vissza a főoldalra

 

 

 2015.12.23. 

Megújult a hírös város református múzeuma

Felélesztették Kecskemét ötvöshagyományát

Átadták a kecskeméti Ráday Múzeum új raktárát és foglalkoztató terét. Ezzel a fejlesztéssel tanulmányi raktárunk korszerűbb és elegánsabb lett több mint 10 éves állandó kiállításunknál. Amint módunkban áll, megújítjuk azt is – nyilatkozta lapunknak Dr. Fogarasi Zsuzsa igazgatónő.

 Régi álmuk vált valóra azzal, hogy 100 millió forint összegű támogatással megújult a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeuma?

 – Egyházkerületi fenntartásban működünk. A Magyarországi Református Egyháznak négy egyházkerülete van, s mindegyik élén püspök áll. A Dunamelléki a legnagyobb területen működő egyházkerület, gyakorlatilag a Duna-Tisza köze és Dél-Dunántúl tartozik hozzá. Nyolc egyházmegyéből áll, és ennek az egyház-igazgatási egységnek a múzeuma a kecskeméti. Múzeumunk gyűjtőterülete az egyházkerület egészére kiterjed. Onnan gyűjtjük a reformátusság emlékeit. Általában minden múzeumnak vannak raktározási problémái, ami vagy helyszűkét jelent, vagy hogy akár a műtárgyvédelmi, akár a vagyonvédelmi feltételeknek nem tudnak mindig pontosan megfelelni. Ezért a mi álmunk is az volt, hogy egy új, az intézményhez méltó, vagyonvédelmi szempontoknak megfelelő és nagy alapterületű raktárt kapjunk, ahol nyugodt körülmények között, a szakmai feltételeknek megfelelően raktározhatjuk tárgyainkat.

 Pályázni kellett erre az összegre?

 – Így van, uniós pályázati forrásból valósult meg a fölső kategóriás raktár kialakítása. Hiszen tanulmányi raktárt kellett létrehozni, ami azt jelenti, hogy a látványraktárnak megfelelő, szép installálásban tudjuk bemutatni tárgyainkat. S azt is, hogy két darab, digitális tartalmakhoz való hozzáférést biztosító, szükséges IKT infrastruktúrával felszerelt, internetcsatlakozással rendelkező informatikai pont jött létre. Ezen eszközök segítségével az érdeklődő voltaképpen mindent megtudhat a tárgyról: korát, származási helyét, készítőjét, készítési idejét, esetleges egyháztörténeti jelentőségét, funkcióját a liturgiában stb. Megismerhet a látogató minden olyan adatot, amit egy muzeológus ír rá a tárgy leltári kartonjára.

 Mikor volt utoljára ilyen nagymértékű felújítás a múzeumban?

 – 2003 és 2004 között, amikor új épületbe költöztünk. Ez azt jelenti, hogy a mi állandó kiállításunk 2004-es. Így előállt az a helyzet, hogy tanulmányi raktárunk korszerűbb és elegánsabb az állandó kiállításnál. Ezért, amint módunkban áll, az állandó kiállítás megújítását kell véghez vinnünk.

 A fejlesztések kapcsán gondoltak a fogyatékkal élőkre is?

 – Főleg a látássérültekre és a hallásukban fogyatékosokra tudtunk gondolni. A mozgássérültek számára az akadálymentesítést sajnos csak korlátozott módon tudtuk megvalósítani, hiszen egy 200 éves műemléki épületben működünk, amely pincéjének a felét érintette ez a fölújítás. Amikor Hild József és Hofrichter József tervezték az épületet, még nem gondolhattak arra, hogy liftet szeretnénk beépíteni, és a lépcső mérete sem teszi lehetővé, hogy oda bármilyen technikai módszerrel lejuttassuk az alsó-végtag sérülteket. A látássérültek számára tapogatható térképet készítettünk, és minden helyen Braille-írással elhelyezett táblát helyeztünk ki, ilyen füzetet is kapnak, s vannak olyan műtárgy-másolataink, amelyek kézbeadásával élményszerűvé tudjuk tenni a raktárlátogatást a gyengén látók számára is. A hallássérültek számára nagy segítség lehet az úgynevezett indukciós készülék. Az aljzatba beépített hurok a hallókészülékkel rendelkezőknek megfelelőképpen felerősíti a hangot. A felső-végtag sérültek pedig fejegérrel, vagy speciális billentyűzettel használhatják laptopjainkat.

