|
 2015.02.27.
Úrhölgy
Ismét
bebizonyosodott, hogy az élet a legmerészebb fantáziát is felülmúlja.
Egy héttel ezelőtt a májusban esedékes lengyelországi köztársasági
elnökválasztásról írtam, részletesen bemutatva a jelölteket,
győzelmi esélyeiket. Cikkem végeztével elégedetten hátradőltem,
s arra gondoltam: e témát egyelőre maradéktalanul kimerítettem,
és majd csak májusban térek rá vissza, ha rendben lezajlott a
választás. Ám a politikai forgószínpad eseményei másként döntöttek.
Ha múlt hétfőn valaki azt mondta volna nekem, hogy előlép még
egy jelölt: egy férfiból nővé operált lény, biztosan nagyot
nevettem volna a képtelen poénján. Márpedig pontosan ez történt.
Múlt pénteken, azaz február 13-án a Zöld Párt szóvivője
hivatalosan bejelentette, hogy Anna Grodzka személyében ők is
indítanak egy politikust az elnökválasztáson. Mi több, tizennégy
társadalmi szervezet is felsorakozik mögé támogatónak. A
liberálisan szalonképes megfogalmazás szerint „transznemű
egyén”, aki a szó legszorosabb értelmében úrhölgy, ötvennégy
esztendőn keresztül Krzysztof Begowski néven éldegélt e sártekén.
(A Krzysztof magyar megfelelője ugyebár Kristóf.) Nős volt,
egy fiúgyermeket is nemzett. Hat évvel ezelőtt Bangkokban átoperáltatta
magát, és felvette az Anna Grodzka nevet, amely magyarul annyit
tesz: Városi Anna. Két esztendővel később – általános
meglepetésre – körzetében győzelmet aratott a parlamenti választásokon,
a liberális Palikot Mozgalma színeiben. Ezzel ő lett az egész
világon az első és a kimutatások szerint mindmáig egyetlen
transznemű parlamenti képviselő. Három év elteltével azonban
összeveszett a mozgalmat alapító díszpinttyel, Palikot úrral
(bele sem merek gondolni, hogy min), és öntudatosan átigazolt a
Zöld Párthoz. Pénteken tartott első elnökjelölti sajtótájékoztatóján
úgy fogalmazott: „Lengyelországnak aktív elnökre és aktívabb
demokráciára van szüksége.” Programját ismertetve azt is
kijelentette, hogy megválasztása esetén legfontosabb célkitűzése
a nagyobb társadalmi igazságosság megteremtése lenne. Az
energiapolitika megújítását kiváltképpen szívügyének érzi,
nem beszélve arról a régi vágyáról, hogy az állampolgárok
tevékenyebben beleszólhassanak a fontos politikai döntésekbe.
Rövid mellékszálként
a liberális Palikot Mozgalmáról megjegyzem, hogy e politikai képződmény
elsősorban botrányhős, és csak másodlagosan liberális.
Palikot sportot csinál abból, hogy minden kétes, megütközést
keltő alakot magához gyűjtsön, és pukkassza velük a társadalmat.
A lényeg a figyelem felkeltése, a botrány, mert az is reklám.
Sőt, valószínűleg az a lehető legjobb reklám. A 2011-es választásokon
Anna Grodzka mellett egy magát nyíltan homoszexuálisnak valló
jelölt is a parlamentbe jutott Palikot védőszárnya alatt: a
jelenleg harminckilenc éves Robert Biedron. (Történetesen az ő
élettársát is Kristófnak hívják.) Ráadásul ezt az úriembert
tavaly egy százezer lakosú város, Slupsk polgármesterévé is
választották, ötvenhét százalékos többséggel. Lengyelország
történetében korábban még soha nem volt nyíltan homoszexuális
városvezető.
