|
 2015.01.16.
A horgászok pártján
Helyes döntés volt a balatoni halászat leállítása
A magyar
halfogyasztás az elmúlt három év alatt mintegy 20 százalékkal
nőtt, de még mindig alacsony nemzetközi összehasonlításban.
A halfogyasztás növekedését szolgálja, hogy a tervek szerint
2 ezer hektárnyi halastavat felújítanak, és ezerhektárnyi területen
újabbakat alakítanak ki a következő uniós halászati fejlesztési
ciklusban, hat éven belül.
Fazekas Sándor miniszter úr megfogalmazása szerint a
balatoni halászat több problémát vetett fel, mint amennyit
megoldott, erre tekintettel állította le egy évvel ezelőtt.
Melyek voltak ezek a fő problémák? – kérdezem Szári
Zsolttól, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatójától.
– A balatoni halászat az utóbbi 10-15 évben elsődlegesen
ökológiai jellegű, „szelektív” halászatként jelent meg a
közvélemény és a horgászok előtt. Ezt a feladatot a társaság
alapvetően kétféle módszerrel oldotta meg: az állított hálós
módszerrel az idegenhonos busát, míg a vonóhálós módszerrel
a „túlszaporodottnak” ítélt keszegállományt igyekeztek
szabályozni. Az állított háló valóban szelektív halászeszköznek
tekinthető, de nem a halak fajára, hanem annak testnagyságára
van szelektivitása. Az átlagosan 15-30 kg-os busák mellett a
nagy egyedsúlyú süllők és pontyok is belekeverednek az állított
hálóba, ezen nincs mit vitatni. Továbbá a sok kilométer
hosszban lerakott hálók a vitorlázókra, szörfözőkre is veszélyt
jelentettek. A hálók felnézésének elmaradása miatt (például
tartósan erős szeles időszakban) a hálóba keveredett halak
menthetetlenül elpusztultak. A kihelyezett fogóeszközök száma
évről évre nőtt, a kifogott idegenhonos hal mennyisége pedig
nem változott, azaz a módszer nem volt hatékonynak tekinthető.
A vonóhálós halászmódszernek ugyanakkor vannak környezetromboló
hatásai is, ami miatt a tengerek és óceánok nagy részein is
tiltottak; a Balatonon nem korallzátonyokat radírozhatunk le
vele, de a ritka, és éppen ezért rendkívüli élőhelynek
tekintendő akadók legyalulásáért, eltüntetéséért igenis
felelős lehet. A Balatonban keszeg túlszaporodásról és ezért
e halfaj gyérítő, szelektív halászatáról beszélni pedig
enyhe csúsztatás.
Néhány média a halász–horgász ellentétek
kiéleződésében vélte látni a szaktárca intézkedésének
alapját. Mi erről a véleménye?
– A Balaton abban a szerencsés helyzetben van, hogy a
halgazdálkodási feladatok egy kézben, társaságunk kezében
vannak, szemben a nagyobb folyóvizekkel, ahol szakaszonként más
és más a vízkezelő, és főképpen kisszerszámos halászati
tevékenység folyik. A Balatonon kisszerszámos halászat 1958 óta
nincs. Mivel társaságunk képviseli az egyetlen legális halászati
megjelenést a vízen, legfeljebb saját magával kerülhetett összetűzésbe,
és látni kell, hogy a halgazdálkodásra fordítható források
döntő többsége (80-85%) a horgászok befizetéséből áll össze.
Nekünk az az elsőrendű feladatunk és kötelességünk, hogy a
horgászok érdekeit, és ne a halászatból remélt gazdasági előnyöket
képviseljük. Egyszerűen fogalmazva: gazdasági-, de akár a korábbi
indokolatlan és nem hatékony ökológiai jellegű halászat
gyakorlásával saját magunk ellen fordulunk, többek között
akadályozva a horgászturizmus fejlődését.
Miért jó, ha a horgászat elsőbbséget élvez más
hasznosítási módokkal szemben?
–Célunk, hogy a Balatonon fenntartható halgazdálkodást
folytassunk. A horgászmódszerrel kitermelt hal mennyisége,
amely az elmúlt esztendőben rögzítetten 620 tonna volt, közelít
a korabeli időszakok halászattal kitermelt halmennyiségéhez.
