vissza a főoldalra

 2015.02.13. 

Aki I. Ferencnek és XVI. Benedek pápának trónszéket készít

Legnagyobb álmom, hogy Magyarországon gótikus katedrálist építsek

Rostás Árpád, műbútorasztalos-restaurátor, vándorasztalos 1979 óta restaurál antikvitásokat, műtárgyakat, templomok és kastélyok berendezéseit, külső és belső díszítőelemeit. Harminchat éves szakmai pályafutása alatt több mint 200 kastélyba, palotába volt szerencséje betekintést nyerni, illetve több mint 1000 bútort restaurált. Eddigi pályafutása mérföldköveinek az Országházban, a Gellért termálfürdőben, a versailles-i kastélyban, valamint a Louvre-ban végzett munkák számítanak. Mérhetetlenül értékes szaktudást halmozott fel a hazai, és külföldi mesterektől tanulva. A szakma iránti vonzalma oly régi, hogy már gyermekkorában tudatosult benne: világhírű műbútorasztalos-restaurátor szeretne lenni! Szeretne maradandót alkotni, mely az eleganciát, a minőséget és az exkluzivitást foglalja magában. A nagy, híres mesterek után szeretne újra életet lehelni alkotásaikba, műtárgyaikba, és minél több műkincset megmenteni, és a szakma szeretetét visszaadni az emberiségnek. Erre tette fel az életét, és azért küzd, hogy szakmai hozzáértésével, kutatásaival e gondolatait tudja méltóképpen képviselni. Magyar Örökség díjjal tüntették ki.

 Májusra nemzetközi építészkonferenciát szervezek

 Gótikus katedrálist szeretne építeni, hogy nagy álmát valóra váltsa. A gótika korszaka régen véget ért. Miért pont ezt a stílust választotta?

 – A gótika a szakma csúcsa. A katedrálist a Somogy megyei Nágocsra tervezem, már megkaptuk a területet ingyen. Az építési munkálatok 15-20 évet vesznek igénybe; életem hátralévő részét ezen álom megvalósításának szentelem. A gótikában a korábban kialakult anyaghasználat mellett a falak szerkezetalakítása terén volt jelentős a fejlődés. Az új boltozási technikák a fedett terek falszerkezeti, falépítési megoldásaira is hatottak. A favázszerkezetes falak vázkonstrukcióinak, szerkezeti kapcsolatainak fejlett, kiérlelt változatai jöttek létre A falazatokat is fa koszorúgerendákkal fogták össze, immár a fagerendás födémszerkezetek síkjaiban. A faragott kőtömbökkel erősített ciklopfalak és vegyes falazatok falsarkait, falcsatlakozásait egyre gyakrabban teljes magasságban „csorbázva bekötött” szabályos kváderkövekből, esetenként téglából építették. A „falegyeneket” lapos kő- vagy cserépszerű vékonyabb téglasorokból rakták. A fagerenda vázakat, tégla-, vegyes-, kő-, néha vályogtégla falazatokkal töltötték ki. A kőanyagú vázkitöltő falak leginkább ciklopfalak voltak. A favázas falak külső és belső felületeit nem vakolták. Legtöbbször a tégla- és kőfalazatok is nyersen maradtak. A vakolt felületeket mustrákkal díszítették. A fában gazdag vidékeken épített boronafalak nagyoltan megdolgozott, bárdolt gömbfákból, egyre gyakrabban szabályos négyszög keresztmetszetű, faragott gerendákból készültek. A tömör vagy ciklopmagos kváderkőfalazatok, illetve –burkolatok a gótikában újra, egyre többször szabályos hasábelemes, azonos magasságú sorokból készültek. A tégla- és kőfalazatok fejlődésének szembetűnő eredménye: a szerkezeti vastagság csökkenése. A vaskos, zömök, alig-alig áttört román falnál a gótikus vékonyabb, felülete merészen nagy méretű nyílásokkal áttört lett. A templomok építésénél kialakult változások a polgári építészetre is nagy hatást gyakoroltak. A falazatok vázasítási törekvései a boltozatok fejlődését követő, azokkal rokon vonásokat, és az egyes építőműhelyi szokásokat is tükrözik. Bár a tankönyvekben az olvasható, hogy a gótika hazája Franciaország, ez tévedés, mert korábban az arabok is használták ezt a stílust. Sőt maga a művészet Mezopotámiából, s nem Egyiptomból vagy Hellászból indult ki. Mezopotámiában már csatornarendszer épült ki, és az építészeti kultúra is jelentős volt. Ugyanakkor az orosz művészet is  fantasztikus eredményeket ért el a középkor derekán, meghaladva az itáliait. Bevallom: igaz nagyon sok helyen jártam, számtalan építészeti remekművet tanulmányoztam, de úgy érzem, nagyon keveset tudok a szakmáról. Ezért szeretnék Ázsiában dolgozni, s ott tanulmányúton részt venni. Ezt az utat megelőzi az általam májusra szervezett építészeti, faanyagvédelmi konferencia, melyet támogat a pekingi nagykövet, Japánból és Ausztráliából is jelezték a mesterek részvételi szándékukat. A konferencián a népi építészeti munkákról is szó esik, hiszen Ázsiában fából olyan magánházakat építettek, melyek nem jellemzők az európai kultúrkörre.

