|
 2015.02.18.
MEGJELENT A HAVI MAGYAR FÓRUM FEBRUÁRI
SZÁMA!
A tartalomból:
Csurka István:
ELEMZÉS 1993
Megmaradásunk a
rendszerváltozás korszakában – 87 óta – nem lett
bizonyosabbá. Talán csak egyetlen eredményt könyvelhetünk el:
megnőtt a veszélyérzet, s többen vannak, akik az összes jelen
idejű kérdést nyíltan ennek az egyetlen nagynak a serpenyőjébe
dobják. Most már nincs hatósági tiltás alatt a magyar
„lenni vagy nem lenni” fölött vívódni, borongani, nem
tiltanak be verseket, drámákat, s még értelmetlen „Trianoni
tüntetést” is lehet szervezni. Igen, a művek meg sem születnek.
A gondolkodás azonban akadályba ütközik. A hatósági tiltás
helyébe ugyanis a Kádár-Aczél-rendszer Kirekeszt(ők)-ősei,
újsághasábon deresre húzói, és mikrofonbuzogányosai léptek,
s a magyar megmaradásról való elmélkedést mindenestül az üldözendő
nacionalizmus körébe, vagy jobbiknak látszó esetben a korszerűtlen,
sírva vígadásos népszínműszerzés műfajába sorolják.
ÉVFORDULÓ –Fekete István
Fekete
István 1900. január 25-én született a Somogy megyei Göllén.
Apja Fekete Árpád tanító, iskolamester. Anyja Sipos Anna.
Fekete István nagyapja, Fekete Antal az Esterházyak hercegi építésze
volt. Fekete Árpád kemény, kitartó munkával alapozta meg családja
jövőjét, megbecsülését Göllén. A „mester”, Gölle fő-
és kántortanítója tudásával, szigorával és tisztességével
nyerte el a falusi emberek tiszteletét, de gazdálkodóként is híressé
vált a környéken és országosan egyaránt. Nagy hatással volt
rá anyai nagyanyja- akivel egy szobában lakott-valamint édesanyja,
akik melegszívű szeretetükkel ellensúlyozták apja vasszigorát.
Fekete Árpád gyakran túlzott szigorának több oka is volt:
egyrészt akkor még dívik a pálca használata és természetes
a fiúgyerek verése. Másrészt a „mester” gyerekének a legkülönbnek
kellett lennie az egész városban, de közrejátszott a maga és
felesége családjában jellemző szélsőségek (iszákos és közönséges
csavargók mellett szent életű papok) sora is. Talán ettől
akarta óvni fiát. Önmagát akarta látni Istvánban, szorgalmának,
kitartásának, értékeinek továbbvivőjét.
Győri Béla: Az őserejű
férfi
(Ifj.
Fekete István: Fekete István az Édesapám volt)
Valamikor
a létezett szocializmus idején egy irodalomtörténésznek vagy
-kritikusnak titulált úr azt mondta Fekete Istvánról, hogy
Fekete István nem író. Az Akadémiai Kiadó A magyar irodalom története
1919-től napjainkig című 1100 oldalas mamut-kötetének közel
1200 írója közé nem tették be Fekete István nevét. Gyűlölték
Fekete Istvánt. A kérdés nyilvánvaló: miért? Elöljáróban
annyit mondjunk el erről az óriás szívű és lelkű művészről,
hogy Göllén született 1900. január 25-én, és Budapesten halt
meg 1970. június 23-án. Az író fia ifj. Fekete István azt írta
apjáról, hogy „őserejű férfi” volt, még 50 éves kora után
is megcsinálta, hogy széttárta karjait, egyikre anyám
csimpaszkodott, a másikra én, és körülsétálta velünk a
nagy, 12 személyes ebédlőasztalt. Szóval Fekete István „nem
volt író”, pedig 9 millió példányban jelent meg több mint
ötven kötete. Azután halála után néhány nappal a Farkasréti
temetőben a sírján találtak egy levelet, amit – védendő az
időjárás viszontagságai ellen – egy befőttes üveg alá
helyeztek. Takarosan megcímezte a levél küldője üzenetét, így:
„Fekete István bácsinak, írónak. Örökkévalóság, Farkasréti
Temető. Küldi: Gellei Dávid, diák olvasója.
