vissza a főoldalra

 2015.01.16. 

Kettős kereszt és a négy folyó Partium címerében

Az önrendelkezés és a helyi autonómia a megoldás

A Partiumi Autonómia Tanács azért jött létre, hogy koordinálja és segítse a Partium területén élő magyar identitású lakosság önazonosságának megőrzését és megerősítését, az önrendelkezés eszmeiségének megismertetését, kiteljesedését, hogy ösztönözze a partiumi területi autonómia létrehozásához kapcsolódó szakmai, politikai, mozgalmi hátteret. Csomortányi István, a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) elnöke: a Partium autonómiatörekvései sajnos lemaradásban vannak a székelyföldihez képest, ezért, hasonlóan azokhoz, nekünk is kellenek az identitástudatot erősítő szimbólumok.

 Tavaly májusban nyílt pályázatot hirdetettek Partium címerének és lobogójának megtervezésére. Korábban az úgynevezett Részeknek nem volt címere, sem zászlaja?

 – A pályázati kiírásban is szerepelt egy idézet az Erdélyi Országgyűlés 1659-ben Szászsebesen elfogadott azon határozatából, amely rendelkezett az akkori fejedelemséget alkotó területek, így a Partiumnak is, pecsétnyomóiról, címereiről. A több mint 355 évvel ezelőtt kelt határozat a négy folyóvizet és a kettős keresztet jelöli meg „Magyarország Erdélyhez incorporáltatott része” jelképeként. Tehát ez az egyedüli hiteles forrás, amit használni tudtunk, és természetesen kikötöttük, hogy a pályamunkákban szerepelnie kell a kettős keresztnek és a négy folyónak. Hiszen az volt a cél, hogy hagyományokra épülő jelkép szülessen, s nem egy vadonatúj szimbólumot akartunk létrehozni. Kérdésére a konkrét válasz: igaz is meg nem is, hogy Partiumnak nem volt eddig címere, mert a váradi vár török kézre jutása miatt az sohasem készült el. Itt az ideje, hogy több száz éves késéssel gyakorlatba ültessük az Erdélyi Országgyűlés ide vágó határozatát.

 A levéltárakban felelhető dokumentumokon egyetlenegy korabeli rajz sem ábrázolja Partium címerét?

 – Tudomásunk szerint – több történésszel, levéltárossal is egyeztettünk a témában – ilyen dokumentum, ábra nem létezik, s nyilvánvalóan, miután Partium a török hódoltság része lett, címerének megtervezése fel sem vetődött.

 Mennyi pályamunka érkezett be a felhívásukra?

 – Harmincnapos határidőt hirdettünk meg, s a pályázati felhívásra több mint másfél tucat önálló pályamunka érkezett be, körülbelül egy tucat pályázótól. A pályamunkákból szeptemberben kiállítást rendeztünk a Partiumi Keresztény Egyetemen. Ezt követően öttagú zsűri választotta ki a győztes pályamunkát.

 Elégedettek a pályamunkák számával?

 – Természetesen jobban örültünk volna, ha többen pályáznak, de a munkák száma elegendő volt ahhoz, hogy kiválasszuk közülük a legjobbat. Azt is tudni kell, hogy nem egyszerű műfaj a címerkészítés, főleg ha egy újraéledő gazdasági-földrajzi régió jelképeinek elkészítése a feladat.

 Kiknek adják át majd az elkészült címereket, zászlókat?

 – Intézményekhez, civil szervezetekhez, sőt magánszemélyekhez is eljuttatjuk a szimbólumokat, azokhoz, akik vállalják népszerűsítésüket és közterületekre is kihelyezik a zászlókat. A partiumi autonómiatörekvések sajnos lemaradásban vannak a székelyföldihez képest, ezért, hasonlóan azokhoz, nekünk is kellenek az identitástudatot erősítő kézzelfogható szimbólumok.

 Szinte hetente olvasunk arról, hogy a román prefektusok a székely zászló levételére szólítják föl a székelyföldi települések polgármestereit. Számítanak-e Partiumban is hasonló konfliktusokra?

