vissza a főoldalra

 2015.01.09. 

Belga –szindróma: jobb vitatkozva együtt élni, mint gyűlölködve szétválni

Felháborító, hogy a magyar baloldali EP- képviselők minden lehetséges fórumon gyalázzák a hazájukat, kormányukat.

 Még 2012-ben a La Libre Belgique című francia nyelvű belga napilapban öt Belgiumban élő magyar professzor – köztük ön is – cikket jelentetett meg ezzel a címmel: Az Orbán elleni támadások túlméretezettek? Miniszterelnök urat és kormányát azóta is nemtelen módon ócsárolják belföldön, külföldön egyaránt. Mi állhat a támadások mögött?

 –Bizonyára az nem tetszik a Nyugatnak, főleg az USA-nak, hogy Orbán Viktor és kormánya a nemzet érdekében cselekszik. A liberális sajtó előre megfontolt akcióterv szerint gyalázza Magyarország miniszterelnökét. A hazai balliberálisok pedig kihasználják az Egyesült Államok Magyarország ellen hozott intézkedéseit. Nagyon jól teszi Orbán Viktor, amikor nem válaszol arra az aljas vádra, miszerint ő diktatúrát vezetett be. Elképzelhető, hogy egy diktátor megengedi, hogy hónapok óta tüntessenek ellene?

 A belgiumi sajtó milyen mértékben foglalkozik a magyarországi eseményekkel?

 –A nagyobb sajtóorgánumok kisebb cikkekben írnak a magyarországi tüntetésekről, azokról a vádakról, melyekkel a kormányt illetik, de nem olyan mértékben, mint a német, francia vagy az amerikai liberális lapok. Biztos vagyok benne, hogy előre közlik az újságíróval azt, mit írjon Magyarországról.

 Elképzelhetőnek tartja, hogy a hazai liberális újságírók anyagokat küldenek ki külföldre, tehát súgnak a „testvérlapoknak”?

 –Valószínűsítető, de ami még rosszabb, és felháborító, hogy a magyar baloldali EP- képviselők minden lehetséges fórumon gyalázzák a hazájukat, kormányukat.

 Ilyen esetre volt példa a belgiumi politikai életben?

 –A belga médiumban íratlan szabály, hogy a királyság intézményét lehet kritizálni, mondhatják azt is, hogy jobb lenne a köztársasági államforma, de a király személye sérthetetlen. A királynék ellen viszont lehet támadásokat indítani. A decemberben meghalt Fabiola belga királynét, Balduin király feleségét, még életében azzal támadták, hogy igen magas apanázst juttatnak számára – ez ellen az adófizetők tiltakoztak. Fabiola De Mora y Aragon madridi, spanyol, elszegényedett nemesi családban született, és a rokonságát támogatta a pénzéből. Ez természetesen kiváltotta a belgák ellenszenvét.

 Tehát professzor úr szerint Magyarországon nem sérült a demokrácia intézménye. A magyar demokrácia követhető példát mutat a térség többi államának?

 –A magyar demokrácia semmivel sem rosszabb más államokénál. A térségben pedig nagyon nagyra tartom, hogy a magyar diplomácia mindent megtett a Szerbiával való kapcsolat megerősítése érdekében. Szlovákiában a Benes-dekrétumok rendelkezései a mai napig jogrend részei, viszont a szerbek eltörölték a kollektív bűnösség intézményét, és a magyarellenes akciók száma nagymértékben csökkent. E mögött természetesen az is áll, hogy Szerbiának az EU-ba való belépéshez szükségük van a magyarok támogatására. A románokkal kapcsolatban pedig örök téma az autonómia kérdése. Valószínűleg az autonómiát egyhamar nem adják meg az erdélyi, székelyföldi magyarságnak, de nem szabad meghátrálni, és ezt a követelést állandóan napirenden kell tartani. Sajnos a romániai magyar politikum nem egységes, és a magyar pártok közt nincs konszenzus. A román többség pedig álcázott gesztusokat tesz a magyarok felé, erre jó példa, ha egy RMDSZ-es politikust kineveznek a turisztikai minisztérium élére, holott a turizmus mértéke főleg csak Erdélyben kiemelkedő. Tudom, hogy a nagyvilág és az erdélyi magyarság is örvend annak, hogy Klaus Johannis lett az új államfő, de…

 Az erdélyi magyarok azt mondják, a kisebbik rosszat választották.

