2015.12.22.

MEGJELENT a MAGYAR FÓRUM XXVII. évfolyamának 52-53-as ünnepi, dupla száma!

A tartalomból:

Csorja Gergely: Remény és félelem (címoldalon)

Karácsony a születés ünnepe. Jézus Krisztusban az Isten fia fizikailag is megszületik, és ezzel megalapozza a reményt, mely reményt majd feltámadásával teszi teljessé. Az új év köszöntése, a maga hiedelmeivel ugyancsak a reményt jeleníti meg, az újrakezdés lehetőségét rejti magában. Nekünk, magyaroknak ma felsejlik a remény, az újrakezdés valódi lehetősége. Az alapok jók. Megerősödött a gazdaságunk, javultak kilátásaink, körvonalazódik az egység a V4-ek között, és Európában is meghallották a hangunkat. Ma újra követendő példák vagyunk.

Csurka István: Nincs mit tenni (II. rész) (2.oldal)

A közép-európai népek végérvényesen a víz alá vannak nyomva, és a Nyugat közömbös a sorsunk iránt. A hetvenes évek ennek a nyomasztó kilátástalanságnak a jegyében teltek el. A hatalom birtokosai pöffeszkedő nyugalomban ültek a helyükön, és az ellenőrzésre, a megfigyelésekre a szerveknek maguknak kellett ürügyet találniok. Ma úgy mondanánk ezt, hogy a besúgást és a bizalmas nyomozást egy kis marketingmunka előzte meg: kire érdemes kivetni a hálót, kiből-miből lehet ügyet csinálni.

A következő jelentés Gáli Jóska temetéséről szól, amely a nagymarosi temetőben zajlott le 1981. március végén. Ez is a Krassó anyagából került elő. Ez csak azért lehetséges, mert a többi jelentést vagy eltüntették, vagy azokban én nem fordulok elő név szerint. S ezért meg se kaphattam, még kitakarva sem. Ez a temetés volt ugyanis a korszak egyik legjobban megfigyelt, ellenőrzött eseménye. Ez Gáli Jóska személyéből és a résztvevők köréből egyaránt adódott. Gáli, az előbb halálra, majd a nemzetközi megmentési akciók hatására életfogytiglanra ítélt ötvenhatos két osztállyal felettem járt a főiskolán. (2002)

A TERROR ÉVE (3.oldal)

A 2015-ös év úgy kezdődött, hogy január elején egy iszlamista szélsőséges testvérpár 12 embert lemészárolt Párizsban a Charlie Hebdo szatirikus hetilap székházánál. Az elkövetőkkel hajtóvadászat után végeztek. Kihallgathattak volna közülük legalább egyet, mielőtt végeztek velük, de nem tették. 8-án egy, az előző napi tettesekkel kapcsolatban álló iszlamista férfi lelőtt egy fegyvertelen rendőrnőt, majd egy kóser élelmiszerboltban négy embert ölt meg, a rendőrség vele is információ szerzés nélkül végzett.

Január 11-én Párizsban globális tiltakozás volt az erőszak ellen.

Márciusban egy tuniszi múzeumban 24 ember, köztük 20 külföldi turista vesztette életét az Iszlám Állam terrorszervezet által elkövetett merényletben.

Áprilisban az al-Shabaab szomáliai iszlamista milícia a kenyai Garissa városában 148 embert, főként diákokat mészárolt le.

Turizmusunk európai szinten is versenyképes (5.oldal)

Magyarország termálvizekben gazdag, és ezt a lehetőséget kell kihasználnunk

Jó évet zárhatnak a magyarországi fürdők, vendégforgalmuk a tavalyi 37,9 millió után elérheti a 40 milliót. Ruszinkó Ádám helyettes államtitkárt az egészségturizmus fejlesztéséről, a kis keresetűek turisztikai lehetőségeinek biztosításáról, és a nemzeti turizmusfejlesztési koncepció főbb elemeiről kérdeztük.

Zsille Gábort játszik a Kaláka (5.oldal)

Új lemezt vett fel a Kaláka, amelyen helyet kapott márciusban József Attila-díjjal kitüntetett publicistánk, Zsille Gábor verse is. Az Ünnepi szonettkoszorú című album alapját József Attila Hazám című szonettsorozatának hetedik, záró darabja jelentette, erre írt 14 mai magyar költő új szonetteket, majd ezekre a Kaláka zenét.

