2015.12.18.

Csurka István: Sorosnak itt nincs helye

Soros György személyiségében, s az általa idetelepített intézményekben az a különös és sokakban felemás félelemmel teljes gyanakvást keltő, hogy voltaképpen nem ismerjük sem őt magát, sem igazi céljait, sem pedig az általa létrehozott intézményeket. A „nyílt társadalom” apostolát egy sajátos titokzatosság öleli körül: nem tudjuk bizonyítani, de mérget vennénk rá, hogy nem az a tulajdonképpeni célja, amit fennen hirdet, de olyan jól szervezett elhárítás ködösít körülötte, hogy semmilyen feltételezést nem tudunk bizonyítani. Olyan ő, mint mondjuk a Szovjetunió: amíg fennállt, nem tudtuk rábizonyítani alapvetően rossz természetét, pedig a bőrünkön éreztük.

Egyszer csak megérkezett ide egy ember és elkezdett ösztöndíjakat osztogatni. Kötött egy szerződést a kommunista művelődési minisztériummal, amelyik közvetlenül Knopp Andrásnak és Aczél Györgynek volt alárendelve a pártban, és az ő először 1, majd évi 3 millió dolláros adománya mellé kért ugyanennyit forintban a művelődési tárcától, a magyar államtól, majd benyújtott ezen felüli költekezéseiről is különböző bizonylatokat, és kérte azok ellenértékét, anélkül persze, hogy ezekről tételesen elszámolt volna. Ugyanakkor Knopp és Aczél soha nem került nyilvánosan össze Sorossal, sőt mintha Aczél húzta volna az orrát miatta.

Pedig lassanként sejteni lehetett, hogy ugyanabban utaznak…

De ez már régen volt. Közben alapítványai Magyarországon megszaporodtak és befektetései nőttek. Most a legnagyobb magyar bankba akar betelepedni, összesen 15 milliárd forintot kíván behelyezni e bank alaptőkéjébe. Vagyis a titokzatos ember, aki irodalmi mecénásként érkezett ide, most részt kíván a magyar államból, a legnagyobb bankunkban lenne 18,6%-os szavazati aránya a tranzakció következtében. Mindjárt meg is nyugtat azonban bennünket: így keletkezett jövedelmét nem viszi ki az országból, hanem eddigi és ezután létesített alapítványai révén hazai célokra fordítja. Ezt a két megbízottja, igaz, meglehetősen nyers formában, tudatta az Állami Vagyonkezelő Rt. igazgatóságával. Idézzük:

Megbízónkat az ajánlattételnél az 1-es pontban körülírtakon túlmenően – erre mindjárt visszatérünk – az is vezérelte, hogy segítse a magyar gazdaságot és hosszas mérlegelés után úgy döntött – hogy figyelemmel eddigi pénzügyi tevékenységére is – amennyiben ezt az invesziót (sic!) az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt.-nél hajtja végre, úgy ez hasznára lehet az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank esetleges későbbi nemzetközi tevékenységének dinamizálásában is.

Egyelőre álljunk meg itt. Ne akadjunk fenn a nyegleségen, hogy egy ilyen fontos okmányban pongyolán fogalmaznak és hibásan írnak, hanem próbáljuk megérteni az egyik közbevetés értelmét. Vajon mire gondolnak az ajánlattevők, amikor ezt írják: amennyiben ezt az invesziót az Országos Takarékpénztár stb. Rt.-nél hajtja végre… vagyis végrehajthatja máshol is? Ezt úgy kell érteni – persze ők, az ajánlattevők nem úgy értik, csak nem tudnak magyarul –, hogy ezt az invesziót, mármint az OTP-be történőt az ajánlattevő máshol is végrehajthatja? Azaz be tud nyomni pénzt az OTP-be az OTP tudtán és akaratán kívül is? Nem, természetesen ezt ők úgy értik, hogy ezt a rongyos 5 milliárdot be tudja nyomni „Megbízó”-juk (mindig, mindenütt nagy kezdőbetűvel írják, nyilván a bankárnyelv előírásai szerint…) máshová is. Nyilván. Persze. De akkor miért közlik ezt azzal a testülettel, amelyiknek az ajánlatot teszik? Netán ez egy fenyegetés?

Az bizony! Mégpedig elég alpári és átlátszó.