Ennek oka a horgászlétszám nagyarányú emelkedése, valamint a
horgászmódszerek tökéletesedése. Ebből látható, hogy a
Balatonból még halászmódszerrel is halat kivenni nem lehet, részben
a fenntarthatóság okán, részben pedig egyszerű jogsérelem
miatt. A jelenkor problémája az óceánok és tengerek túlhalászata;
mit várunk el egy mindösszesen 60 000 hektáros víztértől? A
tengeri halak, rákok és kagylók jelentős része akvakultúrákban
termelődik meg manapság is, és ez a folyamat, a tengeri
akvakultúrák további fejlesztése és bővítése korunk egyik
létkérdése.
Igaz, hogy sérült halakról, vízen éktelenkedő
haltetemekről is érkezett panasz?
– A Balaton
60 000 hektár
. Ha ott hektáronként egy darab hal elpusztul, mindjárt 60 000
db hal éktelenkedhet a víztetőn, s általában a szél- és vízjárási
viszonyok miatt javarészt jól meghatározható helyeken jelennek
meg tömegesen a halhullák. A balatoni halpusztulás nem új
keletű dolog, a legintenzívebb halászati időszakokban is számtalanszor
előfordult, sőt az emlékezetes 1965-ös halpusztuláskor 500
tonna hal pusztult el. Az idei év tavaszi halpusztulásakor néhányan
vészharangokat kongattak meg a Balatonon, mondván: valami nincs
rendben a vízzel. Valóban, a benne élő hal nem azért pusztul
el, mert nem jól aludt előző este, de a halpusztulások okait
sem kell minden eddiginél súlyosabb emberi felelőtlenségek
vagy az elmaradt halászatok számlájára írni. Ez valótlanság
lenne!
A korabeli
halpusztulásokról (1965 előtt) nincsenek feljegyzések.
Ellenben ma, ha valahol, valamilyen okból elpusztult két keszeg
lebeg a vízen, előkerül a mobiltelefon, majd készül egy fénykép,
mely fél perc múlva fenn van a facebook-on, és kész a tragédia.
Nos, az információáramlás ezzel nemcsak felgyorsul, de szépen
torzítható is – kinek-kinek az érdeke szerint. Ez utóbbira jó
példa a tavaszi gardapusztulás és az ominózus füredi úszóversenyen
történt megbetegedések közé tett párhuzam, mely természetesen
minden valós alapot nélkülözött. Néhány alapvető okot, ami
a halpusztulásokat végigkísérheti, azért emlegessünk fel.
Megépítettük a déli vasutat, szabályoztuk a vízszintet, körbebetonoztuk
a déli partot, idegenhonos halfajokat telepítettünk, eddig
ismeretlen parazitákat és halbetegségeket hurcoltunk be, különféle
kemikáliákat kezdtünk alkalmazni a szántóföldeken és a szúnyogok
irtására. A fürdőzők száma több ezerszeresére nőtt, ahogy
a fürdőzéssel behordott kémiai vegyszerek mennyisége is már
tonnákban mérhető. Nagyjából ennyi antropogén hatás között
kell kutakodnunk akkor, amikor feltesszük a kérdést: na de miért
döglött meg az a hal? Az okok némelyike nem közvetlenül hat
ugyan a halállományok egészségi helyzetére (például a déli
berekterületek elvesztése vagy a vízszabályozás), de áttételes
hatásuk kétségtelen.
Elődje, Füstös úr az intézkedés után benyújtotta
lemondását. Ön tehát másként ítéli meg Fazekas Sándor döntését?
– Természetesen. Erre a döntésre már nagyon régóta várt
a horgásztársadalom, szakmai helyességére pedig fentebb már
kitértem.
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-t ön szerint
nem éri akkora kár, amit korábban hangoztattak?
– Ez a kérdés nem a szerintem–mások szerint elvi
szinten kell hogy felvetődjön. Az ökológiai jelleggel felruházott
nyíltvízi halászat – állami támogatás hiányában – a
korábbi években 60-70 millió forint kimutatható veszteséget
okozott Társaságunknak. Nem volt kimutatható azonban az a
veszteség, mely a Balatonra – a halászati tevékenység miatt
– el nem látogató horgászok távolmaradása miatt képződött.
A halászat elmaradásával egyfelől az államnak nem kell tömködnie
egy fekete lyukat, másfelől egy veszteséges tevékenység
elmaradása további bevétel növekedést generálhat, és
nemcsak társaságunknak, hanem a régió idegenforgalmának is.
