vissza a főoldalra

 2015.02.20. 

Őseink birtokán földönfutók vagyunk

Az RMDSZ-es önkormányzat a jogosultak földjeit a nagyvállalkozóknak adja bérbe

A partiumbeli borsi közbirtokosság hosszú évek óta küzd azért, hogy az önkormányzat végre visszaszolgáltassa egykori vagyonát. Miközben a község területén sokan úgy jutottak földterülethez, hogy nem voltak örökösök, addig a helyiek hiába követelik, hogy apáik, nagyapáik után járó jogos jussukat visszakapják. Ugyanakkor az önkormányzat több száz hektár területet értékesített vagy adott bérbe. Molnár Dezső, a borsi Zöld Arany közbirtokossági egyesület alapítója: hazugság hazugságot szül, aki pedig nem hajlandó behódolni, félreállítják az útból.

 2009-ben vetette föl a borsi közbirtokosság megalakításának ötletét. Milyen múltra vezethető vissza az erdélyi közbirtokosság intézménye?

 – A közbirtokosság kezdetlegesebb formái a XVII. században önszerveződéssel alakultak ki. Ez az intézményforma magában foglalta mindazokat a javakat, amelyeket nem volt érdemes felosztani, mert gazdaságtalan egységek jöttek volna létre. A közbirtokosság tagjai közösen használták az erdőket, legelőket, halászóvizeket és az úgynevezett vadászati jogot. Annak idején azért vetettem föl a közbirtokosság újra- tehát nem megalakításának ötletét, mert a földeket csak úgy lehet visszaigényelni, ha visszaállítjuk a közbirtokosság intézményét. 2011-ben jegyezték be a borsi Zöld Arany egyesületet. Borshoz három kisebb település is tartozik, s jó lenne, ha azokon is létrejönne a közbirtokossági egyesület. 2009 előtt is foglalkoztam a földek visszaigénylésével, mivel az ügyben magam is érintett vagyok. A nálam lévő birtoklapon dédszüleim teljes birtokának már csak egy része szerepelt nagyszüleim nevén, míg a többivel nem lehet tudni, mi történt. Holott dédnagyapám vette a házat, a kertet és a legelőrészt a XIX. század végén. Jelenleg a saját ügyemben ott tartok, hogy tulajdonjoggal nem, hanem csak használati joggal rendelkezem a papírok szerint. De a gyakorlatban nem használhatom dédapám földjeit. Nagyon sok vidéki ember nem tud arról, hogy milyen lehetőségeik vannak a földek visszaigénylésére. Sajnos nem hogy nem tudnak ezekről a lehetőségekről, de félre is vezetik őket. Pedig az erre vonatkozó törvények 2000-ben, majd 2005-ben jelentek meg. Nem tagadom, egyesek visszakapták őseik földterületeinek bizonyos hányadát. Arról azonban nem tudok, hogy valaki az egész jussát vagy az eredeti földet megkapta volna tulajdonjogilag. A legnagyobb probléma, hogy bár van képviseletünk, de éppen azok tagjai élnek vissza a hatalmukkal. A polgármestert azért választottuk meg, hogy képviseljen bennünket, ám a tények azt igazolják, hogy éppen ő csapott be minket. Tehát a törvény biztosítja a földek visszaigénylését, de rá kellett jönnünk, hogy éppen a magyar polgármesterek nem tartják be a jogszabályokat. Tehát ez nem csak borsi, hanem erdélyi sajátosság is. Sőt még egyes erdélyi települések román polgármesterei is megakadályozzák a földek visszaigénylését.

 Igaz, hogy a borsi ipari parkot az egykori közbirtokosság földjén építették föl?

 – Az ipari park községi területen épült, de lényegében az a földrész is a miénk. Hiszen, ha azt a földet a kisgazdálkodóknak adták volna át, akkor ők ott legelőket hoztak volna létre. Az ipari parkból viszont a gazdáknak semmi előnye nem származik. A tulajdonainkat idegen kézre játsszák. A polgármester arra hivatkozik, hogy munkahelyeket akar létesíteni, s ezért hozta létre az ipari parkot. Az igaz, hogy munkahelyeket hozott létre, de az üzemekben főleg románok dolgoznak. Nagy szomorúsággal jelentem ki: ugyanolyan módszerrel veszik el falvainkat, földjeinket, mint ahogyan a kondukátor idejében elvették városainkat. A régi magyar városokban azért lettek többségben a románok, mert megteremtették az ipart, de a gyárakba főleg románokat vettek föl. Ők letelepedtek az ősi magyar városokban, és kiszorították a magyar lakosságot. Bors települését 99%-ban magyarok lakták, és ez az arány egyre jobban csökken, mert az iparosítás következményei miatt egyre több román érkezik hozzánk. S erről nem a román felső vezetés tehet, hanem az RMDSZ-es polgármester. Kövezzenek meg nyugodtan a kijelentésemért, de bátran hangoztatom, hogy az RMDSZ szinte akkora kárt tesz Erdélyben, mint Nicolae Ceausescu. Ezért nem hisszük, hogy valódi rendszerváltás volt Romániában, hogy a forradalom valóban forradalom volt, és azt sem, hogy az ország jogállam. Persze, vannak választások. De sok magyar – félrevezetve – úgy gondolkodik, az RMDSZ-re szavaz, mert csak ez a párt juthat be a törvényhozásba, s csak ezen párt jelöltjei nyerhetnek a polgármester-választásokon. Szörnyű, hogy éppen a magyar polgármesterekkel kell küzdenünk azért, hogy visszakapjuk felmenőink birtokait. Panaszainkkal felkerestük a román kormányt, de nem hajlandóak tárgyalni velünk. Holott éppen a kormány tagjai szövegezték meg az említett törvényeket. Minden egyes fórumon azt mondják nekünk, forduljunk az RMDSZ-hez. Úgy vélem, hogy a román vezetésnek az az érdeke, hogy harcoljanak egymással a magyarok, s a kormány ezt a küzdelmet gúnyosan nézi végig. Pedig a tulajdonjog szent és sérthetetlen. Cselekkel, taktikákkal kirabolnak bennünket! Nem csak anyagilag rabolnak ki, hanem ellehetetlenítik a jövőnket. A magyar nyelvű birtoklapokat kicserélik román nyelvűre, s ezzel az eddigi összes hamisítást, csalást legalizálni tudják.