József Attila életműve a kezdetektől végigkísérte az immár 46 éves Kaláka pályafutását. Az együttes már első koncertjein játszott a költőtől megzenésített verset, József Attila Bánat című költeményének feldolgozása szerepel az 1975-ben megjelent első Kaláka-kislemezen.

A zenekar teljes lemezt szentelt korábban Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Tamkó Sirató Károly, Kosztolányi Dezső, Arany János és Szabó Lőrinc verseinek, József Attilának azonban eddig nem.

Nemzet–nemzetiség (6.oldal)

Erősödik a félelem az elköteleződéstől

Hazánk 13 nemzetisége másodszor találkozott egy helyszínen a „Közös égbolt alatt” elnevezésű konferencián. Fülöp Attila helyettes államtitkár meggyőződése, hogy a nemzetiségekre vonatkozó jogszabályaink példát mutatnak a szomszédos országok vezetőinek.

Fejlődik a bihari térség (6.oldal)

Kerékpárral Berettyóújfalu és Nagyvárad között

Berettyóújfalu polgármesterét a szállítási tartozás kiegyenlítéséről, a fejlesztésekről, a közbiztonság helyzetéről, a sportolási lehetőségekről faggattuk, és arról, hogy miként tudnak hozzájárulni az „otthon melegéhez”.

Visszaélnek erejükkel a központi államok (7.oldal)

A fuvarozók pártján

A nemzetközi közúti közlekedési ágazatban is bármely új jogalkotás esetében az Európai Unió globális versenyképességének kell elsőbbséget élveznie – közölte Becsey Zsolt helyettes államtitkár, s hozzátette: az indokolatlan korlátozások a belső közlekedési piac széttöredezettségéhez vezetnek.

Különválás Budapesttől (8.oldal)

Meg kell állítani a leszakadást

Pest megye jelenleg a fővárossal közösen alkotja a közép-magyarországi régiót, és Budapest fejlettségi szintje miatt nem jogosult olyan mértékű európai uniós támogatásokra, mint a fejletlenebb régiók. Egységes megyében kell gondolkodnunk, az agglomeráció szintjére kell felemelnünk a többi térséget is – közölte Szabó István a közgyűlés elnöke, aki bízik benne, hogy 2018. január 1-jétől önálló régióvá válhatnak.

Segítség a szórványban élőknek (9.oldal)

Közösségépítő programunk célja a szórványmagyarság azonosságtudatának erősítése

Megalapoztuk a magyar szakképzés fejlesztését a határon túli régiókban – közölte Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség államtitkára, akit a Márton Áron – emlékévről, a püspök szellemi örökségéről, a külhoni fiatal magyar vállalkozók támogatásáról és a szórványban élők megmaradásának esélyeiről kérdeztük.

Hétgyermekes operaénekes (10.oldal)

Aki főszerepeket énekel Londonban, a Metropolitanben és a milánói Scalában

Bretz Gábor: s hogy mennyire motivál a kereset, a jó fizetés? A második tanárom, Antalffy Albert professzor – hajdani operaénekes – mondta nekem, hogy jó, hogy ön Zeneakadémiát is szeretne végezni, de nem árt, ha mellette egy „civil” egyetemi, főiskolai diplomát is szerez. Ez esetemben a Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskola volt, ahol a kereskedelmi szakot végeztem el, miután visszatértem Los Angelesből. Pont azért, mert korántsem biztos, hogy operaéneklésből meg lehet élni, családot lehet alapítani. Az sem biztos, hogy tartósan megmarad egy énekes hangja.

Szakolczay Lajos: Színek és fények (11.oldal)

Német származású kőbányai művészek kiállítása

A tárlatnak ezúttal, hiszen könyv (írás) és kép nincs is messze egymástól, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai Könyvtára adott helyet. Sokadik alkalommal gyűlt össze a lelkes kis csoport – nevén nevezve, a német származású kőbányai művészek csapata –, hogy megmutathassa magát. Nem is annyira azt, hogy meddig jutott, sokkal inkább tudatosítva az alkotókat egybefogó, egyik a mást ösztönző kohéziós erő hitelét.

Mert zűrzavaros világunkban, ahol az ágyú ricsaja sokkalta nagyobb hanggal van jelen, mint a harangkondulás, van valami megindító az ilyesféle összejövetelekben. Amelyben a színek és fények játszanak szerepet, és várván az Üdvözítő eljövetelét, a magunkba mélyedés csöndje hallatszik. Adventhez illően, a várakozás izgalmával.