 Egy ilyen templom építése bizony jelentős forrást igényel. Kitől várja az anyagi segítséget?

 – Magánmecénásoktól. Tudom, hogy egy katedrális megépítéséhez komoly összeg szükséges, de soha nem adtam fel álmaimat. Honnan lesz meg az anyagi fedezet? Ezt egy szép példával illusztrálom. 2014 Karácsonya előtt felhívtak a mónosbéli gyermekotthonból, hogy amíg ott feldíszítik a karácsonyfát, azokat a gyerekeket, akikért nem jönnek el a rokonaik, helyezzem el négy napra családoknál. Nem ígértem semmit. Elmentem száz emberhez, s mindegyikük elutasított. Hívő ember vagyok, s a pesti ferencesek templomában hallgattam a pap prédikációját, s megragadott belőle egy mondat: „boldogok a szegények, mert meghívja őket Isten az asztalához.” Imádkoztam az Úrhoz, hogy hívja meg ezeket a gyerekeket a családokhoz. Isten megerősített elhatározásomban, s további támogatókat kerestem. Néhány napon belül 200 ezer forint érkezett a számlámra. Majd további 100 ezer forint. Így a mónosbéli gyermekeket el tudtuk helyezni családoknál. Megköszöntem a támogatók – akik között híres professzorok is voltak – nagylelkűségét, s azt mondták nekem: „Árpi, ha mi kérünk tőled valamit, azt azonnal megteszed. A legkevesebb, hogy ezt viszonozzuk.”

 Bokszolóból asztalos

 Életrajzát olvasva az is kiviláglik, hogy soha nem adja fel álmait. Állami gondozottként nevelkedett. Miért döntött az asztalosszakma kitanulása mellett? Hiszen bokszoló is szeretett volna lenni.