 –Lehet, ők így gondolják. Ismerem Erdély történetét, és nem bízom Johannisban. Ő szász származású, és egy szót sem szólt a kampányában a magyarokról, és nem támogatja az autonómiát. Sokan azt mondják, a szászok szolidárisak az erdélyi magyarokkal. Ez nem igaz. Azért sem, mert alig élnek már szászok Erdélyben, hiszen Ceausescu idején több mint 200 ezer romániai német vándorolt ki az NSZK-ba, akiknek a szabadságáért a német állam fejpénzt fizetett. Tehát a hajdani szász városok német lakosainak száma nagymértékben csökkent. A hajdani németek házaiba pedig sokszor lumpen elemeket költöztettek be.

 Ha már a németeket említette… Magyarországon több könyve is megjelent a belgiumi sajátos nemzetiségi helyzetről. A vallon kakas és a flamand oroszlán között című munkája a német nyelvű közösségről szól. Miként sikerült a belgiumi németeknek elérniük az autonómiát?

 –Nagyon hosszú folyamat vezetett odáig, míg a Belgiumban élő németek megkapták a kulturális, oktatási és részben gazdasági autonómiát. Vissza kell térni a versailles-i békeszerződés idejére. A német nyelvi közösséghez tartozó területek, illetve a ma Vallóniához tartozó Malmedy és Waimes önkormányzatok egészen 1920-ig Poroszországhoz, pontosabban a Rajnai Provinciához tartoztak. Ezt a területet a németek megkérdezése nélkül Belgiumhoz csatolták. Egy fennsíkos részről van szó, és a belga vezetés azt mondta, hogy nekik erre azért van szükségük, hogy onnan jól kivédhessék az esetleges német támadásokat. Az I. világháború után egyes katonai szakértők az állították, ha erre a fennsíkra ágyúkat állítanak fel, azokkal egészen Kölnig, 70 kilométeres távolságban képesek lőni. Viszont mások bebizonyították, hogy ezen a mocsaras fennsíkon az ágyúk mind elsüllyednének. Ez egy nagyon szép, látványos terület, sok turista látogatja, de a mocsárvilág miatt még utakat is nehéz építeni, nemhogy nehéz ágyúkat felsorakoztatni. A belgák tehát szinte olyan képtelenségre hivatkoztak, mint mikor Benes azt állította, hogy az Ipoly hajózható folyó, és hadászati szempontból stratégiailag szükségük van rá. Visszatérve az autonómiára: a belgiumi németeknek először ki kellett harcolniuk azt, hogy képviselőjük legyen a parlamentben. Ez nem volt könnyű feladat, mert a német nyelvű közösség létszáma alig haladja meg a 80 ezer főt, és ez az összlakosság 0,8 %-a. A képviseletséghez külön politikai arculat létrehozására, külön párt, a belgiumi németajkúak pártjának megalapítására volt szükség. A németajkúság kifejezést nem tartom megfelelőnek, hiszen nem a nyelvi különbözőség a lényeg, hiszen ők származásilag németek. Az alkotmány kimondja: „Belgium három közösséget alkot: a Németajkú közösséget, a Flamand közösséget és a Francia közösséget.” A belgiumi németek az autonómiának különböző „szeleteit” kapták meg. Azt is ki kellett nekik harcolniuk, hogy ők rendelkezzenek és ne a vallonok a német műemlékek és a temetők adminisztrációja felett. Ennél sokkal jelentősebb eredmény, amikor megkapták az oktatási autonómiát. Ezáltal tanítóképző főiskolát és több gimnáziumot tartanak fenn. A németek határozzák meg a tantervet, amibe nincs beleszólása a központi parlamentnek. Ez az autonómia nem jelenti azt, hogy a németek ne lennének szolidárisak a belga állammal. Nagyon kevés német szeretné, ha ez az országrész visszakerülne Németországhoz. Ennek több oka is van, az egyik: számtalan belgiumi német vesz részt az ország adminisztrációjában. A másik: a németek nem tartják magukat kisebbségnek, hanem az ország államalkotó elemeinek. Gondoljunk bele: mi történne Romániában, ha a székelyek ugyanúgy kijelentenék, hogy mi nem vagyunk kisebbség, hanem magyarok vagyunk, és ezért autonóm területet követelünk magunknak.

