vissza a főoldalra

 2015.02.27. 

A Szovjetunióba hurcoltak emlékéve

200-230 ezer polgári lakost hurcoltak el málenkij robotra

A kormány – a Kárpát-medencében élők 1944–45-ben kezdődő szovjetunióbeli kényszermunkára történő internálásának 70. évfordulójáról való méltó megemlékezés céljából – a 2015-ös évet a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította. Dr. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára: a magyarság, különösen a felnövekvő nemzedék, csak a múlt teljes, alapos ismerete alapján alakíthatja ki egészséges nemzeti identitását.

 Mi lesz a Szovjetunióba elhurcoltak idei emlékévének sikeres megvalósítása érdekében felállított emlékbizottság feladat- és tevékenységköre?

 – Az emlékév minél eredményesebb megvalósítása érdekében a kormány olyan bizottságot hozott létre, melynek tagjai egyrészt minisztériumok és azok háttérintézményeinek, másrészt a málenkij robotra elhurcoltak érdekképviseleti szervezeteinek tagjai. Ezért felkértük a Gulágkutatók Nemzetközi Társaságát, a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítványt, a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Körét, valamint a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetét az emlékbizottság munkájában való részvételre. A második világháború során Magyarország területére érkező szovjet fegyveres szervek emberei többnyire a málenkij robot kifejezés sűrű használatával hurcolták el a polgári lakosság tömegeit 13 évestől 76 évesig, több éves, szovjetunióbeli kényszermunkára. Az elhurcoltak többsége már elhunyt, és nagyon lényegesnek tartjuk emlékük ápolását. A magyarság, különösen a felnövekvő nemzedék, csak a múlt teljes, alapos ismerete alapján alakíthatja ki egészséges nemzeti identitását. Az emlékbizottságnak éppen ezért az is a feladata, hogy tegyen javaslatot arra, milyen eseményeket, kiállításokat rendezzünk az emlékévben, esetleg mely emlékműveket szükséges felújítani, s milyen pályázatokat írjunk ki a közösségeknek, iskolásoknak a málenkij robot kapcsán. A terveket a bizottság elkészíti, ezután dolgozzák ki a költségvetést, és végül a kormány dönt arról, hogy a rendezvényekre, pályázatokra mekkora összeget biztosít.

 Van-e arról adatuk, hogy mennyi embert hurcoltak kényszermunkára a Szovjetunióba?

 – A történészek becslései szerint mintegy 200-230 ezer polgári lakost hurcoltak el málenkij robotra, közülük 150-170 ezer civil férfit és fiút hadifogolyként és 50-60 ezer férfit, nőt, fiút és lányt német internáltként. Az embertelen körülmények és a túlhajtott kényszermunka következtében a deportáltak 30-40 százaléka meghalt, de voltak olyan települések, ahol az elhurcoltaknak több mint 60 százaléka veszett oda. Elhalálozásukról a szovjet szervek semmiféle hivatalos értesítést nem adtak ki, és a hozzátartók sem tudtak semmit az elhurcoltak sorsáról. A túlélőknek idehaza úgy kellett tovább élniük mindennapjaikat, hogy megtiltották nekik: nem beszélhettek szovjetunióbeli tapasztalataikról. A zömmel 1947-ben és 1948-ban visszatérő foglyok hamarosan tapasztalhatták, hogy reményeik ellenére itthon nem a szabadság vár rájuk, hazájukban olyan rendszer épül, amelyet a szovjet rabságban már jól megismertek.

 Mi az oka annak, hogy erről az emlékévéről igen keveset olvasni a sajtóban?

 – Amint létrejön az emlékbizottság, és megtartja alakuló ülését, s arról tájékoztatja a sajtót, akkor bizonyára egyre többen értesülnek az emlékévről. A rendezvények, kiállítások pedig még jobban ráirányítják majd a figyelmet a málenkij robot szörnyűségére, s arra az embertelen bánásmódra, ami miatt több mint 100 ezer honfitársunk vesztette életét. A most zajló előkészítői munka során természetesen értékelni kell azt is, hogy hogyan lehet a leginkább méltó módon kezelni ezt a tragédiát, s arról megemlékezni. A legtöbb család számára felfedezhető a személyes érintettség is ebből az időszakból, s ha a nagyszüleinket kérdezzük, könnyen lehet, hogy ők maguk is el tudnák mesélni nekünk családtagok, barátok, ismerősök történeteit. Pont emiatt is fontos megfogalmazni azokat a célokat, melyekkel a társadalom széles rétegei számára láthatóvá válik ez az emlékév, s az áldozatok története, egészen iskolás kortól a ma is köztük lévő túlélőkig.

 Oroszországi történészéket is meghívnak a konferenciákra?

 – Az emlékbizottság dönti el, hogy honnan hív meg előadókat a konferenciára. Fontos, hogy a nemzetközi közvélemény is ismerje Magyarország szerepét a második világháborúban, s azt is, 1945 után nem a szabadság és a demokrácia, hanem borzasztó diktatúra vette kezdetét hazánkban. Ezzel osztozunk abban a sanyarú sorsban, mely Európa keleti felének jutott a második világháború után. Nyilvánvalóan sok hasonló trauma, tapasztalat halmozódott fel más országokban is a Baltikumtól Lengyelországon át a Balkánig. Az emlékbizottság így ezeket a kapcsolódási pontokat is feltárhatja, s akár közös programokat, megemlékezéseket vagy konferenciákat is szervezhet a többi kelet-közép-európai ország történészeivel vagy érintettjeivel.

Medveczky Attila