vissza a főoldalra

 

 

 2015.01.30. 

Ferenc pápa, egy új világ hírnöke

„Ha az én jó barátom, Dr. Gasparri szitkokat szór az anyámra, pofonra számíthat” – mondta Ferenc pápa a Charli Hebdo nevezetű újság elleni merénylet kapcsán. „Nem szabad provokálni, megsérteni mások vallását, nem szabad gúnyt űzni belőle” – szögezte le a katolikus egyházfő, s hozzátette, hogy a sajtószabadsághoz való jogot mások megsértése nélkül kell alkalmazni. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy megengedhetetlen ölni a vallás nevében, amelyet soha nem lehet az erőszak igazolására használni.

Ha a pápa egész életében egyetlen más nyilatkozatot sem tesz, már önmagában ezzel a repülőgépen elmondott, kötetlen véleménynyilvánításával is megalapozta a katolikus egyház reneszánszát. De a pápa tett sok más nyilatkozatot is. Méghozzá a legjobbkor.

A világ népei kiábrándultak a liberalizmusból, kiábrándultak a kapitalizmus ma ismert rendszeréből, kiábrándultak a politikailag korrektnek nevezett, valójában csak álságos beszédből, és kiábrándultak abból a hazug, materialista és mélységesen cinikus világlátásból, melyet az 1968-as, forradalminak nevezett hullám óta a világra ráerőltet egy szűk elit.

Ezért a világ népei, egyre többen a transzcendens és az örök értékek felé fordulnak. Az uralkodó nyugati, ateista és liberális világlátástól való elfordulás közben milliárdok ébrednek politikai öntudatra. A közel-kelet szétvert államainak lakosaitól, Kelet-Ázsia gigantikus tömegein keresztül, Afrika féltörzsi, félmodern talaját vesztett lakosságán át, Amerika egyre szaporodó latin népéig napról napra nő az élet irányítását saját kezébe venni akaró emberek és népek száma.

Ez a folyamat, bár csak nemrég erősödött fel annyira, hogy a Nyugat saját jóléti szemellenzőitől is meglássa, közel fél évszázada tart. Lényegében az előbb megnevezett 68-as folyamattal egy időben indulhatott.

A fent leírtnak természetesen vannak az európai keresztény ember számára elfogadhatatlan következményei. A lefejezett, keresztre feszített, toronyházról ledobott, megkövezett, agyonlőtt emberek ezrei és tízezrei a Közel-Keleten, az Afrikában macsetével megcsonkított vagy géppisztollyal lemészárolt nők, gyerekek és férfiak százezrei, az ártatlanokat elpusztító terrorcselekmények, a robbantások, vagy éppen egy szerkesztőség kiirtása tipikusan ilyen, tehát elfogadhatatlan cselekedetek. (Az persze más kérdés, hogy ezen gyalázatok közül melyekben érhetjük tetten egy-egy nyugati, vagy közel-keleti titkosszolgálat akcióját, egy-egy amerikai titkos támogatási döntés eredményét, vagy éppen az Európai bürokrata politikusok mérhetetlen tehetségtelenségét)

A világ népeinek öntudatra ébredése és ezzel együtt a vallás, a vallás mint életszervező, szabályadó örök érték előtérbe kerülése – ahogy láttuk – lehet fanatizmus, elvakultság, kegyetlenség előidézője. A vallásháborúk, sőt a kereszténység születése, Isten fiának története ad bizonyosságot, hogy a transzcendens felé fordulás, amennyiben az nem jár együtt a Fennvaló értékeinek megértésével, pusztító lehet.

A pusztítás ellenében csak megértéssel, a világunkat, a mi keresztény világunkat átható értékek előtérbe helyezésével, a tévutak felismerésével, megjelölésével és elkerülésével tehetünk.

Ezeket a felismeréseket mindenkinek a maga szintjén, az életben elfoglalt helyén kell megtennie. Ferenc pápa úgy, hogy személyével a kereszténység reneszánszát katalizálja, az államvezető szintjén úgy, hogy felismeri a liberálisnak nevezett demokrácia alkonyát, és meghirdeti a nem liberális demokrácia programját, nekünk, magyaroknak pedig úgy, hogy a sok szempontú világban a magyar szempontot is fontos, erős és tiszteletben tartandó szemponttá tesszük.

 

Csorja Gergely