CSOÓRI SÁNDOR: 85 ÉVES
Püski
Sándor New Yorkban jelentette meg még 1983 tavaszán, Duray Miklós
könyvét, melynek a Kutyaszorító címet adta a szerző, s Édesanyjának
ajánlotta művét, a tartalmát tekintve önéletírását. A könyvhöz
Csoóri Sándor írt előszót, amiért egy évre letiltották
publicisztikáit és nem kapott kiutazási engedélyt a római
Collegium Hungaricum Illyés-emlékműsorára. Püski Sándort is
megbüntették, ő beutazási engedélyt nem kapott a saját hazájába,
ezért nem vehetett részt a szárszói találkozó negyvenedik évfordulóján
rendezett ünnepségen. Hajdú János, az MTV a Hét című
politikai hírmagazinjának nagy hatalmú főszerkesztője az Élet
és irodalom szeptember 16-i számában azzal támadta Csoórit,
hogy terrorizmusra bujtogatja a kisebbségi magyarokat, és
antiszemita! Olyan költő, akit hidegen hagy a második világháborúban
elpusztult zsidók sorsa. Alpári módon sértegette Durayt is,
„önjelölt kisebbségvédő”-nek nevezte. Hogy valójában
milyen megpróbáltatások között kényszerült élni a pozsonyi
geológus, akinek a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő
Bizottságában vitt szerepéért kellett lakolnia, Hajdú arról
hallgatott, ám az Élet és irodalom sem sietett a valóságról
tájékoztatni olvasóit. Akkor sem.
Bertha Bulcsu: Csoóri Sándor
Most,
hogy írnom kell Csoóriról, döbbenten érzem, hogy eljártunk
egymás mellett évtizedekig. Egyszer hosszan, két és fél
percig beszélgettünk a Bajcsy-Zsilinszky utcában az autóbuszra
várva. Késett a hatos, én meg éppen mentem valahová. Üres
zsebekkel állt ott, kopott érzelmekkel. Magánéleti bajok kínozták,
s ráadásul a lapok sem közölték, mert éppen mondott valahol
valamit, s ezt nehezményezték. Mindketten elég rossz állapotban
voltunk, s ez kialakított köztünk valamilyen melegséget, együttérzést.
Később csak futólag, valamilyen pénztár előtt, ruhatárakban,
folyosókon találkoztunk, és hivatalosan az Írószövetségben.
Mint a választmány tagjai, hat esztendeje ülésezünk együtt,
de nagyon különböző aktivitással. Az ülésteremben földrajzilag
is távol esünk egymástól, mert Csoóri a terem délkeleti, én
viszont az északnyugativégében szoktam elhelyezkedni.
Bajcsy-Zsilinszky Endre: Németvilág Magyarországon
Mikor
e sorokat írom, hogy összefoglaljam egy kis röpiratban a fajtánk
és nemzetünk fölé tornyosuló német veszedelem különböző
jelenségeit, Isten látja lelkemet, gondolatmenetemben és írásomban
nem vezet semmiféle gyűlölet. Féltem magyarságunkat: a magyar
szellemet, a magyar művelődést, a magyar európai hivatást, a
magyar állameszmét és államiságot, ez mozdít meg annyiszor,
hogy sorsadta őrhelyemen elkiáltsam Zrínyi Miklóssal: «ímhol
a veszedelemé. Féltés, aggodalom vezet a mi drága magyarságunkért,
melybe anyai ágon honfoglaló őseim révén beleszülettem, apai
ágon szláv elődeim vérével beleolvadtam. Féltés, aggodalom
és szeretet vezet, nem gyűlölködés.