A politika színpadán (12.oldal)

Beszélgetés Petneházy Attila országgyűlési képviselővel, színművésszel

1990-ben Bánffy György az MDF színeiben jutott be a Tisztelt Házba. Ugyanez más, szintén nagy színészegyéniségnek, mint például Bessenyei Ferencnek vagy Bodrogi Gyulának nem sikerült. A kommunista időben viszonylag sok színész került a Parlament falai közé, azonban az egypárti diktatúrában, még Major Tamásra is, csupán a rendszer önigazolását szolgáló politikai demonstrátor szerepét osztották, hiszen az érdemi döntések nem ott születtek. A parlament évente legfeljebb négyszer, akkor is talán csak két-két hétig ülésezett. A ’60-as évek elején Makláry Zoltánt – a Nemzeti Színház felejthetetlen művészét – is tájékoztatták (utólag), hogy kollégái jelölése alapján listára került. S mivel a „nagy tisztesség” elől nem lehetett büntetlenül kitérni, hát elvállalta, s a jelölőinek csak annyit mondott: „Én soha nem adtam vissza szerepet, igaz, nem is kértem. Ha úgy akarjátok, beülök. Csak utána ne kelljen leülnöm.” A diktatúra az olyan tehetséges és népszerű egyéniséget is, mint például Makláry, inkább felőrölte, hamar lemondott az egyébként teljesen értelmetlen szerepről. Ezzel szemben Ronald Reagannek előbb kaliforniai kormányzóságának elnyeréséhez, majd az Egyesült Államok Republikánus párti elnöki székéhez szolgált segítségül színészi karrierje. Hatvankilenc éves volt, amikor először megválasztották. Mondják, a remek kommunikátor példának okáért színészként való ismertségéből, előadói képességéből, tanult színpadi mozgásából, a közönséggel való fesztelen kapcsolatteremtési képességéből kovácsolt magának politikai tőkét.

Ma az egyetlen színész az Országgyűlésben a 47 éves Petneházy Attila, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze, aki 2014-ben lett a Tisztelt Ház tagja. Advent első hetében autóba ültünk, hogy vele beszélgessünk színészi pályafutásáról, a politikával való kapcsolatba kerüléséről, képviselői munkájáról, életének sorsfordulóiról. Érkezésünkkor az adventi díszbe öltözött Nyíregyháza polgármesteri hivatalának egyik irodájában fogad. Fiatal, energikus, szívélyes ember. „Lekabátolunk”, körbeüljük a kicsiny kávézóasztalt, és mint akikkel százezer ős szemlélget együtt, úgy folyunk, gördülünk egymás szavába, életébe, történetébe.

Nyóckerből Józsefváros (13.oldal)

Újjáépült kerületünk egyre vonzóbb a turisták és a befektetők számára

Emelkedő ingatlanárak, kilakoltatások, eklektikus városkép, társasházfejlesztések, közbiztonság, szociális ellátások. Ezekkel a témákkal kerestük föl Dr. Sára Botond alpolgármestert.

Almádi az élhető kisváros (14.oldal)

Rendezvényeink erősítik az összetartozást (14.oldal)

A nyári szezon után érkeznek-e turisták a városba? Melyek a helyi értékek? Milyen fejlesztéseket valósítottak meg? Mi a véleménye a Balaton-programról? Gyümölcsöző a testvérvárosi kapcsolat a bajorországi Eggenfeldennel? Aki válaszol: Keszey János, polgármester.

„Én jártam jobban” (18.oldal)

Röviden úgy tudom summázni ezeket a körülöttem kavargó dolgokat: bűnt soha nem követtem el életemben. A 40-es évek alatt sem. Embertársaimnak soha nem akartam ártani. Bűnt nem követtem el, tévedni annyit tévedhettem, amennyit minden ember tévedhetett. Emberek vagyunk. Nagy tévedések nem voltak.

Hogy milyen áron „kötötte be” később szegény Páger Antalnak Szilágyi Bea a fejét, arra a 8 éves börtönbüntetéséből szabadult színészkollégát, Kiss Ferencet idézzük. Arra a kérdésre, nem esik-e neki rosszul, hogy ő börtönben ült, Págert meg nemcsak hazahívták, de még a villáját is visszakapta, ezt felelte: Igaz, én leültem a nyolc évet, Téni elvette a Beát, én jártam jobban.