 Minden múzeum kötelessége védeni műtárgyait. A biztonsági eszközrendszer is megújult?

 – Egyrészt kiegészült, mert már meglévő vagyonvédelmi rendszerünket bővítettük ezzel az új térrel, és szintén fontos, hogy már működik a beépített tűzjelző rendszer. A műtárgyvédelmi szempontoknak is eleget tettünk, mert nélkülözhetetlen a pincében jó szellőzés. Levegőztető, illetve légszárító berendezéseket is üzemeltetünk. Folyamatos a páratartalom ellenőrzés.

 El tudják érni, hogy a Ráday Múzeumban őrzött rendkívül értékes gyűjtemény jobban hasznosuljon az oktatásban?

 – Erre a pályázati kiírás másik fele, ami az oktatási-képzési szerepre vonatkozik, nyújt igazán jó lehetőséget – természetesen a tanulmányi raktár is. Azt gondolom, az a legfőbb célunk, hogy múzeumlátogatók helyett múzeumhasználó fiatalokat neveljünk. A diákok számára létrehoztunk egy foglalkoztató teret, ami a kiírásnak megfelelően 30 fő befogadására alkalmas, s ott prezentációkat, előadásokat, múzeumi órákat lehet tartani. A pályázat írása közben eszükbe jutott a kecskeméti több évszázados ötvöshagyomány, ami ugyan nem folyamatos, de feléleszthető. Az 1500-as évek végétől városunkban működött egy rendkívül jó kvalitással rendelkező ötvöscéh, melynek különlegessége, hogy reformátusok voltak a tagjai. Valószínűleg a kecskeméti reformátor hittérítők munkája nyomán váltak azzá, s kidolgoztak egy olyan református, liturgikus tárgycsoport formát, amit a mai napig követnek a gyülekezetek. A helyi ötvösök tárgyi remekeinek 80%-a állandó kiállításunk része. Ötvös Nagy Ferenc ötvösművész vállalta, hogy kidolgozza az ötvösműhely programját. Így a foglalkoztató tér egyik felében elméleti foglalkozásokat tartanak, míg a másikban ötvösműhely üzemel. Ahol nem csak az ötvös dolgozik, mert felszereltségében hat fő oktatására is alkalmas ez a műhely, ami a felújítás legnagyobb sikere. Nem csupán fiatalokat, és diákokat várunk ide, a felnőttek is komolyan érdeklődnek a műhely és a tanulmányi raktár iránt, így a pályázatban előírt, úgynevezett indikátor számokat, amiket 2020-ig kell teljesíteni, szinte már az ősszel abszolváltuk.  

December 8-án nyílt meg In memoriam Szász Károly kiállításuk. Mit kell tudni Szász Károly püspökről?

 – Szász Károly a XIX. század emblematikus alakja. A Dunamelléki Református Egyházkerület történetében ez a század gazdag volt ilyen nagy formátumú személyiségekben. Hiszen Szász Károly Török Pált követte a püspöki székben, s utódja Baksay Sándor lett. Közülük leginkább Szász Károly nevét ismerik. Nem véletlenül, mert Szász Károly nem csak püspök volt, hanem olyan sokoldalú értelmiségi, aki a műszaki tudományoktól kezdve az irodalomban és a művészetekben is rendkívül járatos volt, sőt politizált is. Regényeket, színdarabokat, verseket írt, és műfordító is volt. Jó kritikai szellemmel rendelkezett; a december 8-ai megnyitón felolvasták szerelmének címzett levelét, akihez gyönyörű költeményeket írt. A levél arról tanúskodik, hogy Petőfi Sándor verseit olvasva Szász Károly megállapította, hogy közel sem olyan tehetséges, mint a „szabadságharc költője”. Az ilyen őszinte önértékelés igen ritka manapság. Persze Szász Károly nem egy talentumú ember volt, s tudta más talentumait bőségesen kamatoztatni. Tudta azt is, hogy a napi szorgos munka megkerülhetetlen. Püspökként a XIX. századi, ma elmaradottnak mondott közlekedési állapotok között, minden egyes egyházközségét végiglátogatta. A kiállítás ezt a korabeli, tipikus, ügyekért élő, munkálkodó református értelmiségi, papi életutat mutatja be.

 

Medveczky Attila