 – A székelyföldi példából kiindulva gondoltuk azt, hogy a partiumi autonómiafolyamat első lépése egy olyan jelkép elkészítése, amely mögé fel lehet sorakozni. Tapasztaltuk, milyen nagy közösségkovácsoló erővel bír a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott Székelyföld zászlaja és címere. Valószínűleg itt is ugyanolyan lépések várhatóak a hatóság részéről, mint Székelyföldön, s biztos vagyok benne, hogy a különböző retorziók csak felerősítik azt a közösségi összetartozás érzetet, ami által egyre többen támogatják a partiumi autonómia ügyét.

 Területi, vagy kulturális autonómiát szeretnének kiharcolni maguknak?

 – Elsősorban területi autonómiáról beszélünk, de annak tudatában, hogy a partiumi régióban a magyar lakosság aránya 30%-os. Ezért nem lehet annyira erős etnikai tömbről beszélni, mint Székelyföldön. Ebből következik, hogy a dél-tiroli modellt kell alkalmaznunk a partiumi autonómia megvalósulásához. Tehát az egységes partiumi régiót egy román és egy magyar többségű területre osztanánk; s mind a két tömbnek meglennének az önálló közigazgatási kompetenciái.

 Ezt az autonómiatörekvést mennyire támogatják a városok polgármesterei, a magyar pártok és nem utolsó sorban a lakosok? Hiszen úgy tudom, Partiumban eddig nem beszéltek sokat az önrendelkezésről.

 – A régióban élő magyarok és románok a gazdasági hátrányt egyformán megszenvedik. Ez az északnyugati rész Románia egyik leghátrányosabb területe, pedig gazdasági fejlettsége az országos átlag feletti. A bukaresti központi költségvetésbe az itteni megyék jelentős összeget fizetnek be, de nagyon kevés forrást osztanak számukra vissza. Ennek egyre inkább tudatában vannak az itt élő románok is, akik egyre inkább szeretnék, ha Partium fiskális autonómiát élvezne. Mindez jó kiindulópontja lehet a területi autonómiának. A magyarság körében pedig, ha nem is olyan erősen, mint Székelyföldön a székely öntudat, de él a partiumi identitás. Sajnos az RMDSZ nem támogatja a partiumi autonómiatörekvést, ami azért is jelentős probléma, mert a régió magyar polgármestereinek többsége ehhez a párthoz tartozik. Nekik be kéne látniuk, hogy hosszú távon csakis az önrendelkezés, a széles körű helyi autonómiaformák jelentenek megoldást.

 Székelyföldön viszont az RMDSZ-es polgármesterek többsége nem utasítja el a székely jelképeket, sőt néhányat meg is büntettek annak használatáért.

 – Több évszázadra nyúlik vissza a székelyföldi önrendelkezés, a lakosok többsége is ezt támogatja, így a polgármesterek ezzel az igénnyel nyíltan nem szállhatnak szembe. A Partiumban el kell érnünk, hogy az állampolgárok jelentős része igényelje az autonómiát, s akkor az RMDSZ-es polgármesterek, ha nem is állnak ki nyíltan mellette, de nem is ellenzik majd az önrendelkezési formát.

 Milyen eszközzel akarják népszerűsíteni autonómiatörekvésüket?

 – Az első lépés már megtörtént: a közös szimbólum megteremtése. Ezután veszi kezdetét a felvilágosító kampány – már eddig is több kiadványt jelentettünk meg. Ezen brosúrák bölcsője a Partiumi Keresztény Egyetem; Dr. Szilágyi Ferenc adjunktus számtalan, a régió gazdasági, társadalmi helyzetét bemutató kiadványt állított össze. További célunk, hogy a Partiumi Autonómia Tanács települési szinttel is rendelkező mozgalommá váljon, mert így valósítható meg a legjobban a lakossággal folytatott a párbeszéd az önrendelkezés ügyében.

Medveczky Attila