Csorja Gergely: Az új nemesség felé (19.oldal)

Németh László 1932-ben megjelentett esszéje, az Új nemesség nem tartozik ismert írásai közé. 1932-ben – amikor az éppen tömegeiben lecsúszó, egyre nehezebb helyzetben lévő dzsentriréteg jelentős nehézségei soha nem látott nagyságúvá duzzadtak, illetve az akkori magyar államban kétségtelenül meglévő ellentmondás, a korrupciótól és paternalizmustól sem mentes uram-bátyám rendszer párhuzamos megjelenése a XX. század egyik legsikeresebb államszervezeti és gazdaságpolitikai újjáéledésével az értelmiséget is zavarba hozta –, Trianon után 12 évvel előállni azzal a gondolattal, hogy valamiféle új nemesség szükségeltetik, legalábbis merész. Németh László persze nem a vérségi alapon létrejövő feudális nemességre gondolt.

Csurka István idézet (20.oldal)

A magyarságot önmaga meghamisított múltjával és elferdített jelenével terrorizálják. Közben nem veszik figyelembe a társadalom valódi szociális viszonyait, összetételét, nem állapítják meg, kik a haszonélvezők és miért azok, és nem tesznek semmit a valóban hátrányos helyzetűekért és nem állapítják meg még azt sem, hogy miért azok. Mennyi a kiszolgáltatottság a szegénységükben és mennyi az önrész.

Az úgynevezett elit a legaljasabb és legkegyetlenebb módon kizsákmányolja a népet, gúzsba köti a középréteget és a félelem légkörének fenntartásával kormányoz. A sajtó, a tömegtájékoztatás és a balliberális kormány önkényesen, a tények figyelembevétele nélkül, sőt azok meghamisításával bélyegzi meg és rekeszti ki a fajüldözőket, az antiszemitának mondottakat, és ezektől megtagadja azt a nyilvánosságot, aminek fenntartásához adójukkal hozzájárulnak.

Mi lesz saját és országunk sorsa? (20.oldal)

Horthy Miklósné: Napló 1944–45.

Novemberben jelent meg az utóbbi idők egyik legnagyobb forrásértékű történelmi kiadványa, a kormányzó hitvesének, Horthy Miklósnénak 1944 novembere és 1945 decembere között írott naplója. A három vékony, kézzel írt naplófüzet évtizedeken keresztül hevert elfelejtve Portugáliában, majd egy dél-angliai garázsban.

Özvegy Horthy Istvánné Gróf Edelsheim Gyulai Ilona 2013-ban hunyt el, és fiára, ifjabb Horthy Istvánra (Sharif) levelek, iratok és fényképek igen nagy gyűjteményét hagyta. Egy fiatal történész, Bern Andrea vállalta, hogy ezeket rendezi, digitalizálja és intézi kiadásukat, így jelent most meg eddig nem látott fényképekkel együtt Horthy Miklósné naplója.

A napló írója, Purgly Magdolna 1881-ben született az Arad vármegyei Sofronyán középnemesi családban. 1900-ban egy miskolci farsangi bálon ismerte meg Horthy Miklós sorhajókapitányt, akihez másfél évvel később feleségül ment, az esküvőt Aradon tartották fényes külsőségek között. Hitvesét ezután mindenhova követte, éltek Pólában, azután a Taurus hajón, melynek állandó kikötője Konstantinápolyban volt, majd Bécsben, mikor Horthy Ferenc József szárnysegédje lett, később, kormányzóvá választása után pedig a Budai Várban. Négy gyermekük született: Magda, Paulette, István és Miklós.

Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester: Messiás (21.oldal)

Várjuk, várjuk a Karácsony lelket melengető légkörét, amelyben azon vesszük észre magunkat, hogy akaratlanul is, de többek, és talán jobbak is vagyunk. Embertársaink ajándékozásával emlékszünk arra a csodálatos ajándékra, amit Krisztusban kaptunk. „Eljő Emmanuel” – énekeljük egy kedves adventi énekben a vasárnapi gyertyafény mellett.

Lehetőséget kaptam, hogy december elején Marosvásárhelyen Händel Messiását vezényeljem. Nemcsak annak örültem, hogy a Kárpát-medence egyik legszebb magyar városában dolgozhatom; ajándék volt számomra, hogy a mű olvasása közben Adventben éltem. Händel műve nem Jézus cselekedeteinek kronológiai sorrendje. Gondolatokat tárgyal, elmélyül a hit filozófiájában témakör szerint ugyanúgy, ahogy Liszt a Krisztus oratóriumban a hegyi beszédet elemzi. Betlehem és a passió… Láttam egy csodálatos festményt, amelyen a kis Jézus fekszik jászolban, csillagok világítják meg a kis istálló ablakát, és az ablakfa kereszt alakja rávetíti árnyékát az alvó kisdedre. Igen, a kereszt meghatározza az alvó megváltót. Születés és halál! Ez az a keret, amelyre felhívja a figyelmet Händel.