Azt hiszem, tovább nem kell magyarázni a bizonyítványt…
És mi legyen az orvhorgászokkal, mi legyen azzal a
problémával, hogy a hal egy része feketén kerül a vendéglátásba?
Ide kapcsolódik a kérdés: van-e elegendő halőre a Balatoni
Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-nek?
– A téma a Balatonnal egyidős, és mindaddig örökzöld
marad, amíg a Balaton medrében víz lötykölődik. Valóban,
igen fontos halgazdálkodási feladatunk a halőrzés. Reményeim
szerint jelentős fejlesztésen is áteshet, mert tudjuk: a jó
halőrzés felér egy fél telepítéssel. Ebben jó úton járunk,
most már a törvényi szabályozás is mellettünk áll. Jelenleg
12 halőr tevékenykedik a területen. Létszámuk emelése, az
ellenőrzés hatékonyságának növelése jelenleg az egyik
legfontosabb feladatunk! Fontos, hogy a horgászok is érezzék
egy-egy törvényerejű szabályozás fontosságát és értékét
– példaként említve az élőhal szállítás tiltását, ami
éppen a nagy halak védelmét, kereskedelmi jellegű cseréjét
hivatott szolgálni. A halőrzési tevékenység komoly logisztikát,
ehhez való eszközöket igényel, és olyan jól képzett és
elhivatott szakembereket, akik képesek dacolni az
„elemekkel”. Jó példa erre Gasparics József kollégánk
személye, aki a nyugati alvég rabsicainak sok kellemetlen órát
okozott már; eredményeire való tekintettel ez évben miniszteri
kitüntetésben részesült. Mivel nagy víztestről van szó, még
mindig nagy a csábítás, hiszen az eredményes ellenőrzés
lefolytatása sem egyszerű. Természetesen vannak elképzeléseink
a nyíltvízi horgászat megfelelő szintű ellenőrzésére is,
de ehhez előbb újabb szabályokat kell megalkotni és
elfogadtatni, ami nem megy egyik napról a másikra. Mivel a törvényi
szabályozás erősen szigorodott, és példa értékű büntető
ítéletek születtek az elmúlt időszakban, az úgynevezett koca
hálósok egyre inkább visszahúzódnak, a kemény maggal szemben
pedig muszáj lesz felvennünk a kesztyűt.
Néhány adattal
szeretném illusztrálni a halőrzési tevékenységet. 2014-ben
eddig 232 feljelentés történt törvénysértés miatt, ebből
164 alkalommal kaptunk határozatot, összesen
3 550 000 Ft
bírság és 1096 hó eltiltás lett kiosztva. Horgászrendi szabályszegés
miatt 68 esetben jártunk el. Tetten értünk 22 személyt orvhalászaton,
ezek alapján 13 esetben indult rendőrségi eljárás, továbbá
3400 méter
illegálisan elhelyezett eresztőhálót szedtünk fel (a törvény
szigorodása ezen drasztikusan lemérhető, korábban több tízezer
méter/évben volt mérhető az illegális halászeszközök
hossza). A balatoni hal vendéglátásba feketén való becsatolódása
sem új keletű probléma, és semmi köze sincs a balatoni halászat
elmaradásából származó „halhiányhoz”. A halorzás érezhetően
szorul vissza, legyen az orvhorgászati, vagy orvhalászati módszerrel
végzett. A balatoni hal piaci elérhetősége eddig sem teremtett
tiszta és korrekt viszonyokat a gasztronómia oldalán, amire számtalan
példát lehetne felsorolni.
Az önök szervezete milyen lépéseket tud tenni a
balatoni horgászat újjászervezése érdekében?
– A balatoni horgászatot nem kell újjászervezni! A horgászok
érdeklődése annál inkább fog legnagyobb természetes vizünk
felé fordulni, minél hatékonyabban látjuk el halgazdálkodási
feladatainkat. Legyen egyre több horgászhely a parton, legyen
mind több, kifogható hal a vízben, legyen lehetőség minden
horgászmódszer megvalósítására, legyen mind gyakoribb a halőri
jelenlét: ezek azok az alapvető pontok, amelyek a horgászturizmus
alappilléreit képezik. Ha ezeknek az egyszerűnek tűnő, ám
nagyon sok és precíz munkát – és nem kevés anyagi forrást
– igénylő feladatoknak meg tudunk felelni a jövőben, a
balatoni horgászat sikerre van ítélve. Ez pedig nem csak a horgásztársadalom,
hanem a régió érdeke is!
Medveczky Attila
|