Babits Mihály békekiáltványa
Ezt
a kiáltványt Babits Mihály 1935-ben írta azzal a céllal, hogy
eljuttatja a Népszövetséghez. Látnoki erővel sejtette meg az
új háború közeledését s úgy érezte, nem szabad hallgatnia.
A tervet szűk baráti körben, a Centrál-kávéházban adta elő
s bemutatta a kiáltvány első fogalmazványát is; tervét s
gondolatait élénk helyeslés fogadta, a kiáltvány azonban mégsem
került kivitelre s a Népszövetséghez való kiküldésig: mert
az aláírások összegyűjtése közben annyi fanyalgó húzódozással,
sőt olykor egyenes visszautasítással is találkozott, mely a kiáltvány
tervét naivnak s gyakorlati szempontból hiábavalónak minősítette,
hogy Babits Mihály teljesen elkedvetlenedve adta fel lelkesen készült
tervét, a magyar írók, tudósok és művészek tiltakozását a
háború ellen, az egyetemes kultúra védelmében.
Pósa Zoltán: MENEKÜLÉSTÖREDÉK
(II. rész)
Kisregénybetét a szökés és vezeklés című
nagyregényből
Afürdőszoba
intim locspocsa ébreszt. Kellemes képzeteket keltő diófa-garnitúra,
almaillatú almárium… cserépfalusi nyarak Pötyi nénédéknél,
Lajos bátyád piros tetős parókiáján. Mennyire tetszett, hogy
a templom fala zárja le az udvar hátsó frontját! Talán most
is ott kellene heverészned. Vannak fáradságok, amelyeket nem
kitombolni, hanem kipihenni kell és az olyan kifordított
paradoxon. Indíts!… Folthos Laci erősen készülődik:
–
Végülis már másfél órája ezt akarod.
–
Az ember belejön a heverészésbe – heherészel, bár jobban
szeretted-tetted volna, ha legalább macskamosdást végzel, de érezted,
hogy az asszonyka fölélte türelmi tartalékait, magyarán:
nagyon szeretné, ha BarnaKorsó úr eltűnne végleg a fenébe, s
ha esetleg tovább téblábolsz, kiváltképp, ha fürdőszobába
kérezkedsz és nem csak pisilés céljából, esetleg ki is
mondja kerekperec. hogy „ugyan kérlek, menj már a picsába”.
Miután Zoltán könnyített magán, úgyannyira sietvén, hogy a
kézmosást is kihagyta, mivel nehezen bírt volna el még egy
jogos letolást is Szegeden, jelezte, hogy részéről indulhat a
fáklyásmenet. Laci még gügyög egy kicsit a gyermekével… gőgicse,
bőgicse, bőgés, búcsú (maholnap már meg sem ismer a fiad).
– Hát, nem dolgozom semmit és mégis egész nap dolgozom, hozzászoktam
a lógáshoz és még sem lógok, ez a népművelői munka átka
– tűnődik Folthos. Sajnos, minden máshoz ellustultam,
abbahagyni nem lehet. Szerencsére nagyon jó helyen lakunk. Ez már
csöndesebb vidék, kívül már a város zaján, de még
mindenhez közel… Szegeden nincsenek távolságok. Földuzzasztott
makett az egész. Te végülis hova tartasz ma?
Dr. Sebestény Sándor
ny. főiskolai docens, országgyűlési szakfőtanácsos:
Emlékezzünk Lenkey János honvédtábornok elhunytára
(1850.
febr. 9.)
A magyar nemzet
emlékezetében 1850. február 9-e emlékezetes gyásznap: ekkor
hunyt el Lenkey János honvédtábornok úr Aradon, a várbörtönben!
