulós, ám az esetek döntő többségében csak a legutolsó fordulót követően kialakult végeredményt közlik, azt is csak néhány médiában és meglehetősen szűkszavúan. A köztes fordulók eseményeiről szinte semmi beszámolót nem lehet olvasni. Jobban belegondolva, ez amolyan klasszikus róka fogta csuka élethelyzet. Mert hát a média figyelmének felkeltéséért talán a sportági szakszövetség tehetne egy kicsit többet, ám – magam is ismerve a szövetség anyagi helyzetét – pontosan tudom, hogy nem áll módunkban felkészült médiaszakembereket, vagy a marketingben járatos cégeket alkalmazni, akik munkájukkal növelnék a szörf iránti érdeklődést. Így aztán a kör bezárul, sportágunkról sajnos alig esik szó.

– Optimális felkészülés esetén milyen eredményt vár önmagától Rióban?

– Remek formában érzem magam, az olimpiai kvalifikációs verseny és az Abu-Dzabiban megrendezett Világkupa futam is nagyszerűen sikerült. Mivel én kisebb testtömegű és alacsonyabb termetű vagyok, mint a szörfösök nagy része, nekem az volna az ideális, ha kisebb szélben rendeznék majd a riói versenyt. Ha az időjárást is beleértve, minden jól alakul, akkor akár az első tíz közé is bekerülhetek az olimpián. Egy ilyen eredmény szép koronát jelentene a pályafutásomon.

 

Kovács Attila

 

NÉVJEGY

GÁDORFALVI ÁRON

Budapesten született 1977. december 5-én

Pályafutása: 1990-ben kezdett el versenyszerűen szörfözni, három évvel később már negyedik lett a magyar bajnokságban. Egy évre rá magyar bajnoki címet szerzett és azóta lényegében egyeduralkodó hazánkban. Először Atlantában képviselhette hazánkat a nyári olimpiai játékokon (1996), azóta valamennyi olimpián jelen lehetett. Néhány héttel ezelőtt sikerrel kvalifikált a jövő évi, riói játékokra is, amellyel hatodik alkalommal is vízre szállhat, hazánkat képviselve. Első egyesülete az Axon SE volt, majd a Gradus SK, Kenese Marina-Port VSE és a Balatonfüredi Yacht Club égisze alatt versenyzett. Az elmúlt években már az általa alapított, balatonfűzfői székhelyű Magyar Szörf Akadémia színeiben áll rajthoz a versenyeken. Testnevelő tanári diplomával és szakedzői oklevéllel is rendelkezik, versenyen kívüli időszakban szörftáborokat vezet és edzői munkát is végez.

Sikerei: ötszörös olimpiai résztvevő (1996, 2000, 2004, 2008, 2012). Világbajnoki ezüstérmes (Anzio – 1996), vb-bronzérmes (Róma – 2000), svájci bajnok (2000), ausztrál bajnok (2005), német bajnok (2007). Többszörös Világkupafutam-győztes. Hússzoros magyar bajnok, nyolc alkalommal választották meg az Év Magyar Szörfözőjének.