 – Kisgyermekként nem tudtam, mi akarok lenni. Négyéves voltam, amikor vártam a hóesésben anyukámat. Jött velem szembe egy néni, akihez odarohantam, s mondtam neki: „nagyon vártalak anyukám”. Akkor közölte velem, hogy ő a nevelőtanárom, és nem a vér szerinti édesanyám. Záporoztak könnyeim. A néni bevitt egy templomba, ahol magával ragadott a gyönyörű orgonamuzsika. Felmentem a karzatra, s akkor elhatároztam, hogy vagy orgona- vagy hintókészítő leszek, mert a nágocsi intézetben sok időt töltöttem a bognár műhelyében. Sokat beszélgetett velem, miközben segédkeztem. Ezt megtudták a nevelők, s úgy határoztak, tanuljam ki az asztalosszakmát. Az ipari iskolában, mikor bemutatkoztam, s elmondtam, hogy szüleimet nem ismerem – bocsánat a kifejezésért – kiröhögtek. A gyakorlati órákon a mester magához vett, mert rájött, hogy én is tudok olyan munkákat végezni, amilyeneket ő. Kis, vézna gyermek voltam, osztálytársaim megvertek, elvették a szendvicsemet, bezártak a szekrénybe. Egyszer csak bejött az osztályba egy férfi, aki bokszedző volt. Jelentkeztem a bokszedzésekre, eleinte jól megvertek, de nem adtam fel, hanem elhatároztam, amire harmadikos leszek, ha valaki megüt, annak visszaütök. Ez így is történt. Amit sajnálok, hogy nem kerülhettem ki az olimpiára, pedig a 48 kilós kategóriában idehaza nem volt ellenfelem. De mivel nem volt rutinom, ezért nem vittek ki az olimpiára, hiába írtunk levelet a legmagasabb fórumokra is. Pakson és Tatabányán is bokszoltam. Tatabányán több műhelyben is megfordultam, egyre jobban megszerettem az asztalosszakmát, ezért felhagytam a versenyszerű bokszolással. A mai napig bokszolok és edzéseket tartok, de nem ez a fő profilom. Vallom, hogy a cigány társadalom felemelkedésének záloga a szakmák elsajátítása és a sportolás. Ezért is döntöttem úgy, hogy gyermekeket táboroztatok. Eddig 7000 gyermeknek adtam meg ezt az élményt. Nem csak munkanélküli szülők gyermekeit hívom meg a táborokba, mert sokáig azokat „büntették”, akik dolgoznak. Keres valaki 150 ezer forintot, de ha mindent költségét kifizeti, akkor nem tudja a gyermeke nyaralását megoldani. Akik pedig segélyből éltek, nem is akartak dolgozni, és sefteltek, ki akarták használni a táborokat. Úgy döntöttem, azon becsületes adófizető szülők gyermekeit viszem el táborokba, akik ezt valóban megérdemlik. Többször találkoztam olyan gyerekekkel, akiknek a szülei nem dolgoznak. Azt mondtam ekkor: nem szégyen a közmunka, mert az által lehet kikerülni az elsődleges munkaerőpiacra. Amikor lehívnak cigánytelepekre, mindig elmondom: én is hasonló körülmények között nevelkedtem, s nem jó, ha az utca neveli a gyerekeket. Nem a segélyeket kellett volna osztogatni. Azokon a cigányokon, akik nem akarnak dolgozni, már nem lehet segíteni. Viszont a gyermekeken még igen. Összetartozásra és nem széthúzásra van szükség, az állami gondozásban felnövőknek pedig inkább szakmát kell tanulniuk, mert különben mindenki „sztár” akar lenni, és depressziós és idegbeteg lesz. Hálás vagyok az államnak a saját neveltetésemért, de nem lehet mindig az államra várni. A táborokban példát mutatunk a gyermekeknek: „ha szakmát tanulsz, akkor megélsz, világot láthatsz, mert jó szakemberre mindig szükség van.” Tudjuk: minden állami gondozottnak, amikor kikerül az otthonból, van egy saját bankszámlája, kártyája egy bizonyos összeggel. S ilyenkor hirtelen előkerülnek a semmiből a szülők, s elveszik tőlük a pénzt. Ezt meg kell akadályozni. Ezért jó lenne, ha úgy döntene az állam, hogy ezt az összeget lakásra, képzésre kéne költenie az otthonból kikerült gyermeknek. Tehát lakásokat kell számukra építeni, munkát kell nekik biztosítani, különben utcára kerülnek, és bűnözőkké válhatnak. A cigányok és a bűnözők közé ezért is tesznek többen egyenlőségjelet. Tavaly például egy pályázatot azért kellett visszamondanom, mert a buszos cég azt mondta, ha cigányokat utaztat, akkor dupla árat kér kilométerenként. Önkormányzatoknál többször megkérdezték tőlem, tudok-e írni-olvasni. Korábban a minisztériumoknál lecigányoztak. Mi ennek az oka? Az, hogy rászoktatták a cigányság jelentős részét, hogy segélyből éljen. Nem taníttatták, hanem hagyták mostoha körülmények között élni őket. Ezért sajnos nem bíznak meg azokban a cigányokban sem, akik dolgoznak, tisztességesek és mindent megtesznek gyermekeik felnevelése érdekében. A táboroknak van hozadéka: többen választották a gyerekek közül az asztalosmesterséget, az egyik fiatal pedig mellettem dolgozik. S annak is örülök, hogy egyre többen támogatják a tábor működését.

 A cigány származású celebek félmillió forintért akartak fellépni a cigány gyermekeknek szervezett táborokban

 A támogatók jobb módú cigányok, vagy magyarok?

