vissza a főoldalra

 

 

 2015.07.03. 

Fokozottan sújtja a munkanélküliség a magyar járásokat a Felvidéken

A magyarok lakta régió elvesztette korábbi versenyképességét

A szlovák kormányok érdeklődési körét messze elkerüli az ország déli régiója. Az okokról és arról, hogyan lehetne segíteni ezen az áldatlan állapoton, Farkas Ivánt, az MKP alelnökét kérdeztük.

 Szlovákia önállósulásának idején az ország önellátása élelmiszerekből jóval 90 százalék feletti volt. 2015-re ez az arány 40 százalék alá csökkent. Kiket okolhatunk emiatt?

 – Huszonkét évvel ezelőtt, Szlovákia létrejöttének idején az ország éléskamrája a déli régió volt, Csallóköz és környéke; tehát az a térség, ahol a magyarság nagy számban él. Kiemelendő, hogy ez a térség akkor az ország leggazdagabb régiója volt. Csupán 20 év elegendő volt ahhoz, hogy a leggazdagabb régióból, leszakadó, hátrányos helyzetű váljon. Csak a kelet-szlovákiai régió helyzetét vizsgálva tapasztalhatunk rosszabb mutatókat.

 Tehát még a sokat átkozott kommunista rendszerben is racionálisabb döntést hoztak ezen a téren, mint a jelenlegi kormány tagjai?

 – Sajnos igen. 2006-tól egyre erőteljesebb a déli régió leszakadása. Közben meg kellett küzdeni a gazdasági válság kihívásaival. S egyre jobban szétnyílik az olló az ország fejlődő, fejlődőképes, erős gazdaságú és leszakadó régiói között. A kormányok által meghatározott fejlesztési gócok: a főváros és környéke, Nagyszombat térsége, a Vág mente, Zsolna környéke, és onnan föl egészen a Tátráig. A másik fejlődési pálya a Nagyszombat–Nyitra és a felső Nyitra mente vonal. Ami ettől délre húzódik, az mind leszakadó, hátrányos helyzetű térség. Ezt nemcsak a Magyar Közösség Pártja (MKP) hangsúlyozza, hanem a szlovák független gazdasági szakértők köre is. Az MKP választási programjában megtalálhatók lesznek azok a konkrét intézkedések, amelyek benne vannak szülőföldünk gazdaságfejlesztési és területfejlesztési tervében, a Baross Gábor Tervben. Félő, hogy az olló még inkább szétnyílik, s ezért fontos, hogy a fejlesztési forrásokat ésszerűen használják fel úgy, hogy a leszakadó térségek számára perspektívát mutassanak föl.

 Akik a kormányrúdnál vannak, bizonyára tudják, hogy Csallóköz volt az ország éléskamrája. Mégis miért folytatnak akkor gazdaságilag öngyilkos politikát?