P. Reisz Pál sümegi ferences házfőnök: Árnyékok vetődnek a betlehemi jászolra (21.oldal)

„Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött.” (Jn 1,9)

Félelem szorítja össze az ember szívét, ha nem is oly távoli jövő képei tárulnak eléje. Lehet így Jézus Krisztus születését ünnepelni? Lehet önfeledten örülni, hogy eljött közénk az Isten Fia, és tanúságot tett az Isten ember iránti szeretetéről? Gondoljunk arra, hogy a karácsonyi idill békés hangulata nem tartott sokáig. Gyülekeznek hamarosan a vészfelhők, megjelennek Heródes gyilkos katonái. Szent József, akire rá van bízva Mária és a Kisded, hallgat a figyelmeztető szóra. Nem mondja, nem gondolja, hogy majd a gondviselés átvállalja az ő feladatát. Cselekszik, és Egyiptomba menekíti a Szent Családot. Bennünket se kápráztassanak el úgy karácsony fényei, hogy elveszítsük realitásérzékünket! Heródestől és katonáitól ne várjuk semmi jót, megértést és keresztényi szeretetet! De örüljünk annak, hogy nemzetünknek vannak vezetői, akik nem hagyják magukat becsapni, és félrevezetni. Jól látják a ránk leselkedő veszedelmet. Az a feladatunk, hogy minél szorosabban felzárkózzunk mellettük, velük együtt átmentve maradék kereszténységünknek értékeit.

Szász Csilla: Karácsonyi ünnepkör a moldvai csángó magyaroknál (22.oldal)

A karácsony, a karácsonyi ünnepkör a tél legszebb időszaka. Főként, ha a maga habfehér szépségével az időjárás is hozzájárul mindehhez. És ha minden nyelvterület a maga módján, hagyományainak megfelelően ünnepel. Akárcsak Moldva, a moldvai csángó magyarság.

A teljesség igénye nélkül engedtessék ide pár gondolat, érzés, benyomás, amellyel jómagam is megismerkedhettem, amelyben részt vehettem a karácsonyi ünnepkör kapcsán a messzi keleten. Az adventi időszak, a készülődés időszakát nagyon komolyan veszik mind a mai napig. A tisztaság kívül-belüli megteremtése az elsődleges feladat. A ház körüli talán az egyszerűbb, de az amúgy is rendszeresen misét látogató emberek ebben az időszakban még nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyházi szertartásokon való részvételre és a gyermekeket is arra indítják, hogy ilyenkor ne veszesszenek (hagyjanak ki) egy hajnali misét sem. A böjt diktálta szabályokat is betartják, bár a hideg beálltával szinte mindenütt megtörténik a hagyományos disznóvágás és a hús feldolgozása.

Balázs Lajos, a nagysármási református egyházközség tiszteletese: Légy te is egy kicsike fény (23.oldal)

A fényözönök azért vannak ilyenkor az ünnep tájékán, hogy odafentről úgy tűnjön minden: világosság van a földön. Az van, de mesterkélt. Veszedelmesen jól sikerült minden. Zagyva célvesztettségében a keresztyénsége mellett sem áll ki az ember. Jó volna levelet írni Jézuskának, vagy az Angyalnak, hogy ajándékképpen küldjön a Szentestére mindenkinek a földön egy szent akaratot – a szeretetre. Minden imádság egy-egy levél, de a mostani borús idők sorompóként állanak „leveleink” elé, hogy azok ne érjenek célba. „Addig nem lesz békesség ezen a földön, amíg a szeretet uralma el nem érkezik. Addig nem lesz igazság, boldogság, megelégedés ezen a földön, amíg az emberi cselekvés legfőbb mozgatóereje nem a szeretet. Mert a szeretet az egyetlen pozitív energiaforrás ezen a világon, mely jóvá tudja változtatni a rosszat, igazsággá az igazságtalanságot, békességgé a háborúságot és szabadsággá a rabságot. S a Karácsony célja az, hogy erre emlékeztessen.” (Wass Albert)

Csáky Pál, a Magyar Közösség Párja Európa Parlamenti képviselője: A kisded igaza (23.oldal)