 – Meglepődik: egyetlenegy cigány sem támogatta a tábort. Holott 140 cigány szervezetnek elküldtem a támogatást kérő levelet. Azt a választ kaptam: nagyon örülnek ennek, de nincs rá anyagi forrásuk. Nem szeretem a celebeket, de úgy gondoltam, a cigány gyerekeknek örömet szerzek azzal, ha a tévéből ismert, felkapott cigány énekesek fellépnek nálunk. S mivel nem tudtam nekik 400-500 ezer forintot fizetni, nemet mondtak.

 Asztalosnak, vagy restaurátornak mondja magát?

 – Cigány vándorasztalos vagyok, bár sokan neveznek restaurátornak. Sem érettségim, sem restaurátori papírom nincs, ezért hivatalosan egyetlen épület rekonstrukcióján sem dolgozhatnék. Olyan asztalos vagyok, aki 35 éve restaurál. Nemegyszer restauráltam külföldön – így Párizsban is – 500 éves ablakot. S egyszer egy egyetemet végzett restaurátor kioktatott engem, hogyan kell restaurálnom, pedig ő még soha nem végzett ilyen feladatot.

 Igaz, hogy soha nem használ olyan vegyszereket, melyek általánosak a szakmában?

 – Több mint 30 éves kutatómunka eredményeként kifejlesztettem egy gyógynövényekből álló szert. Az ázsiaiak módszerét vettem át, ők tudták, melyek azok a gyógynövények, melyek a fának visszaadják az „élettartalmat”. Mikor elmondtam, hogy Leonardo trágyalét is használt freskói készítéséhez, teljesen bolondnak neveztek. Viszont egy olasz szakértő megerősítette állításomat. Ennek köszönhetően hívtak meg a Vatikánba, hogy az 500 éves könyvtártermet restauráljam. Azt mondják rólam külföldön: ha ez a cigány asztalos nem tudja megcsinálni a restaurálásokat, akkor senki. Sőt még a restaurátorok munkáit is ki kell javítanom. Nem viszem a sírba a recept titkát, hanem gyermekeimnek adom át. Hiszen lányom – aki ért valamit a szakmámhoz – szociológiát, fiam asztalosnak tanul. Ezt a vegyszert alkalmaztam a marcali kórház lépcsőjének felújításakor is. Azt hitték, hogy ezt a lépcsősort már nem lehet megjavítani. Viszont olyan munkát végeztem, melyre életem végéig garanciát adtam. Ez nálam becsületbeli ügy. 20-30 évvel ezelőtti munkáim még most is épségben állnak, nem kellett korrigálni rajtuk.

 A munkákat egyedül, vagy segítséggel végzi el?

 – Jobban szeretek egyedül dolgozni, de ha segítségre szorulok, akkor megkérem mesteremet, Knízner Bélát, és ő szívesen munkálkodik velem. Béla bácsival többször közösen restaurálunk a pesti műhelyben, de külön-külön munkán. Vele iskolát szerettünk volna létrehozni, de nem volt rá pénz. Egyetlenegy cigány szervezet sem adott rá egy forintot sem. Ezt azért is mondom, hogy nem szabad általánosítani. Mérges vagyok, mikor a magyarokra rásütik a rasszizmus bélyegét, ahogy akkor is, mikor a dolgos cigányokat megvetik. De bizony a saját házunk táján is kéne söpörni. Megkapják a cigány szervezetek vezetői a pénzt, de úgy tapasztalom, nem arra fordítják, amire szükség lenne.

 Miként történt a híres somogyvári kastély felújítása?

 – A somogyvári kastély jelenleg gyermekotthonként működik. Az volt a célom, hogy a kastély leégett részének bútorait, ágyait az ott élő gyerekek segítségével pótoljam. Voltak köztük asztalostanulók. Szívesen segítettek. A kastély falépcsőjére sikerült minisztériumi támogatást nyerni. Mivel én is intézetben nőttem fel, ezért sokkal jobban tudok azonosulni az ott élő gyermekek lelkivilágával. Megmutattam nekik, hogy van kiút a reménytelenségből. A somogyvári kastélyban húsz lánnyal és fiúval végeztem el a munkát. Sokan közülük arra kértek, hogy tovább oktassam őket a szakma fortélyaira. A sikeres restaurálás mellett legalább akkora örömet okozott számomra, amikor egy súlyos tanulási zavarokkal küszködő 18 éves lányt annyira fellelkesített az, hogy végre hasznosnak érezhette magát, és valamiféle jövőképe is kialakult, hogy büszkén újságolta: sikeresen befejezte az ötödik osztályt.

