vissza a főoldalra

 2015.07.03. 

Támogatás Szabó Dezső szellemében

Budafok-tétényi segítség Kárpátaljának

Egymillió forintos óvodai étkeztetést támogató pénzadományt nyújtott át ünnepélyes keretek közt június 10-én a Beregszászhoz közeli Mezőkaszonynak Budafok-Tétény önkormányzata. Karsay Ferenc polgármester: támogatjuk az egykor fejlett, de a szovjet időszak végén megsemmisített mezőkaszonyi szőlészet és borászat újjáélesztését.

 Valóban Budafok-Tétény önkormányzata kezdeményezte a nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyarság megsegítésére irányuló magyarországi mozgalmat?

 – Brenzovics Lászlóval, régi kedves barátommal, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével március 25-én együtt indítottuk el ezt a mozgalmat, közös felhívást tettünk közzé, melyben azt kértük a Kárpát-medencei magyarlakta települések vezetőitől, hogy csatlakozzanak a Budafok-Tétényi önkormányzat március 5-én indított kerületi adománygyűjtő akciójához, szervezzenek hasonló lakossági gyűjtést a saját településükön a kárpátaljai magyarok megsegítésére. S éppen azon a napon délután Orbán Viktor miniszterelnök úr Sopronban fordult felhívással minden megyei jogú városhoz, hogy vállaljanak felelősséget egy-egy kisebb kárpátaljai magyar közösség sorsáért, nyújtsanak segítséget a humanitárius katasztrófa elkerüléséhez. Majd április 9-én Lázár János miniszter úr jelentette be, hogy a kormány ismételten felhívással fordul a hazai települések vezetőihez és a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy lehetőségeikhez mérten nyújtsanak segítséget a kárpátaljai magyaroknak Március 6-án egyébként adománygyűjtő jótékonysági koncertet is tartottunk a kerületben a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar felajánlásával, támogatásával.

 Hány település csatlakozott az önök által meghirdetett mozgalomhoz?

 – Azért nem tudok pontos számot mondani, mert hivatalosan egyetlenegy hazai településsel sem írtunk alá megállapodást. Hozzávetőlegesen 20-30 településtől kaptunk visszajelzést, melyben leírták, hogy támogatják a kárpátaljai magyarokat, a mi partnerünkön, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezeten keresztül, s erről testületi döntést is hoztak. Nagyon sokan úgy állnak a nemes ügy mellé, hogy nem jeleznek vissza nekünk, tehát velünk nem kerülnek jogviszonyba, azért sem, mert országos szinten nem akartunk pénzt gyűjteni – ezt a technikai részt a segélyszervezet intézi. A XXII. kerület képviselő-testülete március 5-én egymillió forintos támogatást szavazott meg, s ezen kívül gyűjtőládákat helyeztünk el a saját fennhatóságunk alatt álló nagy forgalmú helyekre; a művelődési házba, a postahivatalba, a bevásárló központba. Az önkormányzat felhívására a kerületiektől további egymillió forint gyűlt össze. A Lehel László elnök-igazgató által vezetett Magyar Ökumenikus Segélyszervezettől azt az információt kaptuk, hogy hozzájuk több mint 10 millió forint érkezett be a felhívásunk hatására. Csak azokat a pénzbeli adományokat tudják beazonosítani, melyeken az utalásnál feltüntették az adakozók azt, hogy Kárpátaljának. Ellenkező esetben az összeget nem a kárpátaljaiak kapják. Az adományok Ukrajna területére jutnak ki, s a háború az ország keleti részén, a donyecki részen zajlik. A háború közvetetten Kárpátalját is sújtja, hiszen abból a térségből katonának viszik el a felnőtt férfiakat. A kárpátaljai magyar családok tragédiája a gazdasági nélkülözés mellett, hogy meg kell válniuk keresőképes családtagjuktól: vagy azért, mert be kellett vonulnia, vagy azért, mert a behívás elől el kellett menekülnie Magyarországra vagy Nyugat-Európába. Emellett a hrivnya folyamatosan leértékelődik, aminek következménye az árdrágulás, tehát sokkal kevesebbet ér a kárpátaljai magyarok munkája. Éppen ezért nagyon sokat számít minden magyarországi adomány. Abból az egymillió forintból, amit az önkormányzat szavazott meg Kárpátaljának, 74 bölcsődés és óvodás gyermek egész éves étkeztetése megoldható. Azért beszélek bölcsődésekről is, mert egy intézményben nevelik a 3 év alattiakat az óvodáskorúakkal. A másik egymillió forinttal pedig az óvoda épületének javítását, fejlesztését támogatjuk.

 Miért éppen Mezőkaszonyra esett az önök választása?

 – Mert ezzel a színmagyar faluval összeköt bennünket a múlt, az 1900-as évek elején Mezőkaszonynak szoros kapcsolata volt a budafoki borászokkal. Törley József annak idején innen vásárolt nagy mennyiségben jó minőségű szőlőt és bort a pezsgőgyártáshoz. A múltbéli hagyományt szeretnénk feleleveníteni, ápolni. A kaszonyi gyerekek között csak magyar szót lehet hallani. Mindössze 3-4 ukrán anyanyelvű gyermek jár a kisdedóvóba, de ebben a közösségben ők is magyarul beszélnek.

 Melyik szervezet felügyeli az összeg felhasználását?

 – Az egy évig elegendő összeg felhasználását a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet beregszászi irodája felügyeli majd. A segélyszervezetnek három kirendeltsége van Kárpátalján és négy a keleti országrészben, a háború sújtotta területen. Természetesen rajtuk kívül a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász és még számos szervezet vesz részt a segítségnyújtásban. Mivel a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet nemrég a kerületünkbe költöztette országos központját, ezért kézenfekvő volt, hogy őket válasszuk partnerünknek. Több évtizede együttműködünk velük, mert minket is sújtott már az árvíz.

 Mit tartalmaz az a hosszú távú együttműködésről szóló szándéknyilatkozat, melyet aláírtak Tóth Sándorral, Mezőkaszony polgármesterével?

 – Amikor felteszik számomra ezt a kérdést, mindig úgy kezdem a választ: nem szabad elfelejtenünk azt, amit Szabó Dezső leírt: „minden magyar felelős minden magyarért”. A szándéknyilatkozat azt tartalmazza, hogy mi segíteni szeretnénk abban, hogy ők, határon túli magyarok szülőföldjükön boldoguljanak. A cél elérése érdekében mindenben támogatjuk őket. Akár adomány formájában, de már egy minőségi fokkal feljebb léptünk azáltal, hogy Budafok-Tétény támogatást kíván nyújtani az egykor fejlett, de a szovjet időszak végén megsemmisített mezőkaszonyi szőlészet és borászat újjáélesztéséhez. A Törley József által alapított, pezsgőgyártásáról híres nagy kerületi cég egyik ágazatvezetője is tagja volt delegációnknak, konzultált a helyi borászokkal, és szakmai támogatásáról biztosította őket. A célunk az, hogy elsősorban „ne halat, hanem hálót adjunk” a rászorulóknak.

Medveczky Attila