 Belgium három régióból áll; a vallon régió, a flamand régió és a brüsszeli régióból. Legyen szíves szólni az utóbbiról.

 –Brüsszel Belgium sajátos országrésze, külön parlamenttel és kormánnyal rendelkezik. Brüsszel kétnyelvű város, tehát vallon és francia is. A vallonok külön föderációt alkottak Brüsszelben, ám a flamandok azt tartják, hogy az ország fővárosa a flamand régió fővárosa is. Tehát még folynak a viták. A német nyelvterületen nincs ilyen vita. Az utcákon német nyelvű feliratok vannak, és ha odatér egy vallon, úgy érzi magát, mintha Németországban lenne.

 Hogyan lehetséges az, hogy Brüsszelnek külön kormánya lehet?

 –Amint ön is említette, Belgium három régióból (Flamand, Wallon és Brüsszel-Főváros) áll, és három közösséget (flamand, francia és németnyelvű) alkot. Mindegyik régiónak három parlamentje van, és természetesen ott van a központi föderális parlament is. A regionális parlamentek kompetenciája a gazdasági törvényhozásra terjed ki. A közösségi parlament a kulturális ügyekkel foglalkozik. A három közösség szintén három parlamentet alkotott, mára viszont a flamand régió és közösség közös parlamenttel rendelkezik. Ez tehát összesen hat parlament, és hat kormány! A külföldieknek ezt a „szürreális politikát” igen nehéz megérteniük. Nagy-Brüsszelnek – amihez hozzátartoznak a környező falvak, kisvárosok – 1 millió lakosa van. Ennek egy része vallon, a másik flamand nyelvű. S mindegyik iskolában meghatározzák az oktatás nyelvét.

 Igaz, hogy a vallonok többsége szívesebben élne Franciaországban?

 –Ezt így általánosságban nem lehet kijelenteni. Természetesen, ahogy a flamandok közül is vannak, akik szeretnének Hollandiához tartozni, úgy a vallonok egy része is szeretné, ha francia fennhatóság alatt élne. Ráadásul a vallonok külön dialektusban beszélnek, ahogyan a Brüsszelben élők is. Föderális államról beszélünk, így a kulturális életben is felfedezhetők a különbségek. A német nyelvterületen a német mentalitás erősen befolyásolja a kulturális életet. Erre egy példa: a Rajna-vidéki karnevál egyik meghatározó helyszíne Eupen, a belgiumi német nyelvi közösség 17 ezer lakosú székhelye. Karácsony után kezdetét veszi az „ötödik évszak”, a karnevál ünnepségsorozata, amelyik Hamvazószerdáig tart. Az ország lakósainak hatvan százaléka katolikus vallású. A nagyhét előtti csütörtökön felgyorsulnak az események. Általában félhivatalos ünnepnap, az üzletek délutánra bezárnak, ez az asszonyok napja. Ekkor az asszonyok átveszik polgármestertől a város kulcsát, és kihirdetik az egy napig tartó asszonyuralmat. Tehát, ahogy vannak hungarikumok, hogy lehet beszélni belgikumokról is.

 Lehet belgikumról beszélni akkor, mikor az ország egy mesterséges alakulat?

 –Ez az én külön kifejezésem; s valóban Belgium föderális királyság. Lakói kifelé mind belgának mondják magukat, de az országon belül megkülönböztetik magukat egymástól. Amiben egyezségre jutottak, az a futball világa.  

Valóban beszélhetünk-e flamand gazdasági csodáról?

 –Természetesen, mert a flamandok nagyon ügyesen, a II. világháborút követően átálltak a modern termelésre. Erre azért volt szükség, mert a flandriai bányák kiürültek, elfogyott a szén. Ezért a ’60-as években nagyok sok japán és külföldi céget telepítettek le, akik elektronikával, vegyi anyagok, gyógyszerek előállításával foglalkoznak. A vallonok pedig ragaszkodtak a nehéziparukhoz – helytelenül, mert az indiaiak sokkal olcsóbban adják az acélt. Ráadásul a nagy belga acélöntödéket éppen egy indiai milliomos vette meg. Érdekesség: az indiai acélt, Liége-ben dél-afrikai szénnel állítják elő. Olcsóbb idehozni Dél-Afrikából a szenet, mintha itt bányásznák ki. Amíg nem volt Belgium föderális állam, addig nagy gondot okozott, hogy a fejlettebb flamandok adóiból tartották fönn a vallonokat. Most már ennek az időszaknak vége, mert a vallonok is kezdenek „ébredezni”.

