vissza a főoldalra

 2015.12.18. 

Advent

Manapság nagyon nehezünkre esik a várakozás. Szeretünk mindent itt és most megkapni. Valahol pedig mégis érezzük, hogy azok az események, amelyekre készültünk, amit nagy várakozás előzött meg, bensőségesebbek, tartalmasabbak, mint az azonnal megszerzett dolgaink. Advent, a Karácsonyra való várakozás ideje is erre szolgál: készüljünk, hogy meghittebb legyen az ünnepünk.

Azonban, ha elhatározzuk is, hogy szeretnénk felkészülni Karácsonyra, a kivitelezésben gyakran határainkba ütközünk. Nem fér bele semmi az életünkbe, a munkahelyünkön hatalmas a hajtás, rengeteg sok kötelezettségnek kell eleget tennünk az ünnepig.

Milyen is az a készület, ami belefér a mindennapjainkba? Ferenc pápa azt kérte pár hónapja a családoktól, hogy hozzák vissza otthonaikba a közös étkezés meghittségét, és ez idő alatt tegyék le mobiljaikat és figyeljenek egymásra. Mennyire egyszerű ez a cselekedet, mégis hányszor éljük át azt, hogy a mobilunk, a számítógépünk képezi a legnagyobb falat köztünk és a családtagjaink között. Nem jár időráfordítással, csak egy kis szervezéssel, hogy legyen az estének egy olyan félórája – órája, ahol egymás számára vagyunk jelen, és megosztjuk egymással gondolatainkat, tapasztalatainkat.

A készület másik nagy lehetősége a megszólások megszüntetése. Azért szeretünk pletykálni, mert az nem rólunk szól. Nem kell a dolgainkkal szembesülni, nem kell rajtuk változtatni. Egy legenda szerint egyszer egy idős hölgy ment el Néri Szent Fülöphöz, hogy tanácsot kérjen tőle. Arról panaszkodott, hogy nagyon fel van vágva a nyelve, nagyon pletykás. Az idős Fülöp atya arra kérte, hogy menjen haza, vegyen egy nagy zsákot, tegye tele madártollal, majd menjen vele végig a falu fő utcáján, és szórja szét. Az idős asszony hitetlenkedve megtette Fülöp atya kérését, majd visszament hozzá. Az idős szent most arra kérte, hogy szedje össze a tollakat. Mire az idős hölgy felsóhajtott, hogy az nem lehet, hiszen a szél szanaszét vitte a tollakat. Fülöp atya ennyit mondott: „Látja, ilyen a pletyka is. Elindítani el lehet, de megállítani nem.”

Milyen sokszor meg tudjuk tapasztalni ezt az igazságot, hogy amikor valakiről valami elindul, az megállíthatatlan. Nagy felelősségünk, hogy milyen dolgokat kezdünk el terjeszteni, akár családi körben is. A béke, amire lassan az egész világ, és már Európa is áhítozik, az itt kezdődik: nyugalmat, megértést sugárzok a környezetemben, vagy megszólást, éles, durva kritikát.

A harmadik készület adventben az adventi koszorúhoz kapcsolódik. Maga a koszorú imádságra hív. Szeretne egy kicsit kiemelni a mindennapokból, és az égre emelni a tekintetünket. Az imádság által tartalmasabbá, mélyebbé válnak napjaink. Nemcsak véletlenek halmazát alkotják a mindennapos események, hanem az Isten felé emelve, alakítanak, formálnak bennünket.

Három apró kihívás, ami nem igényel komolyabb időt, elfoglaltságot, de arra szolgál, hogy bensőségesebbé tegye az ünnepünket. Éljünk ezekkel a lehetőségekkel, hogy lélekben is meg tudjunk érkezni Karácsony ünnepére.

Szűcs Balázs