Visszakanyarodva
legújabb elnökjelöltünkhöz, a változatos nemű Kristóf-Annához:
fényképe megtekinthető a világhálón. Én már láttam, és
kizárólag erős idegzetű embertársaimnak ajánlom. A kép
alatti megjegyzések között jogosan jegyzi meg az egyik olvasó:
ezt a lényt Putyin ellen kéne bevetni. Egy másik olvasó igen
szellemesen felteszi a kérdést: „Egészen biztos, hogy ez nem
a Cohn-Bendit?” Ami azt illeti, tényleg megfigyelhető közöttük
némi hasonlóság… A harmadik olvasó szerint: „Annak idején
Zakopanéban láttam egy moziban a Godzillát. Ezt a fényképet nézve
jó visszaemlékezni a fiatalságomra.” Akadnak persze
komolyabb, fajsúlyosabb hozzászólások is, igazán
elgondolkodtató, messzire vezető mondatokkal. Például: „A
liberálisok miért hiszik erkölcsi teljesítménynek a valóságtól
elszakadt, nyilvánvalóan degenerált másságok támogatását?
Talán így akarják ellensúlyozni azt, hogy már régóta nem
hisznek semmiben?” Hát igen… Egy másik olvasó szerint:
„Aki a társadalmi valóság (a teste) ellenében fogalmazza meg
az önazonosságát (a nemét), majd nekiáll nyilvánosan követelni,
hogy a valóság tükrözze a légből kapott (testműtét) énképét,
az tényszerűen egy testképzavaros elmebeteg. Az ezért őt a másság
nevében körberajongók pedig szintén őrültek.” Egy hozzászóló
szerint ez az átoperált Kristóf-Anna csupán egy tünet, és
azt bizonyítja, hogy „tombol a liberálnácizmus, hergelik a tömeget.”
A végére hagytam egy tömör, messzire vezető vélekedést:
„Lengyelországnak azért megy jól az utóbbi években, mert két
nagy nemzeti-jobboldali párt verseng a kormányzásért. De ha az
Anna Grodzkához hasonló selejtek a hatalom közelébe férkőznek,
akkor az ország egy időre ismét a leépülés útjára fog lépni.”
A szóban forgó két nagy jobboldali párt az ellenzékben lévő
Jog és Igazságosság (PiS), illetve az immár két ciklus óta
kormányon lévő Polgári Platform (PO). A baloldal pártja több
mint egy évtizede jelentéktelenné zsugorodott, és képtelen
tartósan tíz százalék fölé tornázni a támogatottságát.
Múlt szombaton
– igazán stílszerűen fogalmazva – futótűzként terjedt a
hír a nemzetközi sajtóban, még a Magyar Rádió óránkénti híradásába
is bekerült, hogy lángban áll Varsó egyik legforgalmasabb közlekedési
útvonala, a Lazienkowski híd. A lengyel fővárosban nyolc közúti
híd ível a Visztula fölött, közülük csakugyan ez a
legjelentősebb. 1974-ben adták át,
424 méter
hosszú – azért olyan fontos, mert az egyik közlekedési főér,
az úgynevezett Lazienkowski útvonal része. A tűzeset a
legvadabb katasztrófafilmeket idézte: égő híddarabok zuhantak
a folyóba, lángoló gerendák úsztak a vízen. A hivatalos
megfogalmazás szerint a beton- és aszfaltréteg közötti faváz
gyulladt meg. Több mint száz tűzoltó küzdött a pokollal, és
még három tűzoltó hajót is bevetettek – gyanítom,
Magyarországon nem sokan láttunk ilyen csuda járművet… Legalábbis
én még egyszer sem.
A hajókra azért volt szükség, mert a tűzfészek nehezen megközelíthető
helyen volt, és hatékonyan csak alulról, a víztükör felől
lehetett oltani. Ugyanakkor a tűzoltóság szóvivője elmondta,
hogy e hajók felszereltsége elmarad a tűzoltókocsikétól. Végül
tizenkét órás munka után, vasárnap hajnalban sikerült
eloltani a lángokat. A hidat bizonytalan időre lezárták a
forgalom elől, mert az óriási hő következtében az útfelület
felpúposodott. A pontos károkat még nem mérték fel – a
legfrissebb elmélet szerint a tűz valójában a Visztula partján,
a híd alatt heverő gerendákon keletkezett (gyújtogatás történt),
és onnan terjedt át a magasba.
Zsille Gábor
|
