vissza a főoldalra

 

 

 2015.12.23. 

A szembesülés ösvényén

Elengedhetetlen, hogy a gyerek is akarja, és a szülő is jóváhagyja a terápiát

Függőségben szenvedő gyerekeknek nyitott rehabilitációs otthont Ráckeresztúron a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója. A fiatal fiúk önkéntesen vehetnek részt a programban, szenvedjenek akár kémiai vagy viselkedési, például számítógép-, illetve Facebook-függőségtől. Orsolics Zoltán Zénó, az otthon és a program szakmai vezetője érdeklődésünkre közölte: már az is nagy siker, ha egy pozitív függőségbe csap át a személyiség; gondolok a szenvedélyes futballozásra, zenélésre.

 Több mint tíz éve a Ráckeresztúri Drogterápiás Intézet terápiás munkatársa. Miben különbözik egymástól a két intézmény feladata?

 – A misszió 1987-ben kezdte el a működését Ráckeresztúron, és alapvetően felnőtt rehabilitációval foglalkozik. Néhány éve gondoltunk arra a különböző statisztikai adatokat vizsgálva, mikor láttuk, hogy egyre fiatalabb korban kezdenek el drogozni, és újabb szereket használni, hogy teljesen külön épületben, és más programmal kellene kezelni a tinédzsereket. Lehetőségünk adódott egy „rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése” pályázat kapcsán arra, hogy megépítsünk egy teljesen új intézményközpontot. Ami a felnőtt rehabilitációs intézettől 300 méterre fekszik, de azért egy utca elválaszt minket egymástól. Itt 10-től 18 éves korig, gyermek- és fiatalkorúak addiktológiai rehabilitációjával foglalkozunk. Az intézmény szintén bentlakásos, de sokkal rövidebb terápiás programmal működik. A program főleg az életkori sajátosságok és az új designer drogok megjelenése miatt tér el a felnőttekre vonatkozótól.

 Milyen függőségben szenvedőket várnak?

 – Az addikciós problémákon belül két típusról beszélhetünk a viselkedési – ami igen sokrétű lehet – és a kémiai függőségről. A kémiainál főleg a kábítószerekre gondolok, elsősorban a designer drogokra, melyek elég új keletűek, a marihuánafüggőségre, de ebbe a csoportba tartozik az alkoholfüggőség is. A viselkedési típusba a számítógép- az internet- és a Facebook-függőség tartozik bele. Tehát minden, ami a családnak, a mikro-környezetnek problémát okoz.

 Az internet-, vagy a kábítószer-függőség mennyiben kapcsolódik az elmagányosodáshoz?

 – Az alkoholt vagy a kábítószert általában csoportosan próbálják ki, de akár a számítógépnél is megfigyelhető az, hogy társaságban, divatból vagy megfelelésből kezdik el, és majdnem minden esetnek a vége az elmagányosodás. A kábítószer terén előbb-utóbb mindenképp az lesz a fiatal célja, hogy önmagának megszerezze a szert, és nem érdekli már a társaság – egyre inkább magányossá válik. A számítógép már eleve egyfajta magányosságot feltételez, de ez csak tovább fokozódik; nem tud felállni a gép mellől, képtelen abbahagyni a chatelést, a játékot. A családban ez úgy jelentkezik, hogy a semmilyen otthoni munkát nem végez el a számítógép előtt élő fiatal – ott eszik, ott iszik, sőt súlyosabb esetben ott is ürít. A vizeletét palackokban tárolja maga körül. Annyira nem képes abbahagyni az online játékot, ami azt jelenti, hogy csak virtuális kapcsolatai vannak.

 A fiatalok önökhöz maguktól jönnek. De vajon felismerik-e magukban a függőséget?

 – Ezen a téren is eltér a gyermek- és ifjúsági addiktológia a felnőttől. Mire egy nagykorú bekerül egy intézménybe, addigra jó esetben felismeri, hogy komoly életvezetési és függőségi problémái vannak. Míg egy tinédzsernél visszajelez a környezete, tehát a szülők, vagy esetleg jelzik, hogy hiányzik az iskolából, s akkor belép a folyamatba a családsegítő. S ilyenkor már elég erős a nyomás a gyereken, de még lehet, hogy úgy érzi, hogy nincs semmi problémája, csak annyi, hogy körülötte mindenki bántja őt. El kell jutnia egy olyan szintre, amit az előgondozás során is megtehet, hogy némi belátásra jut. Mi igazából együttműködési szándékot kérünk arra vonatkozólag, hogy nem vagyunk gyermekotthon, tehát a szülői felügyeleti jogot nem vesszük el. Ha a szülő az előgondozási szakasz után idehozza a gyermekét, akkor kéthetes próbaidőre szerződünk le. Közben a gyerek eldöntheti, hogy jó-e neki ez az intézmény, és mi is, hogy tudunk-e vele ebben a terápiás közösségben megfelelően foglalkozni.

 Lehet, hogy már olyan súlyos az eset, hogy önök mondanak nemet?

 – Létezik a szakmában a kettős diagnózis, ami azt jelenti, hogy az addiktológiai probléma, például a drogfüggőség mellett kialakult egy pszichés zavar. Ilyenkor nyilvánvaló, hogy az illetőt egy ideig pszichiátrián kell kezelni, s utána nyitottak vagyunk arra, hogy visszajöjjön hozzánk. Abból indulunk ki, hogy a kamaszok gyakran mondanak nemet az ismeretlen dolgokra. Nem tudják, hogy milyen lehet ez a hely, és a terápiás program, s hogy bánnak vele. Reméljük, két hét alatt megérti, belátja a fiatal, hogy segíteni szeretne rajta a szakmai stáb, a pályázatnak köszönhető igényes és szép környezetben zajlik a terápia. Önsegítő elemekkel dolgozunk, tehát csak annál tudunk változást elérni, aki azt szeretné is. A két hét próbaidő után a gyermek szabadon eldöntheti, hogy marad-e az intézményben, s ha úgy dönt, akkor ajánlja föl a stábunk azt a terápiás időszakot, amit szakmailag indokoltnak tart. Ez három hónap, de egy teljes év is lehet. Valószínű, hogy leginkább az 5-6 hónapos terápiákkal dolgozunk.

 A felnőttek között voltak olyanok, akiknél teljes gyógyulást lehetett elérni?

 – Elég sokan letértek már a függőség útjáról. Magam is kábítószerfüggő voltam a ’90-es években, majd tíz évet dolgoztam a felnőtt rehabilitációban, és 2008 óta foglalkozom tinédzserekkel. A józan életvitelt hangsúlyozzuk. Azt, hogy drogok nélkül is lehet valaki boldog. Azt is elmondjuk, hogy a suli nem rossz találmány, azáltal lehet elérni céljainkat. A sport, a művészetek előnyére, szépsége is felhívjuk a figyelmet. Azt sem bánom, ha egy pozitív függőségbe csap át a személyiség; gondolok például a szenvedélyes futballozásra, zenélésre.

 

Medveczky Attila