Még itt csilingelnek fejünk felett a karácsonyi reklámok, még rohannak körülöttünk az emberek, ajándékokat vásárolnak, fogyasztási cikkeket, élelmiszert, innivalót, elhamarkodottan talán olyat is, amire semmi szükség, ami pár nap múlva örökre elsüllyed valamelyik szekrény aljában. Talán azért, hogy megnyugtassák magukat, az idén sem lesz szegényes a karácsony, jól érzi majd magát együtt a család, a rokonság, talán még azok is, akik legutoljára a múlt karácsony előtt látták egymást. Ajándékot is kap mindenki, mintegy engedelmeskedve a fogyasztói társadalom normakényszerének: e nélkül nem lehet ünnep az ünnep. Még körülfonnak bennünket a karácsonyi dalocskák zanzásított feldolgozásai is, még ott vibrál körülöttünk-bennünk a stresszhullám, hogy az ünneppel kapcsolatos minden elképzelésünket megvalósíthassuk úgy, hogy közben a pénztárcánk is bírja úgy-ahogy, még idegeskedünk, futunk egy kicsit… ahelyett, hogy tudatosítanánk: ezen az ünnepen az együttlét a fontos, s a karácsonyi üzenet, melynek lényege a szeretet. Persze, nem becsüljük le az ajándékozás fontosságát sem, az ünnepi asztal viszonylagos gazdagságát is méltányolni tudjuk – de tudnunk kell, nem ez a lényeg. Karácsony lényege másban van. A csöndben. Az önkeresésben, a befelé fordulásban.

Amit még senkinek nem mondtak el, arról vallottak művészbarátaink: Koncz Gábor, Sánta Jolán, Tilles Béla, Gárday Gábor, Kolonits Klára, Berczelly István, Ötvös Csilla, Sonkodi Rita, Boráros Imre, Balázs Péter, Turpinszky-Gippert Béla, Dózsa László, Kovács Éva Rebecca, Poór Péter, Eperjesi Erika, Koncz Andrea, Hamari Júlia, Kincses Károly, Virga Tímea, Laczkó Vass Róbert, Bátki Fazekas Zoltán, Kurkó József, Máger Ágnes, Bényi Eszter, Bardóczy Attila, Bede-Fazekas Csaba, Szóka Júlia, Andrássy Frigye, Bálint Márta, Orient Enikő, Cser Krisztián, Barabás Zsuzsa, Beszterczey Attila, Faragó Laura, Nógrádi Tóth István. (összeállította: Medveczky Attila

Karácsonyaink messze földön (35.oldal)

Haynalné Kesserű Zsuzsanna, az Argentínai Magyar Hírlap alapító-főszerkesztője, a Buenos Aires-i Magyar Nyelvű Könyvtár alapító-vezetője: A gyertyák lekonyultak, és a fa kigyulladt. Anyám meg sírt. Később megértettem. Nem csak azt siratta, hogy nem valódi fenyő a kis fa, hanem valami ügyetlen műanyagutánzat, hiszen fenyőt csak vagy 1500 km távolságból lehetett volna előteremteni, még ha lett is volna miből. Nem is annyira azt siratta, hogy ez a „fa” most leégett, meg hogy a hó helyett meleg van. Inkább azt, hogy mindez most már végérvényesen messze esett a távoli hazától. Három és fél év Európa után most már egy Óceán került közénk. Siratta szüleit, nagyszüleimet, akik Magyarországon maradtak a nagy világégés után, és már bezárult körülöttük a kommunizmus kegyetlen mancsa.

Varázslatok (35.oldal)

Fülöp Tibor Zoltán újságíró, szerkesztő, a Történelmi Lovas Egyesület alapítója: Gyerekkorom Karácsonyai leginkább nagyszüleim jászberényi parasztházához kötődnek. Bár nagyapám a 60-as években egy helyi cipészműhely vezetője volt, nagyanyámmal az iskolai szünetekben gyakran kimentünk a város határában lévő tanyára, ahol ő a földet művelte dédnagyanyámmal együtt, én meg élhettem az alkalmi tanyasi gyerekek szutykos, mocskos, reggeltől estig tartó kalandokból és felfedezésekből kifogyhatatlan, játékos életét. Ez az életmód, amely az évszakok változását jobban számon tartotta, mint a polgári létforma, beépült az ember lelkébe és szellemébe. A kapcsolódó tárgyi környezet – mint a nagyszülői parasztház – csak erősítette bennem identitásom alapjait.