 Találkozásom Csurka Istvánnal

 Mikor az interjú időpontját egyeztettük, a telefonban megemlítette, hogy kétszer is beszélgetett Csurka Istvánnal.

 – Csurka Istvánhoz levelet írtam, hogy szeretnék egy világtalálkozót szervezni, melyre meghívnám a külföldön dolgozó magyar és a hazánkban született cigány mestereket. Érdekelt, mi a véleménye az ötletemről. Csurka úr azonnal válaszolt levelemre, és egy szép júliusi napon leültünk beszélgetni. Fotókon bemutattam neki munkáimat, megnézte azokat, és csendesen annyit mondott: „nagyon örülök neki, hogy te egy dolgos cigány vagy. Mutass példát a többieknek. Ne add fel álmaidat, és képezz ki minél több szakmunkást. Szakmunkások nélkül elképzelhetetlen az ország gazdasági fejlődése.” Azt is elmondta, hogy sajnos a cigányságot a baloldali pártok a választásoknál kihasználják, megveszik a szavazataikat. De utána magukra hagyják őket. Arról is szólt, hogy a cigány szervezetek sem képviselik megfelelően a cigányok érdekeit. Azt tanácsolta, ne foglalkozzak a nagypolitikával, hanem fejlődjek tovább a szakmámban. A második találkozásunkkor elmondta, hogy ki szeretné adni két drámáját, és jó lenne, ha a könyvnek díszes fadobozokat készítenék. Konkrétumokról akkor még nem esett szó. A munkát nem végezhettem el, mert Csurka Istvánt magához hívta a Teremtő. Csurka urat idegengyűlölettel vádolták, ami miatt nagyon mérgelődtem, hiszen ő sosem az egész cigányságot bírálta, hanem azokat, akik a tisztességes munka helyett a bűn útjára léptek. 2000-ben pedig levelet írtam Áder Jánosnak, hogy segítsen 500 gyermek karácsonyi ünnepségének megszervezésében. Áder úrtól kaptam egy csomagot, tele ajándékokkal, s pénzt is küldött benne. Megköszöntem neki a támogatást, s azt írtam a levelemben, azt kívánom magának, a jövőben legyen az ország államelnöke. Erre azt a választ kaptam: „nagyon sok irigye lesz Önnek, küzdelemmel teli utat kell végigjárnia, de ez ne keserítse el, folytassa tovább munkáját.”

 Megfordult Versailles-ban is, ahol a kastélyban a Napkirály dísztermét is restaurálta. Hogyan kapta meg ezt a munkát?

 – Ennek előzménye, hogy munkásságomról Gyarmathy Lívia 1994-ben Lépcső címmel Filmszemle díjas dokumentumfilmet készített. Bakay Péter evangélikus lelkész is látta ezt a filmet, s mikor a való életben is meggyőződött a munkám eredményességéről, eldöntötte, hogy én kapom meg a versailles-i munkát. Először a vadászkastélyban kellett restaurációs munkákat végeznem. Mikor látták, hogy az épület ablakait szépen rendbe hoztam, további munkákra kértek fel. A nagy kastélyban az első munkám egy reneszánsz tükör restaurálása volt. Két testőr felügyelt, miközben dolgoztam. Majd a Napkirály terme parkettájának pótlására kértek fel. Minden mester azt mondta, hogy ezt a munkát képtelenség megcsinálni. Én vállaltam. Ekkor közölték, hogy idióta vagyok. Hetekig kutattam a megfelelő alapanyagok után, többek között így sikerült rálelnem arra a kukoricagóréra is, amelyet a Napkirály parkettájának pótlásához használtam fel. A parketta alá behelyeztem egy szentképet, Himnuszunkat, 500 forintot, egy lóherét és egy írást, ezzel a szöveggel: „aki erre a táblás parkettára rálép, gyógyuljon meg”. Eljutott a hírem a Vatikánba is. Neogótikus oltárt kellett restaurálni, és megcsináltam a munkát. Majd egy14 képes stáció restaurálásával bíztak meg. De mivel nincs restaurátori végzettségem, „elvitték előlem a munkát”. Tudják, mi az, ami elkeserít? Eddig három olyan munkát vittek el tőlem éppen azok a restaurátorok, akiknek én csináltam meg a diplomamunkájukat.

