|
 2015.02.20.
A civil szervezetek sem állnak a törvények
felett
Az Amnesty
International magyarországi szervezete a napokban tanulmányt közölt
a civil szervezetek helyzetéről, amelynek kapcsán Jeney
Orsolya, a szervezet vezetője levélben fordult Lázár János
Miniszterelnökséget vezető miniszterhez.
A miniszter válasza.
Az alábbiakban
olvasható Lázár János válasza:
Tisztelt Igazgató Asszony!
„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig
harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” - mondta Voltaire, és én
csak egyetérteni tudok vele.
Sőt, továbbmegyek: vallom, hogy aki ellenünk van, az is
velünk van!
Tömören így tudom értelmezi viszonyunkat a civil szférához,
azokhoz a szervezetekhez, amelyek feladatuknak tekintik a
mindenkori kormány – tehát a jelenlegi is – tevékenységének
kritikáját. Éppen ezért magánemberként és politikusként
egyaránt mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a civil
szféra minél jobban betölthesse azt a szerepet, amelyre egy
modern demokráciákban hivatott.
Azonban a magyar civil társadalom finanszírozási
gyakorlata – amit még nagy jóindulattal sem lehet egészséges
„alulról jövő, civil adományokon alapuló finanszírozásnak”
nevezni – odavezetett, hogy ezek a szervezetek eltávolodtak a társadalom
egészétől és a szféra legerősebbjei „megélhetési civilként”
maguk között osztották el a korlátozottan rendelkezésre álló
forrásokat. Lehetőségük ugyan adott volt erre, de ezt a
gyakorlatot jogszerűnek és igazságosnak nem tekinthetjük. Azok
a civil szervezetek, amelyeket a tanulmányukban a Magyar Kormány
által sarokba szorítottként állítanak be, olyan érdekek és
értékek szószólóivá váltak, amelyek nem találkoznak a
magyar társadalom sorskérdéseivel.
A magyar hatóságok – ellentétben azzal, amit a tanulmányukban
írnak – soha nem folytattak „hadjáratot” a független
civil társadalom tagjai ellen. A magyar hatóságok a munkájukat
végezték és végzik akkor, amikor a hatályos magyar törvények
betartását ellenőrzik azoknál a civil szervezetnél, amelyek közpénzek
felett rendelkeznek. Törvényeink ezekre a szervezetekre is egyaránt
vonatkoznak.
Önök azt írják, hogy a „civil szervezetek (…) zaklatásának
és megfélemlítésének árát legvégül azok az emberek fogják
megfizetni, akiket ezek a szervezetek képviselnek”. A magyar
kormány és annak tagjaként én pedig erre azt válaszolom, hogy
a magukat törvényen felül állónak tartó szervezetek káros
tevékenységének az árát a teljes magyar társadalom fizeti
meg. Nem várom el, hogy egyetértsenek velem ebben, de azt igen,
hogy a törvényeket a civil szervezetek magukra is kötelezőnek
fogadják el.
Tavaly mintegy tucatnyi civil szervezet tevékenységét
vizsgálta és kifogásolta a KEHI – ennek kapcsán írják Önök,
hogy sarokba vannak szorítva a civilek. Én úgy látom, hogy a
vizsgálatok a 80 ezer szervezet közé került fekete bárányok
kiszűrését célozzák. Az érintett szervezetek pedig nem az
igazukat próbálják bizonyítani, hanem a legkülönbözőbb vádakkal
illetik mind a magyar kormányt, mind pedig az attól függetlenül
munkájukat végző hatóságokat. Ez elfogadhatatlan – nem egy
civil szervezettől, mindenkitől.
Tisztelt Igazgató Asszony, remélem, egyetért velem abban,
hogy a civil szervezetek sem állnak a törvények felett. Az
igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek ugyan, de jó eséllyel
mihamarabb pont kerül az ügy végére.
Végezetül engedje meg, hogy megköszönjem a lehetőséget,
hogy soron kívül biztosítottak lehetőséget álláspontjuk
megismeréséhez, hiszen egy sokszínű kórusban az önök hangja
legalább annyira fontos számunkra, mint az összes többi
szervezeté, amely hisz a demokratikus Magyarország jövőjében.
Budapest, 2015. február 10.
Tisztelettel,
Lázár János
Miniszterelnökséget
vezető miniszter
(Miniszterelnökség)
|
