vissza a főoldalra

 2015.12.23. 

Csorja Gergely: Megindult a kampány

A Fidesz  kongresszusa lezárt egy érdekes időszakot. Tavaly ősszel az amerikai külügy egy jól előkészített és rendkívül pontosan időzített támadással meggyengítette a kormánypártot és magát a kormányt is. A támadás pontos oka és célja – a kormány meggyengítésén túl – nem megismerhető, de feltehetőleg szoros kapcsolatban áll az amerikai külpolitika két alapelvével. Az egyik, hogy nehezen tűrik a túl stabil hatalmi rendszereket és elsősorban a politikai váltógazdaságot támogatják. A másik, hogy Huntington elméletének sajátos értelmezése miatt a civilizációs határokon előszeretettel robbantanak ki válságokat.

Az amerikai támadás hatásai még javában érezhetőek voltak, amikor az egy ideje lappangó ellentét felszínre bukott és Simicska Lajos nyíltan a miniszterelnök ellen fordult. Ehhez hozzáadódott, hogy a magyar establishment – amúgy üdvözlendő – átalakulása, pontosabban a Fidesz és a Fidesz-közeli elit megerősödése abba a fázisba jutott, amikor törvényszerűen felszínre bukkan, hogy kinek, honnan és mennyi pénze van.

A kérdés megjelenésére a Magyarországon élő amerikai barátom csak annyit mondott, hogy Hillary Clinton évtizedek óta mozog a politikában, illetve az államigazgatásban és legalább 32 millió dolláros vagyona van. Vajon honnan?

Azaz a modern demokráciában így vagy úgy, de teljesen átlagos, hogy az establishment tagjai meggazdagodnak. Az, hogy ezt a gazdagodást ki mennyire tudja elegánsan viselni, vagy kit és mikor talál meg egy-egy támadás, habitus és szerencse kérdése is.

Mindezen nehézségek a kormány és a kormánypárt népszerűségét aláásták. Ahogy ezt akkor megírtuk a támadás igazi veszélye nem abban volt tapintható, hogy a támogatottságban toronymagasan vezető Fidesz visszaesik és a második-harmadik politikai erőt nem 20, csak 16 százalékkal veri. A komoly baj abból adódott, hogy a nehézségeket lassan, de annál hathatósabban Orbán hibájának kezdték beállítani, nemcsak ellenzéki, de bizony kormánypárti körökben is. A magyaroknak erős és hiteles vezetőre van szükségük.

A migrációs válság kezelése, illetve minden európai politikust megelőző felismerése a miniszterelnök jelentős teljesítménye. A határzár ügyét elemi erővel verte át a legendásan tehetetlen és mozdíthatatlan magyar közigazgatáson, igaz közben még egy minisztercsere is szükségeltetett. Az idejekorán felismert helyzet és a veszély határozott, konzekvens és bátor elhárítása a miniszterelnök belpolitikai pozícióját rendkívül stabillá tette. Sőt megkockáztatom, hogy Európa egyik legtámogatottabb politikusává vált. Ugyanis Orbán politikája jelentős visszhangra talált Nyugat-Európában. A nekünk is ilyen vezető kellene gondolat több európai országban is megjelent.

Az elmúlt években is világosan látszott, hogy Orbán Viktor önmagában legalább akkora politikai erőt képvisel, mint a mögötte álló párt. Most az látszik, hogy Orbán Viktor lényegesen nagyobb erőt képvisel, mint a mögötte álló párt, sőt talán mint a magyar politikai pártok összessége.

Ez az Európában egyedülálló jelenség a hatalmas lehetőség mellett, óriási felelősséget és terhet is jelent. A magyar államot sokszor feloldhatatlannak tűnő ellentmondások bénítják. Az apparátus ésszerű mozgatása embertpróbáló. A gigantikus tehetetlenség, értetlenség és az állami szférában évtizedek óta meglévő egymást fedő csoportok átszerveződése, majd újra megjelenése óriási nehézség elé állítják a miniszterelnököt.

Ráadásul számtalan terület vár megújításra, annak ellenére, hogy szinte rohamtempóban szervezik át – törvényi szinten is – a magyar államot immár öt éve. Hogy ez a munka tartós eredményt hozzon a 2018-as választásokat biztosan kell hozni. Most nem látszik érdemi ellenfél. A Fidesznek, de még inkább Orbánnak nincs alternatívája.

Mégis, a kampányt el kell indítani, és az látszik, hogy a kongresszuson eldördült a startpisztoly.