A köznapok világosabb nyelvére azt imigyen lehetne lefordítani: Ide figyelj hékás! Neked van egy jól menő üzleted, ebbe én most beszállok, érted? És pofa be! Mégpedig sürgősen. Nem érdekel, hogy akarod-e vagy sem, mert én be akarok szállni, mert én tele vagyok jótékonysággal.

Gyarmathy Lívia egyik, a Duna Tv-ben látott kitűnő filmje jut eszünkbe erről. Adva van egy utca – vagy egy korzó –, amelyikben van két jól menő vendéglő. Az egyik mindenáron meg akarja szerezni a másikat, és ezért időnként alvilági embereivel szétvereti a másik teljes berendezését. Közben jó ajánlatokat tesz. Megfizeti. Egyeduralkodó akar lenni. Ajánljuk mindenkinek a figyelmébe ezt a kitűnő filmet, aki meg akarja tudni, milyen világban élünk. A film nem a Soros Alapítvány támogatásával készült. Ideje megmondanunk, kik beszélnek ezen a nyelven a legnagyobb magyar tulajdonosi szervezettel, az ÁV Rt. Igazgatóságával. Demján Sándor és Dornbach Alajos. Őket 1994. június 24-i keltezésű meghatalmazásban jogosította fel Soros György az ÁV Rt.-nek való ajánlattételre. Idézzük ezt is:

MEGHATALMAZÁS

Alulírott Soros György meghatalmazom dr. Dornbach Alajos és Demján Sándor urakat, hogy nevemben és az általam rövid időn belül létrehozandó és Magyarországon bejegyzendő alapítvány nevében ajánlatot tegyenek az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. 50 millió USD értékű tőkeemelésére…

Mit vállal el tehát az Országgyűlés volt szabad demokrata alelnöke és a volt kommunista nómenklatúra legnagyobb gazdasági potentátja, a Hitelbank volt vezére? Azt, hogy egy még be sem jegyzett, ezután létrehozandó alapítvány nevében tegyen ajánlatot. Vagyis, hogy engedjék be Sorost az OTP-be egy olyan alapítvány képében, amiről még nem tud senki semmit. Nem tudja senki, milyen tőkével, milyen kuratóriummal, milyen célokra fogja Soros létrehozni, de legyen benne a legjobb magyar bankban, vegye ki belőle a tőkeemelés után járó hasznot. Majd meglátják a magyarok, milyen szép és jó lesz ez az új alapítvány! A szomorú a dologban, hogy az AV Rt. Igazgatósága megtárgyalta az ajánlatot, egyelőre még elhalasztotta ugyan a döntést, de egyetlenegy kérdést nem tett fel a jövendőbeli alapítványról. Megelégedett azzal, amit az urak ígértek.

Az így megszerzett vagyon a jelenleg Magyarországon bejegyzett három alapítványom (Magyar Soros Alapítvány, Budapesti Közép-európai Egyetem Alapítvány és az Open Society Institute Alapítvány) kizárólagos támogatására fog szolgálni.

Az urak ezt ígérték. Vagyis, hogy a létrehozandó bizonytalan rendeltetésű alapítvány, amelyet minden bizonnyal csak abban az esetben hoz létre „Megbízónk”, ha az OTP-ügylet létrejön. Itt most persze felötlik a kérdés, hogy vajon szüksége van-e a magyar társadalomnak arra, hogy egy ekkora jövedelmet éppen ezekbe az alapítványokba forgasson be.

Soros „nyitott társadalmat” akar. Ám legyen, de mi történik, ha a magyarság meg véletlenül konzervatív irányt választ magának, és Közép-Európában olyan konfliktusok alakulnak ki, amelyben nem lesz érdekünk, hogy velünk ellenséges államok polgárainak nyújtsunk képzést a Közép-európai Egyetemen? Mert hátha kémkednek közben ellenünk.

Demján Sándor, az egyik megbízott, aki nem emberbaráti befektetéseiről híres, és aki akkor már karrierje zenitjén volt, amikor Magyarországon szakembertársaival például az Eocén Programot finanszírozták, ami sok százmilliárdjába került a magyar népnek, ami miatt most ennyire el vagyunk adósodva és ki vagyunk szolgáltatva – kinek is? –, az üggyel kapcsolatban a következőt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek:

Az először 50, 3 év alatt 150 millió dollárral rendelkező alapítványunk azt képviseli, hogy száz és kétszáz év múlva is finanszírozója lehessen a többi Soros-alapítványnak (…)

Jól tudjuk, mehetnénk Izraeltől kezdve Spanyolországon át Portugáliáig számos helyre a világon, mivel a befektetés tényét úgy honorálják, hogy tekintélyes összeget nyomban fel lehet venni.