 Létezik flamand-vallon ellenségeskedés?

 –Ellenségeskedés nincs, de ellentétek azért még felfedezhetők. Néha rendeznek békés tüntetéseket, főleg a régiós határvidékeken, ahol nem deklarálták pontosan, hogy egy bizonyos község vallon vagy flamand nyelvű. Belgium a kompromisszumok országa. Ezért nem hullik darabjaira, hiszen jobb vitatkozva együtt élni, mint gyűlölködve szétválni.

 Mennyire érdekli Belgium lakosságát a politika?

 –A lakosok csak akkor vonulnak ki nagy számban tüntetni, ha olyan intézkedést akar a kormány bevezetni, ami kiveszi az emberek zsebéből a pénzt. Egyébként a parlamenti csatározásokra nem igazán figyelnek. Pedig az állam mindent megtett annak érdekében, hogy a politikát népszerűsítse, érdekessé tegye. Így olyan törvényt hoztak, hogy kötelező részt venni a választásokon. Aki nem megy el, azt elvileg pénzbírságra büntetik. De csak elvileg, mert gyakorlatban erre alig volt példa.

 Ön ifjan papnövendék volt, ezért is vetődik föl a kérdés: mi jellemzi az ország vallási életét?

 –A polgárok nagy többségben katolikusok, a többiek – főleg a németek –evangélikusok, reformátusok és anglikánok. A lakóság 5%-a muzulmán. Mégis a belga eutanázia-törvény talán a legliberálisabb a világon. Két szakorvos véleménye elegendő ahhoz, hogy a betegnek be lehessen adni halálos injekciót. Ráadásul életkori korlátozás nélkül kiterjesztette a törvényhozás az eutanázia lehetőségét kiskorúakra is. Ez azért abszurdum, mert a gyermekeknek törvényileg nincs joguk gazdasági vagy érzelmi kérdésekben komoly döntéseket hozni, de arról mégis képesek lehetnek dönteni, szülői hozzájárulással, hogy valaki a halálhoz segítse őket. Évente 2-3 ilyen eset fordul elő.

 Professzor úr több külföldi egyetemen oktatott, sőt Kongóban is. A diákok, a munkatársai érdeklődtek Magyarország felől?

 –Nagyon sok helyen érdeklődtek a magyarság múltja felől. A legkellemetlenebb esetem éppen Kongóban volt, amikor elmagyaráztam a diákoknak az 1956-os forradalmat, és akkor az egyik diák azt kérdezte: miért volt szükség forradalomra, amikor Magyarországon az emberek kőházakban laktak, míg mi viskókban élünk. Majd beszéltem egy kongói miniszterrel, aki elmondta, ismerek egy nagy magyar embert. Arra gondoltam Szent Istvánra vagy Mátyás királyra gondol. De nem: Kun Bélát nevezte meg. Így kénytelen voltam neki elmagyarázni, hogy valójában ki is volt Kun Béla.

 Talán éppen ezért kéne minél több hiteles magyar történelmi munkát lefordítva eljuttatni külföldre?

 –Erre hatalmas szükség lenne! A brüsszeli Balassi Intézet munkássága kiemelkedő, mert szinte minden héten rendez magyar kulturális eseményt. Talán szerénytelenségnek hangzik, de nagyon örülök neki, hogy a Belgiumban írt könyveim nagyon sok magyarhoz eljutottak, és még most is meg lehet vásárolni azokat. Jó lenne, ha a magyar iskolásoknak azt is oktatnák, hogy Belgiumban németek is élnek. Tehát a külföldieknek jobban meg kéne ismerniük hazánk történelmét, de a magyaroknak is tanítani kéne a kisebb államok, mint például Belgium múltját, társadalmi berendezkedését.

 Tartja a környezetében élő magyar tudósokkal, professzorokkal a kapcsolatot?

 –Szerencsés helyzetben vagyok, mert bár Belgiumban lakom, de Aachentől 10 kilométerre élek. Aachenben jelenleg is nagyon sok magyar kutató, mérnök, vegyész, diák él. Megszervezték a magyar kört, és vasárnaponként beszélgetésekre gyűlünk össze. Rendezvényeket is szervezünk; februárra Tőkés László képviselő urat hívtuk meg.