vissza a főoldalra

 

 

 2015.02.27. 

Keresztény szemmel a bevándorlásról

Vasfüggöny címmel jelent meg György Zsombor írása a Magyar Nemzetben, a cikk szerzője világossá teszi, hogy a bevándorlás és a menekültáradat ellen határozottan fel kell lépnie hazánknak. „Magyarország egyszerűen nem képes külföldi segélykérők tízezrein segíteni.”

Az elemzés végén azonban figyelmeztet György Zsombor, hogy „a kormányzat a mostaninál pontosabb érv- és fogalomkészlettel éljen” továbbá „nem szabad idegengyűlöletet szítani, de még csak úgy beszélni sem ezekről a szerencsétlenekről, mintha bűnözők lennének. Erre szólít fel minket a keresztényi szeretet és szolidaritás.”

Azon kívül, hogy egy kicsit csak oda kell szúrni a kormánynak az álobjektivitás jegyében, nem sok értelmét látom az utóbbi mondatnak, hiszen senki sem gyűlölködött itt, csupán felnőtt emberek módjára egyenesen beszéltek a problémáról a kormány emberei. De ha már keresztény szemmel nézzük a dolgokat, akkor jusson eszünkbe, hogy Isten nem azért teremtette népek és fajok szerint az emberiséget, hogy arról mi ne vegyünk tudomást. A keresztényi szeretetet éppen ezért itt kell gyakorolnunk elsősorban magunk között.

Andre Goodfriend is kritikával illette a kormány bevándorlási politikáját, amint lehetett, mikor Orbán Viktor kijelentette, hogy Magyarországot magyarnak akarjuk megtartani. Az interneten emlékeztette a miniszterelnököt Szent István Intelmeire. „Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” – szól az Intelmek hatodik pontja.

A „fricska” nyilván nem Goodfriend ötlete volt, de a liberálisok jót röhögtek rajta, mondván sikerült Szent Istvánnal „odaszúrni” a nemzeti oldalnak. Csakhogy aki figyelmesen elolvassa államalapító királyunk sorait és kicsit hajlandó gondolkozni is, az tudja, hogy a kritika nem helytálló. Szent Istvánnak szüksége volt a külföldi szerzetesekre, akik nem csak keresztény hitre térítették a népet, hanem nyugatról új agrártechnikát hoztak magukkal. A királyi udvar fényét emelte, hogy a bajor Gizella királyné mellett külföldi testőrség szolgál, az egyházi központok pedig joggal büszkélkedtek egy-egy nagy tudású és jelentős európai kapcsolatokkal rendelkező főpappal. A gazdasági élet fellendítése szempontjából pedig igen nagy szükség volt a betelepített kereskedőkre és kézművesekre.

Aktualizálva a kérdést, ma is örülünk, ha külföldi befektetők érkeznek hazánkba, akik fellendítik a gazdaságot és új munkahelyeket teremtenek. Vagy ha mások megosztják velünk tudásukat, elősegítik fejlődésünket. Emellett a kormány azt is kijelentette, hogy a politikai menekülteket Szent Istvánhoz hasonlóan gyámolítani fogja. Azonban a gazdasági okokból hazánkat választók eltartására nincs lehetőségünk, valamint a már számtalanszor csődöt mondott multikulturalizmusból sem kérünk.

Hála Istennek Andre Goodfriend már hazatért az Egyesült Államokba, de jó lenne, ha mi magyarok tisztában lennénk mindannyian azzal, hogy mit jelent a keresztény Magyarország. Egy olyan haza, amelyik keresztényszociális alapon gondoskodik minden állampolgáráról, otthont termet nekik és őket hozza helyzetbe.

 

Merle Tamás