vissza a főoldalra

 

 

 2015.02.13. 

Kósa Ádám ismét a Fogyatékosságügyi Munkacsoport élén

Munkánk sikerét bizonyítja, hogy csoportunkat a több mint negyven jelöltből

a néppárti képviselők demokratikus és titkos szavazással az 5. helyre sorolták

Dr. Kósa Ádám fideszes EP-képviselő: a szabadságjogokat hirdető liberálisok, illetve a fenntartható fejlődést hangoztató zöldpárti politikusok nem adtak elsőbbséget a fogyatékossággal élő emberek jogait védő munkacsoport felállításához.

 Mi tette indokolttá a Fogyatékosságügyi Munkacsoport újjáalakítását?

 – Mivel az Európai Parlamentben (EP) 28 ország közel kétszáz politikai pártjából ülnek képviselők, szinte szükségszerű, hogy az EP hét frakciójának politikai határvonalain túlmutató kérdések kapcsán a képviselők tematikus csoportokban, úgy nevezett intergroupokban is tanácskozzanak informálisan. Az Európai Parlamenten belül 28 hivatalosan bejegyzett frakcióközi munkacsoport létezik; ezek például az őshonos nemzeti kisebbségek, a fogyatékkal élők vagy az éghajlatváltozás témakörével foglalkoznak. A munkacsoportok rendkívül értékesek, különösen a különböző szervezetek szereplői és a politikusok közötti együttműködés létrehozásának szempontjából. A fogyatékosság ügye politikai határvonalakon átívelő ügy, ezért a Fogyatékosságügyi Munkacsoport (angolul: Disability Intergroup) az EP legrégebb óta működő frakcióközi munkacsoportja, amely 1980 óta folyamatosan dolgozik. A Fogyatékosságügyi Munkacsoportot jelenleg is több mint 100 képviselő alkotja, lefedve az EP teljes politikai palettáját.

 Az elmúlt 5 évben milyen eredmények, sikerek kapcsolhatók a munkacsoporthoz?

 – A fogyatékosságüggyel foglalkozó frakcióközi munkacsoport az elmúlt 5 évben közel 15 rendezvényt tartott, amelyeknek deklarált célja az, hogy az Európai Parlamentben dolgozó, a különböző frakciókban tevékenykedő képviselők munkáját fogyatékosságügyben szorosan összehangolja. Ennek alapján számos területen történt előrelépés az utasjogoktól kezdve egészen az internetes honlapok akadálymentesítéséig. Az intergroup munkája mellett a sikerekhez mindenkinek hozzá kellett járulnia a saját területén is. Jómagam további 25 rendezvényt tartottam, amelyek mindegyike teljesen akadálymentes volt. Sikerült ezen túl áttörést elérnem olyan területeken is, mint a strukturális alapokra vonatkozó új szabályozás „fogyatékos baráttá” alakítása vagy az Európai Parlament által elfogadott, a fogyatékos emberek mobilitásáról és társadalmi befogadásáról szóló saját kezdeményezésű jelentésem, amely 2020-ig fogalmaz meg elvárásokat az Európai Bizottság és a tanács részére.

 A néppárti politikusok mennyire tartják lényegesnek a fogyatékosság kérdését?

 – A munkacsoport újjáalakítását a néppárt oldaláról én kezdeményeztem és munkánk sikerét bizonyítja, hogy a több mint negyven javasolt munkacsoportból a néppárti képviselők demokratikus és titkos szavazással a fogyatékosságügyi intergroupot az 5. helyre sorolták. A néppárti politika tehát magas szinten kezeli a fogyatékosságot. A tagok csaknem felét is az Európai Néppárt adja, miközben a néppárti frakciónak nincs többsége az EP-ben.

 Hogyan vélekedik arról, hogy a liberálisok és zöldpárti politikusok nem adtak prioritást a fogyatékossággal élő emberek jogai erősítésének? Hiszen a liberálisok állandóan a szabadságjogokat, és a toleranciát tűzik zászlajukra.

 – Sajnálatos, hogy a szabadságjogokat hirdető liberálisok, illetve a fenntartható fejlődést támogató zöldpárti politikusok nem adtak prioritást a fogyatékossággal élő emberek jogai erősítésének, érvényesítésének, amikor a munkacsoport kezdeményezéséről, felállításáról kellett dönteni. Mindazonáltal az alelnökök között lehetőséget kaptak a bizonyításra a liberális és a zöld frakció képviselői is, mert mindannyiunk érdeke, hogy együtt dolgozzunk azon embertársaink érdekében, akiknek a legnagyobb szüksége van a segítségünkre.

 Január 15-én tartotta tisztújító ülését az Európai Parlament Fogyatékosságügyi Munkacsoportja (Disability Intergroup),ahol önt választották meg társelnöknek. A négy társelnök felosztotta egymás között a feladatot, azt, hogy konkrétan milyen problémákat szeretnének megoldani?

