|
 2015.01.16.
Isten éltesse Dénes Jánost 85. születésnapján!
Dénes János vegyésztechnikus,
országgyűlési képviselő (1990–1994). Szülei: Kacsó Eszter
és Dénes János az erdélyi Székelyberéből települnek át
„a számtalan sebből vérző Csonka-Magyarországra”. Unitárius
hitben nevelkedik. Kőbányán tölti gyermekéveit, itt végzi a
polgári iskolát. 1948–49-ben érettségizik. A család anyagi
helyzete miatt nem tanul tovább, munkát vállal. 1950. október
23-án bevonul a 6417-es páncélos hadosztály légvédelmi ezredéhez.
1953 őszén szerel le. Régebbi munkahelyén, az akkor már Kőbányai
Gyógyszeráru Gyárban (Richter Gedeon) áll munkába. 1956 októberében
nonstop alapon vesz részt a forradalomban. 1956. október 30-án
megválasztják a gyár munkástanácsa elnökének. Választott
tisztségében küldött a Nagybudapesti Központi Munkástanácsban.
A forradalom november 4-i leverését követően részese a
szabadságharcnak. Egyik kezdeményezője az 1956. december
11–12-i országos sztrájknak. 1957-ben letartóztatják, majd több
hónapos fogva tartás után 1958. augusztus 19-én Tutsek Gusztáv
vérbíró 15 évre ítéli. Raboskodik a Kőbányai Gyűjtőfogházban,
Vácott és Sátoraljaújhelyen.
1963. április 29-én,
a részleges amnesztia keretében kerül ki a börtönből, azzal
a tudattal, hogy bármikor visszakerülhet. Kétkezi munkával,
nehéz körülmények közepette biztosítja megélhetését. Megnősül,
fiuk születik. A feleségének első házasságából született
leányával együttes család megélhetésének segítésére
visszatér régi munkahelyére. 1963–64-ig, illetve 1967–69-ig
az Egyesült Gyógyszergyár segédmunkása, majd vegyipari
szakmunkása, technikusi végzettséggel, 1964–67-ig egy
vegyipari kisiparosnál, 1969–70-ig az Első Vegyi Industria Szövetkezetnél
dolgozik, 1971–75-ig a Kecskeméti Áll. Gazd. Eladója,
1975–78-ig a gyáli Szabadság Mgtsz rákoskeresztúri terményboltjában
segédmunkás, 1978-90-ig ismét az EGIS-nél munkás. 1986-tól részt
vesz az ellenzék tevékenységében. A közélet iránti érdeklődése
tehát nem lanyhul, részt vesz a demokratikus ellenzék (DE) munkájában.
1987. szeptember 27-én résztvevője a Lakiteleken, Lezsák Sándornál
tartott tanácskozásnak. Főszervezője az 1988. június 27-i, Hősök
terén tartott „Erdélyért” tüntetésnek, mely fellépett a
faluromboló mozgalom ellen, tagja a POFOSZ-nak és az Erdélyt Védő
Független Magyar Bizottságnak is. A Magyar Demokrata Fórum alapító
tagjai közé tartozik, tagja a kőbányai szervezet vezetőségének
és az Országos Választmánynak. 1990-ben az MDF színeiben országgyűlési
képviselővé választják egyéni körzetben. Első törvényalkotói
tevékenységeként, javaslatára elkészül az 1990/XXVIII. törvény,
amely kimondja: „1956. október 23-a forradalom és szabadságharc”
és ezt a napot a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepévé nyilvánítja.
Az 1990-es őszi „taxisblokád” után a kormány tehetetlensége
miatti tiltakozásul kilép az MDF frakcióból, és függetlenként
folytatja munkáját. 1990 novembere és 1993 között az akkori
parlamenti pártoktól függetlenül, azaz függetlenként politizál,
majd az első négyéves ciklus utolsó évét már a MIÉP-frakcióban
tölti. 1994-ben nem választják meg, ezután nyugdíjas éveit
éli, de a közélettől nem vonul vissza. 1991-ben 56-os Emlékéremmel
tüntették ki. 2004-ben elkezdi emlékiratai feldolgozását és
három kötetben teszi azokat közzé: önéletrajzi kötetei: Őfelsége,
a magyar nép I. (Apáról fiúra), Őfelsége, a magyar nép II.
(Széllel szemben). A trilógia harmadik és egyben befejező kötete
az Örökségünk, melybe az 1990–1994 között elhangzott
parlamenti felszólalásait szerkesztette össze.
Dénes Jánost,
1956 jelképes férfiát az egyik utolsó mohikánt nyolcvanadik
születésnapján a Magyar Fórumban így köszöntötte Csurka
István:
A legnagyobb küzdők
és a megalkuvást nem ismerők egyike. Legerősebb oldala a
jelleme. Ha egyszer netán valakinek eszébe talál jutni, hogy
megírja, milyen emberi felhozatala volt ötvenhatnak a magyar történelemben,
a Kőbányai Gyógyszerárugyár munkástanácsának elnökét
semmiképpen nem kerülheti ki. A Nagybudapesti Munkástanácsban
is Kőbányát képviseli, több mint hat évig a börtönben is a
magyar munkásságot, és l990-ben az Országgyűlésben is. Elsőként
látja meg az Antall-kormány erősen felemás voltát, nem
fogadja el megalkuvásait, és kiül a frakcióból függetlennek.
Nem győzi unszolni, figyelmeztetni a barátság és az együtt töltött
börtönhónapok jogán e sorok íróját a döntő lépés megtételére,
és útja egyenesen vezet el a MIÉP jelöltségéig.
De ötvenhat már
verve van. Szépek az ünnepségek a temetőkben, lengenek a zászlók,
de megkezdődik ötvenhat privatizációja. Dénes János ezt kívánta
megakadályozni, amikor kezdeményezte az új Országgyűlés első
törvényét, az ötvenhathoz igazodásét, amiből éppen úgy
nem lett semmi, mint a többiből. A munkástanács eredeti
szellemét eltemeti a liberális piac és Dénes János elkezd könyveket
írni, mert jelleme nem engedi meg a hallgatást és a félrevonulást.
Maga írja, maga adja ki és maga árulja a könyveit, mint az öreg
Istóczy Győző, a nagy felismerő.
Köszöntjük a
Nagy Felismerőt, erőt, egészséget kívánunk neki és Isten áldását
rá és egész háza, hazája népére
|
