|
 2015.01.09.
Új év, új remények
Amióta beiktatták
Klaus Johannist, a román közvélemény és a média várakozásban
él. Várják a csodát, ami nem metafizikai értelemben képzelendő
el. Mindenki szeretné, ha javulnának életkörülményei, ha
megjelennének a külföldi befektetők.
Ebben a volt szebeni polgármester is fontos szerepet tölthet
be, ha egy várost újjá tudott varázsolni, talán személye
garancia lehet a befektetők előtt is? Ha megváltozna a közélet,
ha kevesebbet ígérgetnének és kevesebbet hazudnának a
politikusok, ha folytatódnának a már beinduló perek, hogy
legalább megtorpanásra késztessék az egész országot vészesen
eluraló korrupciót, ha a kormányfő végre a kormányzással
foglalkozna! És így tovább. Az új elnök személyéhez kapcsolódó
várakozások listája végtelen.
Hogy bal, avagy jobb lábbal indul-e Johannis? Mindenesetre
tisztelegve a román kommunista börtönpokol áldozatai és túlélői
előtt kitüntette a román politikai foglyok szövetségének elnökét,
utalva visszaélésekre, kínzásokra, elborzasztó körülményekre,
amelyek jellemezték a hírhedett kommunista börtönöket. A
foglyok általánossá vált bestiális kínzásaitól kezdve a
vizes cellákig és az élve befalazásokig (Térdig érő vízbe
állították a rabot 24 vagy 48 órára, volt amikor inni sem
adtak neki, vagy befalazták, tenyérnyi rést hagyva, ahol
beadhatták a csajkát. Kevesen élték túl!), vagy a piteşti-i
börtönben folyó, úgynevezett átnevelő munkáig, amellyel Románia
tíz évvel előzte meg Kínát. Ezekről a tényekről a román közvélemény
– noha folynak történelmi kutatások, több könyv is
megjelent – még mindig sajnálatosan keveset tud, elmaradt a
kommunizmus pere is, noha A kommunizmus fekete könyvében is elképesztő
dolgokat lehet olvasni a román börtönviszonyokról.
Nem is az áldozatok és túlélők előtti tisztelgés,
hanem a politikai foglyok elnökének a személye vet fel bizarr kérdőjeleket,
noha a hosszú évekre bebörtönzött Octav Bjoza nyilvánosan is
tagadta, hogy vasgárdista lett volna, ilyen rágalmazások kaptak
szárnyra, legújabban a Die Weltben, ahol egyenesen fasiszta
szimpátiákról beszélnek, kész ténynek véve Bjoza vasgárdista
múltját. Bizonyos francia történészekre mindig is jellemző
volt a kettős mérce, elítélték Hitler haláltáborait,
viszont nem tettek egyenlőségjelet a fasiszta és kommunista lágerek
közé. Persze ezek nem megsemmisítő táborok voltak, hanem a
szociológia bizarr kifejezésével izzasztó lágerek, ahol éhbérért
dolgoztatták halálra az elítéltek millióit.
Johannis gesztusa, amellyel elismeri a szabadságért harcoló
polgárok áldozatát, mindenféleképpen pozitív üzenet.
Bogdán László
Háromszék
|