 Kik követték el a hamisításokat?

 – A földhivatal, a polgármesteri hivatal, s ezeket jóváhagyta a prefektúra – magyarul a kormányhivatal. Községi szinten körülbelül 800 hektár földet loptak el. S a maradék 400 hektárt községi tulajdonba helyezték, szintén jogtalanul.

 Igaz, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt állt ki egyedül önökért?

 – Az igaz, hogy tüntetést is szerveztek korábban azért a néppártosok, hogy visszakapjuk birtokainkat. Viszont idővel azt tapasztaltuk, hogy kihátráltak mögülünk. Szóban támogatnak, de gyakorlatban nem igazán.

 Ez azért furcsa, mert Partium autonómiájáért is küzd az EMNP.

 – Az autonómiának nem lesz sok értelme, ha a magyaroktól elrabolják a földjeiket, és a közbirtokosság tulajdonát egyszerűen eladják. Erre egy példa: azt a földet, amit tőlem elvettek, beltelekké nyilvánították, s nem a valós értékén, hanem annak ötszörös árán árulják. Korábban a településünk lakossága mezőgazdaságból élt. A polgármester pedig azt mondja, semmi gond, a lakosok helyezkedjenek el az iparban. De hogyan, ha román munkaerőt hívnak a cégek? Szülőföldünk megmentése érdekében szükséges helyzetfelmérő, tényfeltáró vizsgálatot folytatni az erdélyi mezőgazdaság állapotáról. Szükségét érezzük olyan agárpolitikai tervezet megfogalmazásának, amely abban segíti az erdélyi magyar földtulajdonosokat, kisgazdálkodókat, hogy továbbra is megtartsák és hasznosítsák földjeiket, hogy a föld biztosítsa megélhetésüket, ahogyan biztosította évszázadokon át elődeiknek is. Egyértelmű, hogy ez a probléma, mely az egész erdélyi és partiumi magyarságot érinti nem csak agrárpolitikai kérdés. Hiszen a szülőföldünket kell megvédenünk és a jövőnket megterveznünk. Olyan vidéket szeretnénk felépíteni, amely önellátó, közösségépítő, értékeket véd és ment meg, s amelyre az egész erdélyi magyar nemzet jövőjét lehet alapozni. Ezért minden jogos eszközzel meg kell állítanunk termőföldjeink eladását. Közbirtokossági legelőinket vissza kell kapjuk ahhoz, hogy újra lehessen alakítani a kisgazdaságokat. Meg kell teremtsük termékeink feldolgozásának és értékesítésének feltételeit. Ezért vágóhidakat, hűtőházakat és tejfeldolgozó üzemeket szükséges építeni. Ökorégiókat kéne kialakítani ahhoz, hogy minél nagyobb területen biogazdaságok létesülhessenek. Mind a kis-, mind a biogazdaságok emberek ezreinek biztosíthatnak megélhetést a környezet megóvásával, míg a nagyüzemi gazdálkodás környezetromboló, és csak néhány fő jólétét teremti meg. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy csak a nagygazdaságokat támogatják, a kisgazdaságok létrejöttét megakadályozzák, a működőket pedig fel akarják számolni. Kérdezem tehát az RMDSZ-esektől, ha idegeneknek megéri megvenni a földjeinket, nekünk miért nem szabad azokat megtartani, illetve őseink birtokait visszakapni? A legfájóbb, hogy éppen magyar képviselőink, polgármestereink miatt vagyunk földönfutók őseink birtokán.

 Nem ment-e el az emberek kedve a kilátástalan küzdelemtől?

 – Hazugság hazugságot szül, aki pedig nem hajlandó behódolni, félreállítják az útból. Sokszor nekem is csak névtelenül írnak panaszos leveleket, mert félnek a megtorlástól. 50 személy elvileg az egyesületünk tagja. De többen nem akarják befizetni a tagsági díjat, mert úgy vélik, hogy felesleges. A fiatalok pedig máshol, főleg Magyarországon tanulnak, és ott is szeretnének élni. Fiam Debrecenben tanul, egyetemista, s kijelentette, nem tér vissza szülőföldjére, mert kilátástalan nálunk a helyzet. Az embereknek elment a kedvük a reménytelen küzdelmektől, a kudarccal végződő földvisszaigénylésektől, mivel a bíróság szinte kizárólag az államhatalmi szektornak ad igazat, vagy pedig elhúzza a tárgyalásokat. Amit tehát az emberek nem követelnek vissza, az automatikusan a román állam tulajdonát és helyi kiskirályok hatalmi játszmáinak tárgyát képezi. Sok olyan ember él Borson, aki a földvisszaigénylés során lekötelezettjévé vált a polgármesternek, a földosztó bizottságnak, egy ördögi kör részesévé válva. Akár egy amerikai krimibe is beillene a történet, mely biztosan sikert is aratna, de ez sajnos nem fikció, mert olyan világban élünk, ahol az anyagi érdekek bármilyen áron felülírják az erkölcsi érdekeket és a törvényeket.

Medveczky Attila