Sportolóink Karácsonya (összeállította: Kovács Attila)

Bartalis István Divízió I-es világbajnok, válogatott jégkorongozó, Faragó Tamás Olimpiai-, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, vízilabdaedző, Hargitay András Világ- és Európa-bajnok úszó, állatorvos, Sebők Balázs Divízió I-es világbajnok, válogatott jégkorongozó, Horváth András Divízió I-es világbajnok, többszörös magyar bajnok jégkorongozó, Kereszty Ádám Csík Ferenc-díjas, 10-szeres magyar bajnok, válogatott jégkorongozó, Jónyer István Magyar Örökség-díjas, világ- és Európa-bajnok asztaliteniszező, Kóger Dániel Divízió I-es világbajnok, válogatott jégkorongozó, Sándor György 10-szeres válogatott, kétszeres magyar bajnok labdarúgó, Kű Lajos Magyar Örökség-díjas, Eb 4. helyezett válogatott labdarúgó, az Aranycsapat Alapítvány elnöke, Kőrösi László Labdarúgó-menedzser, Prokaj Kiara Világ- és Európa-bajnok, magyar bajnok íjász, Vadkerti Attila Olimpiai 4. helyezett, magyar bajnok kézilabdázó, Pintér Sándor 39-szeres válogatott, magyar bajnok labdarúgó, Márton Anita Európa-bajnok, többszörös magyar bajnok súlylökő.

Zoborvidéki karácsony (39.oldal)

A sárba fagyott, keréknyomokba préselődött pocsolyák jégtábláinak ropogása bakancsom alatt elhallatszik a „Síkárok” teljes széltében, a „Piliskétől” a Szőlőhegyig. Advent második vasárnapja van. Máskor már ez idő tájt hó borítja a vidéket s az olykor előbukkanó nap ezüstösre ragyogtatja a decemberi dértől tejfehérre festett hegyek félkoszorúját s a vár ormait a falunk fölött. Ma pedig álmosan borús az ég. Hideg van. Viharkabátomba belekapaszkodik a szél. Beérek a didergő lombtalan erdőbe. Lépteim meredekebbé válnak s nekem a régi karácsonyok, telek emléke cikázik fejemben. Karácsony napján mindig korán ébredtünk. Édesanyám a karácsonyi étkek sütés-főzésébe fogott. Délelőtt még segítettem neki. Ha úgy adta az Isten, hogy fehér karácsonyunk volt, én elbajlódtam a hó eltakarításával az udvarunkon. Tíz óra tájban már állt is az ormótlan magas hóember a kapu előtt, amit apám szeneslapátjának segítségével raktam ember feletti magasságba, majd a nyelét a hóember oldalába vágva seprű helyett, azzal ékesítettem. Ekkorra már meghallatszottak a „Fővígben” is a betlehemesek.

Állami gondozott gyerekekkel Karácsonyozom (39.oldal)

Interjú Rostás Árpáddal

Engedje meg, hogy szerkesztőségünk nevében gratuláljak a napokban kapott Somogy Megye Roma Díszpolgára címéhez! Rostár úr, hogyan készül a karácsonyi ünnepekre?

–Köszönöm szépen! Mivel állami gondozottként nőttem fel, ezért gyermekként nem szerettem az ünnepeket. Négyéves koromban elég durván szembesültem vele Karácsonykor, hogy akit az édesanyámnak hittem, az nem is az. Mindig kevesebb ajándékot kaptam, mint más gyerekek, karácsonykor, húsvétkor nem látogatott meg senki, és a ballagásomra sem jött el senki. 220-an voltunk az intézetben, de a karácsonyi ünnepekre csak tízen maradtunk benn. Ha jók voltunk, nézhettünk TV-t vagy kimehettünk szánkózni, de az ünnepnek nem tudtam igazából örülni, már csak azért sem, mert sokszor szerettem volna ajándékot venni a társaimnak, de nem volt rá pénzem. A rossz élmények miatt felnőttként megpróbáltam új értelmet adni a Karácsonynak, ezért kezdtem állami gondozott gyerekeknek karácsonyt szervezni. Nem lehet leírni azt az örömöt, amelyet a gyerekek ezen alkalmakkor éreznek, mindent megteszek azért, hogy ezek az esték összejöjjenek. Persze itt is bánt, hogy látom, ahogy kibontják a szaloncukrot, de nem tudom, hogy utána mi történik velük. Nagyon szeretném, hogy ne csak egy-egy boldog estét tudjak szerezni ezeknek a gyerekeknek, hanem hosszú távon is segíteni tudjak nekik.

