vissza a főoldalra

 2015.02.27. 

A román hatalom korlátozza a székelység jogait

A nagy célokat nem lehet szalmalánglobbanásokkal elérni

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) az elmúlt évek során a székely autonómiaküzdelem iránymutató kulcsszavaivá tette Jókai Mór szavait: „törvényes, szabad és független nemzeti állás”. A Székely Szabadság Napját március 10-én 16 órakor rendezik meg Marosvásárhelyen. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke: Székelyföldet ennyire hátrányos megkülönböztetés nem érte történelme során – még a kommunista diktatúrában sem.

 A székely szabadság eszméje mennyiben változott a madéfalvi veszedelemtől a mai napig?

 – Ma a székelység Székelyföld autonómiájában látja jogainak intézményi garanciáját, és lényegében az államon belüli önrendelkezéssel azonosítja a szabadságot, ami azt jelenti, hogy a maga törvényei, hagyományai szerint akar élni. Ha arra gondolunk, hogy a madéfalvi veszedelem idején a „székely jog” a faluközösségek, a székek számára egy eleven fogalom volt, és szintén azt jelentette, hogy a székelyek a maguk hagyományai és törvényei szerint akarnak élni, akkor el lehet mondani, hogy a lényeg nem változott. Ez a fontos mindamellett, hogy a szabadságot szavatoló intézmények, a törvényi keret a kor kívánalmai szerint alakuljanak.

 Mit jelentett a középkorban ez az eszme, s mit jelent jelenünkben?

 – A filozófia és a teológia egyik legbonyolultabb fogalma a szabadságé, amely a világ más-más részein, különböző módon jelentkezett és fejlődött. A modern szabadsággondolatot egyetemes módon, az emberi jogokkal összefüggésben határozza meg az ENSZ alapokmánya, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. Ennek megfelelően az emberi jogok és szabadságok az emberi lény veleszületett méltóságából erednek. A közösségekre is kiterjeszthető szabadságot a szubszidiaritás elve fejezi ki a legtalálóbban, úgy ahogyan azt XI. Pius pápa Quadragesimo anno című enciklikájában megfogalmazta: …mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység lényegénél és benne rejlő erejénél fogva segíteni köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania, vagy bekebeleznie azokat. Úgy lehet erre a meghatározásra tekinteni, mint a székely autonómiaküzdelem elvi alapjára.

 A Székely Szabadság Napjának megrendezését többször is meg akarták gátolni különböző indokokkal a román belügyi szervek. Most is számíthatunk ilyen akciókra?

 – Tavaly is Marosvásárhely polgármestere próbálta megakadályozni rendezvényünk megtartását. Akkor egy megkésett, kötelező jogi érvénnyel nem rendelkező átirattal próbálta ezt megtenni, most viszont van egy olyan tiltást tartalmazó átirat, amelyet a bejelentést követő 24 órán belül kaptunk meg. Meglátásunk szerint ez sem törvényes, de ebben a bíróság illetékes dönteni. Ezért fordultunk a tiltás ellenében jogorvoslatért a közigazgatási bírósághoz. 25 évvel a rendszerváltás után ott tartunk, hogy alapvető emberi jogok sérülnek Romániában: a gyülekezési jog és a szólásszabadság. Másrészt a Székely Nemzeti Tanács súlya, tekintélye is nagyobbra nőtt annál, semhogy el lehetne vele játszani a demokrácia látszatát. Mintha lenne egy hallgatólagos határ: két-háromszáz embert mozgósító rendezvények még beleférnek a román demokráciába, a tízezreket utcára vivők már nem.

 Mit gondol: az erdélyi magyar pártok, politikai szervezetek és történelmi egyházak csatlakoznak az önök felhívásához?

 – Az erdélyi magyar pártokkal, politikai szervezetekkel és a történelmi egyházakkal mindig törekedtünk az összehangolt, jó együttműködésre, és erre igen jó példa a Székelyek Nagy Menetelése. Fontosnak tartom, hogy azt az összefogást, együttműködést, amit 2013. október 27-én sikerült felmutatni a világnak, az egész autonómia küzdelemben érvényesíteni lehessen a jövőben is.

 Miért döntöttek úgy, hogy stratégiai partnerségre lépjenek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal?