Egerben 1807. szeptember 7-én látta meg a napvilágot. Édesanyja,
Keszlerffy Terézia (az anyakönyv szerint teljes nevén, Terézia,
Jozefa, Anna, Mária) volt, kinek megkeresztelésére 1780.
december 14-én került sor. Az anya édesapja Keszlerffy János,
Heves vármegye sebész főorvosának tisztét látta el. Családtörténeti
érdekesség, hogy Terézia édesapja, aki 1748-ban született, az
1797-es nemesi felkelésben főhadnagyként szolgált, s még
abban az évben december 15-én, I. Ferenc királytól magyar
nemesi címet kapott. S ekkor változtatta meg eddig használt
Keszler (Nepomuk) János vezetéknevét, Keszlerffyre.
Dr. Diószegi György Antal : Manno Miltiadesz
(1879–1935) emlékezete 80 esztendő távolából
A
magyar-görög nemzetbarátság adalékait feltáró, a filhellén
magyaroknak és hungarofil görögöknek a reformkortól Trianon
utánig terjedő kutatásom során találtam rá a pesti görög
egyház meghatározó tagjának, a görög eredetű Manno
Miltiadesznek a kivételesen magas szintű művészi és sportolói
teljesítményére. Előzményként indokolt utalnom arra, hogy a
magyar és a görög kapcsolatrendszer a sokrétű és kölcsönös
értékteremtés jegyében zajlik évszázadok óta. A XVIII. századi
magyarországi görög tudós Zavirasz György a korabeli
Magyarországot a „nemzetiségek türelmes anyjának” nevezte.
A magyarországi görögök hazafisága már 1848-1849-ben
megmutatkozott; számosan közülük honvédtisztként harcoltak a
magyar szabadságért. Magyarország és Görögország mindig is
jelentős művelődési és gazdasági kapcsolatépítést
folytatott: ebben a magyarországi görögök rendkívül fontos
szerepet vállaltak: így volt ez Trianon után is!
Märle Tamás: latin-történelem
szakos tanár : Szent István államszervező harcai I.
Koppány herceg
Mikor
István átlépte a 14 éves kort, Géza fejedelem összehívta az
ország főurait, köztük Koppányt is, és kijelölte előttük
utódául fiát, majd a főurakat megeskette István mellett.
Mivel 997-ben Géza öccse, Mihály nem követelte a trónt, valószínű,
hogy ő ekkor már meghalt. Könnyen lehet, hogy pont az ő halála
volt az oka annak, hogy Géza összehívta a főurakat, és nem
az, hogy István betöltötte 14. életévét. A trónutód kiválasztásánál
fontos volt az ideoneitás elve is, vagyis a jelölt alkalmassága,
és ennek nem felelt meg Koppány Géza számára, ugyanis egyáltalán
nem lehetett benne biztos, hogy folytatni fogja az ő nyugatra húzó
politikáját, és a pogányság elleni harcot. A nagyfejedelem
nyugati orientációjának fontos része volt, hogy 995-ben
rendezni tudta kapcsolatait a bajorokkal, ugyanis elhunyt hercegük,
Civakodó Henrik, akivel többször is harcban állt határproblémák
miatt. Fia, az új herceg, IV. Henrik békés természetű lévén,
szívesen kiegyezett a magyarokkal. Géza átengedte neki a Bécsi-medencét,
cserébe nem indítottak több támadást a magyarok ellen és
Henrik feleségül adta húgát, Gizellát Istvánhoz, aki Nyitrába
vitte a lányt, és ott feleségül vette. Géza idején sváb
lovagok költöztek be az országba, Gizellával pedig már bajor
kíséret és katonák érkeztek, akik Koppány leverésében is
nagy szerepet játszottak.
Keresse
a Havi Magyar Fórumot az újságárusoknál!
De
már február 18-án szerdán 9 és 11, 15 és 18 óra és csütörtökön
8-11 óra és 15 és 17 óra között megvásárolhatja kiadóhivatalunkban.
Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32. , I. em. 3. Levélcím:
1464 Budapest, Pf. 1575
|