Nem néznek itt hülyének bennünket? Kétszáz Soros-év, az OTP-ben? Micsoda őrült demagógia van ide bevetve? Ekkorát gurítani csak cinizmussal lehet.

Ugyanebben a körinterjúban Dornbach exalelnök úr is nyilatkozik. Arra a kérdésre, amelyet előző számunkban tettünk fel, miszerint Sorosnak valójában semmibe nem kerül ez az ötmilliárdos befektetés, mert egy budapesti nagyberuházásból, amely most már az MHB után az OTP hitelezése és garanciavállalása és majdani vevőkénti fellépése útján fog megvalósulni, azt válaszolja, hogy az OTP-nek a Szabadság téri irodaház felépítéséhez nincs semmi köze.

Nos, természetesen ez az állítása nem bírna ki egy állami számvevőszéki vizsgálatot, és ennek az egész nagyberuházásnak a története sem egy-két ügyészségi keresztkérdést, de hát Dornbach Alajos jól tudja, hogyha erre az elmúlt 4 évben sem került sor, ezután még kevésbé. Ezt az ügyet most már a megbízottak magas lóról, hatalmilag kezelik. Ajánlattevő levelükben meghatározzák, hogy mikor tárgyalja az AV Rt. az ügyüket: Tudomásunk van arról, hogy az Önök Igazgatósága 1994. július 11-én ülést tart. Kérjük Önöket, hogy ajánlatunkat – figyelemmel annak nagyságára – terjesszék az ülés elé és kedvező döntés esetén tárgyaljuk meg, hogy az ügyletet milyen technikai feltételek mellett és milyen időütemezéssel lehet a szerződést megkötni. (sic!)

Ilyen orcátlanságra egy komoly testülettel szemben „megbízottak” csak akkor vetemedhetnek, ha nagyon biztosak a dolgukban. Mint később kiderült, az ügyletet előzőleg már megbeszélték az előző, majd a leendő, a mostani pénzügyminiszterrel. Ezt így, ebben a konkrét formájában mindkét érintett tagadta, de egyik sem merte azt mondani, hogy soha nem hallott a dologról. Ez az oka Dornbachék erőszakos fellépésének. Ők már nyilván tanácsokat is kaptak a miniszter uraktól, hogy hogyan gyorsítsák meg az ügymenetet. Mert fontos, hogy lebonyolódjék a dolog még a két kormány váltása idején, a parlamenti szünetben. Nehogy már a Tisztelt Házban kezdjenek vele foglalkozni.

Alulírottak – mint Soros György megbízottai –, megbízónk nevében a következő ajánlatot tesszük Önöknek:

I. Mint Önök előtt is ismeretes, Magyarországon működik három, Megbízónk által létrehozott és fenntartott alapítvány (Magyar Soros Alapítvány, Budapesti Közép-európai Egyetem Alapítvány és az Open Society Institute Alapítvány), amely egyrészt a magyar oktatásügy, kultura (sic!) művészetek, szociális és egészségügy, tudományos kutatás és a társadalom demokratikus intézményrendszerének támogatására jött létre (vesszek meg, ha nincs köztük a Demokratikus Charta!), másrészt a Közép-európai Egyetem Alapítvány fenntart és működtet Budapesten angol nyelvű pozgraduális (ide már a „sic” kevés, mert az emberben felötlik a kérdés, aki ezt leírta, majd elolvasás után aláírta, vajon csak működtetni akarja a Közép-európai Egyetemet, avagy talán el is óhajtja végezni? És, minthogy dr. Dornbach Alajos, az Országgyűlés volt alelnöke az egyik aláíró, kissé zavarban vagyunk. Lehet ez? Lehet, hogy csak Demján olvasta el aláírás előtt? Vagy egyikőjük sem, mert más fontosabb magánügyeikkel vagy koalíciós ügyekkel voltak elfoglalva és úgy jártak el, mint Horn Gyula a médiahatpártival: előre aláírtak egy üres papírt és rábízták pozgraduális elvtársnőjükre a dolgot?) képzést biztosító felsőoktatási intézményt a közép-európai térség fiatal értelmiségei számára.