 – A Székely Nemzeti Tanácsot és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot nemcsak a közös cél, a közös eredet köti össze, hanem van közös elvi alapunk is: az egész erdélyi magyarságra kiterjedő háromszintű autonómiamodell. Ezek után természetes a stratégiai partnerség két olyan szervezet között, amely nem pártként, hanem közképviseletként határozza meg önmagát, és az autonómia különböző formáiban látja a romániai magyarság, ezen belül a székelység jogainak a biztosítékát.

 Miként lehet az ellen védekezni, hogy a román kormány Székelyföldet ne olvassza be egy román többségű régióba?

 – Ez egy nagy kihívás nemcsak nekünk, székelyeknek, de az egész magyarságnak is. A maga eszközével kell fellépnie ellene mindenkinek: az egyes egyéneknek, magyar pártoknak és szervezeteknek. Mi magunk ezért kezdeményeztük, hogy a székelyföldi önkormányzatok határozatban mondják ki, egyetlenegy közigazgatási egységbe akarnak tartozni. Ezekre a határozatokra felfigyelt az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatainak Kongresszusa, március végén tárgyalja ügyünket a Monitoring Bizottság. Szeretnénk elérni, hogy a romániai közigazgatási folyamatot figyelemmel kísérje a testület, esetleg megfigyelőket küldjön Romániába ebből a célból. De a magyar államnak is joga és lehetősége a magyar–román államközi szerződés 15. szakaszának 9. pontja alapján kérni, hogy Románia ne rajzolja át közigazgatási határait úgy, hogy az itt élő magyar közösséget hátrányosan érintse.

 Amennyiben ez a beolvasztás megtörténne, elképzelhető, hogy többen elhagynák szülőföldjüket?

 – Kétségtelen, Székelyföldet, a székelységet ilyen léptékű hátrányos megkülönböztetés nem érte történelme során még a kommunista diktatúrában sem. Azt jelentené egy ilyen lépés, hogy történelmi létezésének területi-intézményi kereteit végleg elveszíti, hiszen a jelenlegi megyehatárok nagyjából még mindig széki határok is, két megyében jelentős többséget alkotunk ma is. A beolvasztás lehetőségét nem kívánom még latolgatni sem, mert ennek nem szabad megtörténnie!

 A román kormány tehát az önrendelkezést ellenzi. Léteznek-e olyan román politikusok, történészek, politológusok, akik tudják, hogy az autonómia nem az „ördögtől való”?

 – Vannak olyan ismert román személyiségek, akik nyíltan kiállnak a székelyek ügye mellett. Gabriel Andreescu, Valentin Stan, Lucian Mandruta, Smaranda Enache, Catalin Avramescu, Sabin Gherman, Tudor Duica, hogy csak egy párat említsek azok közül, akiknek megnyilvánulásai elérhetők az interneten.

 Márton Árpád RMDSZ-es országgyűlési képviselő szerint az ő autonómiatervezetük lényegesen jobb, mint az SZNT-é. Mi erről a véleménye?

 – Minden politikus a saját pártja elképzelését tartja a legjobbnak. Ezzel nincs baj. A baj azzal van, hogy a Dél-Tirol autonómia-statútumáról másolt tervezet nem kapcsolódik a székelyföldi valósághoz, és számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely Székelyföldre, a székelységre nézve káros. Márton Árpádnak is megírtam, hogy tervezetük a Nicolae Ceausescu megyésítése során létrehozott három megyére épül. Kényelmességből, konformizmusból, Maros, Kovászna és Hargita megye együttesét nevezik Székelyföldnek, amelyen belül a magyarság részaránya ma alig lépi túl az 50%-ot, míg ez az arány a mi, rosszabbnak ítélt tervezetünkben megjelölt közigazgatási határok között közel 75%.

 Milyen feltételek mellett lehet győzelemre vinni Székelyföld autonómiáját?

 – A legfontosabb az lenne, hogy a céllal azonosuljon minden magyar ember. Ne kívülállóként szemléljék a székelyek küzdelmét, hanem belső, nemzeti ügyként. A nagy célokat nem lehet szalmalánglobbanásokkal elérni. Szívósság kell hozzájuk és hit; az kell, hogy boldognak érezze magát mindenki, aki létformájává tudta tenni ezt a küzdelmet akár egy életre.

Medveczky Attila