vissza a főoldalra

 

 

 2015.02.06. 

Álarcosbál

A gőgösekre alázatos, a kegyetlenekre szelíd, a hitetlenekre istenfélő, az ostobákra okos, az anarchistákra demokrata, az okosakra bárgyú álarcot ragaszt a liberálbal gyűlöletközösség.

Médiájában, mint egy nagy álarcosbálban vonulnak a szereplők arcukat fedve. Most farsang van, de ennyire elhúzódó farsangi bált még senki sem látott, lassan öt éve tart a saját tévtanaikba szédültek örvénylő mozgása. A magyar társadalom könnyebben terelhető részét csalogatnák az anarchia zsákutcájába. Eddig ezek a műveleteik nem jártak sikerrel, ám attól ők még fel nem adják.

A hazugság trógerei azt hiszik elfelejtettük, hogyan működtek ugyanők a nyolcvanas évek végéig? A gyenge állam jó, az erős állam rossz, mondták. Akiket pedig az elgyengült államot irányító idegen hatalom kinevezett, helyzetbe hozott, akik saját zsebükbe tömték a közös vagyont, most szelíd, demokrata álarcban tetszelegnek. Noha valójában nem szelídek, hanem kegyetlenek, nem demokraták, hanem diktátorok, nem alázatosak, éppen hogy faji gőg tombol bennük. 1992-ben a közszolgálati rádióban az első szabadon választott kormány beiktatását követő második évben Bolgár György meg Soros György lábszagúnak nevezte a magyarokat!

Annak idején az állampárt vezetői a született SZDSZ-es tanácsadók diktátuma alapján azért hozták meg  az ún. átalakulási törvényeket, mert a tanácsadók a parancsok maradéktalan teljesítéséért cserébe a külföld elismerését járták ki a parlamentet formálisan fenntartó, gyakorlatilag béna, állampolgárai által semmibe vett, kemény MSZMP-s bolsevikok, valamint ilyen-olyan reformerek és/vagy KISZ-esek alkotta kormány számára.

Ma ugyanezek, a Kádárt korábban  balról támadó trockisták, maoisták, a született eszdéeszes új demokraták azért talpalnak, kilincselnek, nyelvelnek, hogy a magyar állampolgárok döntő hányada által, valamint nyilvánvaló gazdasági eredményei által alkalmasnak ítélt kormány külföldön való elismerését eliminálják, akadályozzák. Az átkosban még az oroszoknak nyalók, ma őrülten oroszellenesek, Amerikába szaladgálnak a magyar kormányt mószerolni.

Az nem lehet, hogy 2015-ben még mindig Bolgár és Soros legyen a legfőbb hangadó! Igaz, nem a közszolgálati rádióból, de szinte közszolgálati előnyöket élvező rádiójuk, tévéjük, napi és hetilapjaik, alapítványaik garmadájából ömlik ránk a gyűlöletük. A hazugság örökös trógerei (copyright by Erdélyi János filmrendező) ma is köztünk élnek és rombolnak. Nem titkolják, hogy a többség által elfogadott, minden demokráciában létező, kényszerítő erejű szabályokat ők nem fogadják el. Az anarchiában érdekeltek nyíltan arra buzdítanak, minél többen vonják ki magukat a kötelező szabályok alól, s közben demokráciáról raccsolnak.

A 2010-es és főként az általuk nagyon nem várt 2014-es választási eredmények valósága veszélyes fordulópont közelébe lökte az SZDSZ-be tömörült megbízottakat. Sötéten kavarog előttük a mélység, pártjukat már elnyelte az örvény, tudják, nem sok választja el őket sem a végső elmerüléstől, hát küzdenek. Veszettül, aljas eszközök bevetésével.

Mert mégiscsak történt valami ebben az országban. 1956-ban levert forradalmunk óta először, 2010-ben hatalomra került egy olyan kormány, amely alatt nem szitokszó a magyar, nem gúny tárgya a Szent Korona, felemelhetjük a fejünket, becsülete van a magyar zászlónak. Magyarország nemzeti kormánya nem tagadja ki a Kárpát-medencében élő magyarságot, testvéreinket, nemzettársainkat. S aki Csurka Istvánnal együtt vallotta, hogy se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar, nincs másodosztályú állampolgárnak nyilvánítva. Lám, mi, magyarok – gondolhatják olvasóink – milyen kicsivel is beérjük, de ha kitekintünk a világba, szétnézünk a keresztény gyökereit megtagadó Európában, meggyőződhetünk róla, bizony, ez nem is olyan kis dolog.

Mégis, a hazugság trógerei sok napomat képesek tönkretenni. Nem vagyok én hivatásos újságíró, hát nem veszi be a gyomrom az aljasságaikat. Felháborítanak az ótvaros hazugságaik. Minden nap előjönnek valami világot rengető hírrel. Lakást vett magának a képviselő! Kormánytag hozzátartozója vállalkozásba fog társaival, ehhez telket vásárolt! A Fidesz oligarchák! Mondják a baglyok a verébnek, hogy nagyfejű! A tocsikolók, a déltengeri és horvátországi szigettulajdonosok. A fekete öves tolvajok!

Először is: most vásárolják, pénzért veszik, amit vesznek! Nem ellopják, mint a nagy demokraták tették annak idején. Ahányan csak voltak!

Másodszor: az állam is pénzért vásárolja vissza az idegen kézbe átjátszott szolgáltatót, nehogy már a valamikori zabráló fogja ránk, hogy államosítunk, mint a bolsevikok!

Harmadszor: A családilag padláslesöprők, a parasztot tsz-be pofozók, a körömletépők, a munkásra sortüzelők, akik behívták az oroszokat, és aki előbb államosította, majd kiűzte a zsidót rózsadombi házából, nehogy már az pofázzon nekem demokráciáról, szabadságról, fékek és ellensúlyok szerepéről, bármennyit is hajlongjon kipában a zsinagógában! Az ő tolvajlásaikat mikor mutatja be a számonkérő széket játszó RTL? Gyurcsány és Bajnai bandája, Demszky, Lakos és Magyar Bálint, Kuncze, Mesterházy Ernő és Csillag István, Veres, Békesi meg a többi nagypofájú, jókor volt jó helyen? És a sajtót vezetők, a hazug SZDSZ-ben ájulásig hívők mind elfeledkeztek arról, hogy mit tettek az elmúlt évtizedekben a szétesett Kádár–Aczél-rendszerért, belföldön és külföldi tudósítóként, hogy akkor soha egy vakkantás erejéig nem kívánták szolgálni a demokrácia ügyét, hogy magyarkodóknak nevezték az erdélyi kérdést szívükön viselőket, hogy hazudtak, hazudtak és hazudtak? Ugyanehhez állt csatasorba a mostani ellenzéki sajtó nagy része is. Ha elfelejtették, emlékeztetem őket, és azt tanácsolom, legyen vége az álarcos bálnak. Tűnjenek el! Leszerepeltek! Elég volt belőlük!

 

cz