 – A társelnökök között jómagam mint néppárti képviselő a konzervatív Helga Stevens képviselő asszonnyal együtt mindketten jelnyelvet használó siketek vagyunk. Richard Howitt szocialista képviselő a diszlexiás és tanulási nehézségekkel küzdő személyeket képviseli, Pablo Echenique-Robbe baloldali képviselő pedig mozgássérült, hasonlóképpen, mint a néppárti Marek Plura, aki a munkacsoport egyik alelnöke lesz. Egy másik alelnök, Kostadinka Kuneva baloldali képviselő asszony vak. Így valóban a legszélesebb alapokon állhat a munkacsoport, amelynek vezetésében egyenlő arányban vannak férfiak és nők, számos fogyatékossággal élő személy lehetőséget kap a bizonyításra és minden politikai csoport együtt dolgozhat azért, hogy a fogyatékossággal élők ügyét előre vigye. Így valóban léteznek fókuszpontok, de a konkrét problémák megoldását nem osztjuk fel maguk között: nincsenek kisajátított témák és orákulumok ebben a témában sem, mert mindenkire szükségünk van, mindenkinek a véleménye számít.

 Több fogyatékossággal élő képviselő vesz részt az EP munkájában?

 – A munkacsoportnak 2009 és 2014 között személyében első alkalommal volt fogyatékkal élő elnöke. Példám nyomán 2014-ben már 5 ország polgárai választottak fogyatékkal élő képviselőt az Európai Parlament tagjai közé, akik 4 különböző frakció padsoraiban foglalnak helyet. Ennek köszönhetően, a munkacsoport történetében először, már nem csak siket, hanem mozgáskorlátozott és vak személy is van az elnökségben, amely nagyon nagy jelentőségű.

 Képviselő úr szerint a fogyatékosságügy nem jobb- vagy baloldaliság kérdése. Ez azt jelenti, hogy minden egyes frakció véleményét meghallgatják?

 – Az intergroup elnökségében valamennyien egyetértünk abban, hogy a fogyatékosságügy nem jobb- vagy baloldaliság kérdése és együtt dolgozunk azért, hogy ne csak egyféle álláspont vagy érvelés érvényesüljön ezen a téren. Minden frakció véleményét meghallgatjuk. A 11 országból és 6 frakcióból érkező négy társelnök és nyolc alelnök személye a garancia arra, hogy a különböző fogyatékossággal élő európai polgárok érdekeit még hatékonyabban képviselje a munkacsoport.

 Kérem, vázolja föl a munkacsoport fő feladatait.

 – A munkacsoport legfontosabb feladata a jelenlegi ciklusban a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) ratifikációjának és végrehajtásának kérdése; a következő hétéves strukturális és beruházási alapok fogyatékosságügyi vonatkozásának erősítése; az Európai Tanács előtt álló antidiszkriminációs irányelvtervezet megvitatása; az infokommunikációs akadálymentesítésre vonatkozó jogszabály mielőbbi elfogadása, valamint az évek óta halogatott és az Európai Bizottság által eddig be nem nyújtott új, akadálymentesítési jogszabálycsomag sorsának rendezése.

 Tudtommal az Európai Unióban mintegy 80 millió ember él fogyatékossággal. Az EU-ban élő fogyatékos személyek 40%-ának van munkahelye. Ez az arány mekkora Magyarországon?

 – A statisztikák eltérőek, hiszen más-más kört fed le a fogyatékkal élő emberek és a megváltozott munkaképességű, aktív emberek száma. A népszámlálási adatok alapján Magyarországon félmillióra tehető a számuk. Ami a foglalkoztatási helyzetet illeti, az Eurostat alapján csak minden második fogyatékkal élőnek volt munkája az EU-ban 2011-ben, de így is legalább 20% különbség volt a fogyatékkal és fogyatékkal nem élő munkavállalók között. Magyarországon 2011-ben egy évvel a Gyurcsány–Bajnai-kormányt leváltó második Orbán-kormány hivatalba lépését követően mindössze 24% körül volt ez az érték, azonban mint ismert, hazánkban új támogatási formaként jelent meg 2012-től a rehabilitációs kártya, amelyet a fogyatékkal, illetve egészségkárosodással élő emberek részére a nemzeti adóhatóság állít ki. Ez alapján kijelenthető, hogy a rehabilitációs kártyával foglalkoztatott személyek száma 2014. szeptember hónapban már 31 199 volt (2012 júliusában még csak 5574 személyt foglalkoztattak így), ami több mint 500 százalékos növekedést jelent és a szakmai szervezetek állítása szerint egyre erősödik az érdeklődés a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatása iránt.  

Milyen a fogyatékossággal élők helyzete most Magyarországon, és milyen az Unióban?

 – A fogyatékkal élők helyzete az egész EU-ban nehezebbé vált a nem fogyatékkal élőkéhez képest a 2008–2009-es pénzügyi válság során, még az olyan gazdag országokban is, mint Dánia, Belgium vagy az Egyesült Királyság. Az EU-ban 2013-ban átlagosan minden harmadik fogyatékkal élő ember a szegénységi kockázat veszélyével szembesülhetett, Magyarország az európai középmezőnyhöz tartozott.

 Mennyire lényeges, hogy a fogyatékkal élő személyeknek oktatásra, továbbképzésre is lehetőségük legyen?

 – Tekintettel arra, hogy egyre inkább a versenyképesebb tudással lehet csak boldogulni, a társadalmi befogadás és inkluzív oktatás elengedhetetlen lesz a későbbiekben – a fogyatékkal élő diákok egyre nagyobb hányada lesz oktatható integrált körülmények közt is, köszönhetően – a modern pedagógiai és személyre szabott oktatási modellek mellett – az egyre intelligensebb és továbbfejlesztett technikai és informatikai megoldásoknak is.

 

Medveczky Attila