Az alapítványok fennállásuk óta Magyarországon több mint 100 millió USD-t költöttek az alapítványi célok elérésére.

Soros úr! Ez reménytelen. Lásd: „pozgraduális”. Ez a nép fafejű, kár beleölni azt a drága pénzt. Mondják, az ördög a részletekben van. Hát, igen! Itt most a részletek világosan megmutatják, hogy egy összehangolt, arrogáns politikai célzatú fellépésről van szó, amelyet alapítványi köntösbe bújtatnak, és amely végül is egy önálló birodalom létrehozását célozza meg a magyar állam testében.

Előzőleg már kifejtettük: az OTP-nek semmi szüksége sincs erre a tőkeemelésre. Ezt nem is kísérli meg érvelésébe illeszteni senki. Ellenben az ajánlattevők fölényes stílusa elárulja, hogy komoly politikai háttértámogatást kaptak.

Mindez kitetszik a fellépés időzítéséből. Soros előzőleg nagyarányú befektetéseket eszközölt akár alapítványain keresztül – a rendszerváltozásba. Mármint ebbe a másodikba. Az előző kormányból csak a legutolsó pénzügyminisztert tudta maga mellé állítani, bizalma igazán a kormányhoz, amelyet leváltani óhajtott mint Megbízó, nem volt, nem lehetett. A művelet előkészítése történhetett csupán az előző kormány alatt, a megvalósítás már a megbízható szociálliberális idényre maradt.

Ez tehát egy – a legközvetlenebb módon – politikai botrány, amely a magyarság egész további sorsát meghatározza. Mert ha valakinek korlátlan lehetősége van arra, hogy behatoljon a legfontosabb központokba és senki által nem ellenőrizhető alapítványokba szivattyúzza ki a magyar munka eredményét és senki által nem ellenőrizhető módon ossza el, azaz egy államot létesítsen az államban – 200 évre! –, akkor nincs helye semmilyen szépelgésnek, ki kell mondani: különleges, körmönfont támadás történik magyar érdekek ellen, s ma még teljesen be sem látható következményű helyfoglalás kezdődik.

HONFOGLALÁS, de kinek? Ezért volt szükség erre a kétharmadnál is erősebb koalícióra. Az 54% ehhez kevés volna. Ezeket a Soros-terveket, amelyeknek valószínűleg ő is csak megbízottja, kell ennek a kormánynak fedeznie. Sajnálatos, hogy az előző kormány egy része sem vétlen mindebben. Valószínűleg Boross Péter háta mögött történt az előkészítés, hirtelen indulatkitöréséből ez tetszik ki.

Soros itt nem fog megállni. Ha még arra sem tudják rákényszeríteni, hogy eddigi működéséről számot adjon, egyoldalú pártrokonszenveit levesse és beleilleszkedjék a teljes magyarság érdekhálózatába, akkor a jövőben, egy ekkora vagyonnal a háta mögött, egyoldalúan kiválasztott kuratóriumaival még kevésbé lehet megtérésére számítani. A század egyik nagy blöffjéről van szó, amely egy nemzet életébe kerülhet. Most, ha minden tiltakozás ellenére nyélbe ütik ezt a sötét üzletet, meg kell kérni Demszkyt, tűzesse ki újra a hidakra a madaras, kék zászlókat, hadd tudja meg ez a nép, hogy Sorosé lett az ország. Mindössze annyi haszna van az egésznek, hogy ez a második nagy hazaeladás is a kommunisták ideje alatt történik.

Nyüszít és vinnyog a Horn-kormány, de mozdulni nem mer.

Végezetül: Soros egy nagyban játszó pénzügyi szerencselovag. A magyarországi híresztelésekkel ellentétben nincs jó híre a világban. Prágából már kitessékelték. Kínából úgyszintén. A nagy nyugati bankközpontokban nem nézik jó szemmel műveleteit. Tehát egyáltalán nem segít az OTP nemzetközi pénzpiaci fekvésén egy Soros-társ. Ellenkezőleg: gyanakvást kelt.

És ez csak a pillanatnyi helyzetet tükrözi. Lehet rosszabb is. Sorosnak nincs helye a magyar bankrendszerben. (1994)