Hittel, sporttal és kultúrával a nemzetért (40.oldal)

Hatalmas érdeklődés övezte a XI. Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságot

A sport nemzeti identitást növelő hatása közismert tény, és különösen igaz ez akkor, ha egy adott esemény több ország magyar nemzetiségű fiataljait hozza össze. Ennek egyik legjobb példája a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság, amelyet idén 11. alkalommal rendeztek meg. A döntőben nyolc csapat vett részt, Délvidékről Zenta és Ada, Erdélyből Szováta, Nyárádszereda és Zetelaka, Felvidékről Csallóközaranyos és Dunaszerdahely, az anyaországból pedig Pécs. Karácsonyi sportrovatunkban a bajnokság megálmodójával és életre hívójával, a nyáron Magyar Örökség-díjjal is kitüntetett Kű Lajossal beszélgettünk.

Kedves Olvasó!

A Magyar Fórum 27 éve következetesen hirdeti a nemzeti radikalizmus értékeit. Nagy örömünkre egyre több fiatal szerző írását olvashatják nálunk, ráadásul megdöbbentő sikerrel jelentünk meg a Facebookon. Már több mint 23 ezer ember kedveli újságunkat a közösségi oldalon. Mostani számunkban csekket helyeztünk el. Kérjük, támogasson minket, hogy az elkövetkező években is megjeleníthessük a magyar gondolkodás fontos eszméjét, hogy egyedüliként a magyar sajtóban ezen a szemüvegen keresztül is megmutathassuk a magyar közélet és a világ történéseit.

Keresse a heti Magyar Fórumot december 23-ától, szerdától, az újságárusoknál. Előfizetéssel kapcsolatos információ: info@magyarforum.hu; +36-1-781-3236. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

A Magyar Fórum korábbi cikkei elolvashatók a fuggetlenseg.hu és a Facebook oldalon – amennyiben elnyeri a tetszését az oldal, kérjük „tetszikelje”.

/https://www.facebook.com/magyarforumonline?fref=ts/

A CSURKA ISTVÁN EMLÉKBIZOTTSÁG FELHÍVÁSA

Kedves Honfitársam!

Bizalommal teli szívvel és abban a reményben keresem fel, hogy sorskérdéseinkben egyetértünk. Végzetes volna tovább halogatni, ezért ki kell mondanunk: tartozunk megőrizni annak az embernek az emlékét, akinek ma ilyen nagy hitele van a magyarság legjobbjai között. A dolog szellemi voltából következik, hogy az őrzés megszervezése egy értelmiségi csoport feladata. Erre vállalkozott a Csurka István Emlékbizottság, amely elnökévé választott.

Négy-öt magyar összehajol – Csurka István emlékére, ez a jelmondatunk. A mintegy 4000 honfitársunktól kapott támogatásának köszönhetően, ígéretünknek megfelelően, 2012. Karácsonyra kiadtuk a Csurka István Emlékkönyvet. 2013 nyarán pedig felavattuk síremlékét, melyen valóságos láng lobog, soha ki nem alvó. Jelképezve őt, a lámpást, aki világított szerte Magyarországon. Csurka István 80. születésnapján bemutattuk Pató Róza Csurka Istvánt ábrázoló bronzplakettjét, valamint Boros Péter szobortervét.

Szeretnénk felhívni figyelmüket, következő nagy célunkra: a Csurka István tiszteletére emelendő köztéri szoborra. Mindamellett országjáró körutat szervezünk, hogy Csurka István a nemzeti emlékezetben is méltó helyre kerüljön. A fiatalságot is bevonnánk a programokba: a középiskolások számára novellapályázatot hirdetünk. Bár elég erőt érzünk magunkban, a feladat azonban olyan nagy és jelentős pénzeszközöket igényel, hogy saját erőből nem győzzük.

Mint karmesternek engedjék meg, hogy Liszt Ferenc Les preludes című művének mondanivalójával búcsúzzam: az ember élete nem egyéb, mint egy csodálatos előjáték a halhatatlansághoz.

Budapesten, 2015. decembere

Barátsággal: Medveczky Ádám a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas karmestere

Szíves adományaikat várjuk A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány számlaszámára:11712004-20341426

Kérjük, a megjegyzés rovatban tüntessék fel, hogy „Csurka István Emlékére”.

A Csurka István Emlékbizottság adománygyűjtése A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány céljaival összhangban történik.

Az alapítvány adatai: Nyilvántartási szám: 1026; Székhely: 2081 Klotildliget, Vörösmarty u. 16.; Célja: A hazai népi-nemzeti, konzervatív irányultságú kultúra és sajtó támogatása. Az Alapítvány képviselőjének neve, elérhetősége: Medveczky Attila; 1092. Budapest, Ráday u. 32.