 Pápai trónszékek ajándékba

 Igaz, hogy XVI. Benedek pápának pápai trónust készített?

 – Valóban elkészítettem Őszentségének a trónust, melyen rajta van Nagy-Magyarország térképe. Ezt viszont politikai okokból nem fogadta el a hazai grémium. De nem keseredtem el. Azt tanácsolták papok, érsekek, s a Mária Rádió vezetői, hogy XVI. Benedeknek olyan trónust készítsek, melyeken német motívumok vannak és a magyar angyalos történelmi címer. Ezt a trónt I. Ferenc pápa ajándékozza elődjének. Ferenc pápa szereti az egyszerűséget, nem kedveli a pompát. Az ő trónszékén magyar és latin nyelven olvasható: „Isten áld meg a magyart!” Ezenkívül a Vatikán, Magyarország és Somogy megye – mivel ott nevelkedtem – címere látható a trónszéken. A székbe elrejtünk egy díszdobozt, mely 40 szegény gyermek kívánságát tartalmazza, ebből hármat a pápa felolvas a világ felé.

 Lehetett volna 2012-ben Príma Primissima-díjas, de visszalépett a jelöltségtől. Nem bánta meg a döntését?

 – Nem! Amikor erre a címre jelöltek, több művész, építész tiltakozott, mondván, egy cigánnyal nem óhajtanak versenyezni. Megaláztak, ezért visszaléptem. Szeretnék egy olyan élményt megosztani, ami akkor történt, amikor a Príma Primissima-díjat visszautasítottam. Hetven gyermeket hoztam fel Budapestre Karácsonykor, és étterembe vittem őket vacsorázni. Rántott hús volt. Egy nyolc éves kislány elkezdett sírni. Odamentem hozzá, megkérdeztem mi történt. Azt kérdezte tőlem, hazaviheti-e a húst az édes anyukájának és a testvéreinek. A szívem szorult össze! De ha már a díjakat említettük, szeretném, ha létrehoznának olyan állami díjat, amellyel a jó mesterembereket jutalmaznák meg, mert ez is hatalmas motivációs erővel bírna.

 Köntörfalazás nélkül megmondtam Békesi Lászlónak a véleményem

 Tudtommal egyszer Békesi Lászlónak jól „beolvasott”. Hogy történt ez az eset?

 – Békesi még pénzügyminiszter korában kijelentette, hogy a cigányok analfabéták. Azt mondtam neki, nem az az igazi bűnös, aki bedől a kormánynak, és munka nélkül felveszi a segélyeket, hanem aki olyan körülményeket hozott létre, melyek által megteremtette a bűnözés lehetőségét. Ha egy etnikailag körülhatárolható, népes csoportot a pártállam hosszú éveken át segélyekre kárhoztatott, akkor óhatatlanul kialakul egy olyan attitűd, mely megnehezíti az önfenntartás felé való elmozdulást. Megmondtam neki, hogy az állami segítség csak akkor lehet eredményes, ha a kiszolgáltatottsággal szemben az önfenntartás képességének erősítéséhez nyújt eszközöket. Azt is közöltem, hogy néhány évtizeden belül szakmunkáshiány lesz. Nem hitt nekem. Igazam lett.

 Tervezi, hogy könyvet ír a restaurálásról. Mikor születik meg ez a kiadvány?

 – A könyv vázlata már elkészült. A májusi konferencia rezüméje is benne lesz a kiadványban, ahogyan eddigi pályafutásom, munkáim s a táborok története is. A könyvet decemberben szeretném kiadni. Egyenes ember vagyok, csak az igazságot írom le benne. Azt is, hogy egyesek miként aláztak meg, s mások hogyan segítettek rajtam. De nem csak rajtam, hanem azokon a cigány gyermekeken, akik tanulni szeretnének.

Medveczky Attila