vissza a főoldalra

 2015.02.27. 

Nagyböjti gondolatok

Hamvazószerda a nagyböjt kezdete. Az egyház hamut hint a homlokunkra e mély értelmű szavakkal:,,Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel". Egyházunk ezzel a szokatlan útravalóval indít el minket a szent negyven nap sivatagába. Üdvös jelet rajzol a homlokunkra a mulandóságot jelző hamuval és az örök életet ígérő kereszttel.

 Az emberek különféleképpen viselkednek a rájuk zuhanó szenvedésekben. Sokan lázadoznak, miérteket dobálnak a lakatlannak mondott égre. Perbe szállnak a megtagadott Istennel, kemény vádakat zúdítanak feléje. Vannak, akik összeszorított, keserű megadással, vagy bölcs belenyugvással tűrik a kikerülhetetlen végzetet. Sokan az emberek felé fordulnak, és gyakran tapasztaljuk, hogy tőlük remélnek segítséget. Jól tudjuk, hogy Jézusnak, aki mindenben hasonló akart lenni hozzánk, nem kerülte el a szenvedést sem. Örök idegen marad számunkra, ha nem osztozik fájdalmainkban és nem ölti magára a sebek bíborát. S vajon miért tette ezt? Hogy példát adjon a szenvedésben tanúsítandó, egyedül helyes magatartásra.

 Nagyböjt idején boldog Batthyány Strattmann László lelki világosságára van szükségünk, aki saját költségén kórházat létesített a rászorulóknak, valamint a gyógyultakat pénzsegéllyel is ellátta. Jó orvosként nem csak a testi bajokkal foglalkozott, hanem a lélekkel is. A meggyógyultakat ellátta a lelki vakság gyógyítására vonatkozó útmutatásokkal.

 Sokan azért roppannak össze napjainkban a szenvedés súlya alatt, mert nem tudnak Istenhez kiáltani és sokan elfelejtették az imádság nyelvét. Sokan abban a tudatban vannak, hogy elég az ember saját ereje és nincs szüksége semmire és senkire, vagyis segítségre.

 A nagyböjt idejében merjünk még buzgóbban Istenhez fordulni, hiszen küzdelem nélkül nincs győzelem. A nagyböjt komolyan figyelmeztet mindnyájunkat, használjuk fel az időt, hogy lelkünk gazdagabb, szebb és boldogabb legyen.

Mgr. Szalay Gyula, Felvidék.ma

esperes-plébános