 – A rendszerváltástól 1998-ig, illetve a 2006 utáni összes kormány figyelme messze elkerülte a déli országrészt. Ebben a térségben félmillió magyar és 800 ezer szlovák él. Mi számos esetben elmondtuk különböző fórumokon, televíziós vitákban, hogy ha már bennünket annyira nem kedvel a kormány, akkor legalább az itt élő szlovákok érdekében miért nem tesz valamit. Miért nem fejlesztik a közlekedési infrastruktúrát, a mezőgazdaságot? Miért csak a nagy gazdaságok intenzív fejlesztését támogatják? S közben miért hagyták leépíteni a többi kézműves mezőgazdasági ágazatot? S mivel a mezőgazdaság „mostohagyerek” lett, ezért hatalmas lett a munkanélküliség a térségben. Azért ilyen magas a munkanélküliség, mert a ’90-es évek elején az ország önellátása élelmiszerekből jóval 90 százalék feletti volt. Mostanra ez az arány 40 százalék alá csökkent. Míg 22 évvel ezelőtt 300 ezren, 2015-ben 30 ezren élnek meg az agráriumból. Leépült az állattenyésztés, a gyümölcstermesztés, a növénytermesztés és annak speciális ágazatai. Bár minőségében nem, de mennyiségében leépült a szőlészet és a borászat. 2000-ben húszezer hektáron műveltek szőlőt, míg most csak nyolcezer hektáron gazdálkodnak. Ennek egyik oka, hogy mikor Szlovákia az EU-hoz csatlakozott, önként lemondott saját maga értékeiről. A másik, hogy a fejlesztési prioritások teljesen más irányt vettek, ami által elszegényítették a déli rész lakosságát. Azt is ki kell emelni, hogy a szomszédos országokban – Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban – a gazdák és az élelmiszeriparban tevékenykedők olyan támogatásokhoz jutnak, amelyekről az itteniek csak álmodhatnak. Emiatt gazdáink és az élelmiszeriparban tevékenykedők régen elveszítették versenyképességüket a regionális versenyben. Ez pedig az utóbbi kormányok agráriumhoz, és az élelmiszeriparhoz fűződő, elutasító, merev hozzáállásának eredménye. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a szlovákiai áruházláncok polcain egyre inkább megtalálható a lengyel, a cseh és a magyar élelmiszer-ipari termék. Míg a szlovákiai – így a felvidéki magyar – áruk aránya nagymértékben csökken.

 Vannak-e olyan termelői piacok Felvidéken, mint Magyarországon, ahol egészséges, hazai élelmiszerek vásárlásával a vevő támogathatja a kistermelőket?

 – Magyarországon sokkal inkább önszerveződő a gazdatársadalom, mint nálunk. Léteznek termelői piacok Szlovákiában is, de számuk igen alacsony. Magyarországon létrehozták a termelői értékesítői hálózatokat, szövetkezeteket. Mi 3-4 éve komoly felvilágosító kampányokat hirdetünk annak érdekében, hogy ilyen hálózatok nálunk kialakuljanak, de nagyon lassan haladunk a cél felé. Ezen a téren a legnagyobb gond, hogy a szlovák gazdasági tárca a közelmúltban olyan intézkedést hozott, mellyel nagyon megszigorította a hivatalos, rendelet által szabályozott piacokon kívüli árusítást. S ott, ahol az önkormányzat nem adott hivatalos státust a piacának, az út menti árusítóhelyek mind megszűntek.

 Ahogy egyre haladunk az országban északra, Rózsahegynél már azt látjuk, hogy fákat szállító járművek akadályozzák a forgalmat. De csupán a fából, a söriparból, a turizmusból meg tud élni északi szomszédunk?

 – Biztos, hogy nem kellőképpen, mert a vidéki turizmus sincs olyan szinten megszervezve, mint Ausztriában, vagy Magyarországon. Ennek a szegmensnek a támogatottsága is messze alulmúlja a szomszédos országokét. Azt is tudni kell, hogy a vállalkozási szféra számára az energiahordozók ára Közép-Európában nálunk a legmagasabb, sőt magasabb, mint számos nyugat-európai országban. Végül az alapélelmiszerekre kirótt hozzáadott érték adókulcsa az Európai Unióban nálunk a legmagasabbak közé tartozik, 20 százalékos. Csak ízelítőül: Nagy-Britanniában, Írországban és Máltán 0 százalékos, Olaszországban és Spanyolországban 4 százalékos, Lengyelországban és Franciaországban 5 százalékos, Hollandiában, Belgiumban és Portugáliában 6 százalékos az adókulcs. Főleg emiatt drága nálunk az élelmiszer. A kormány hamarosan lecsökkenti az alapélelmiszerek adóterheit 10%-ra – de ezzel nem a saját, hanem az MKP programelemeit teljesíti. Az áfacsökkenés önmagában kevés. Alapvető változást szeretnénk elérni, régióinkat, szülőföldünket szeretnénk helyzetbe hozni, végre fejlődési pályára állítani. Adottságainkra kell építenünk, az országon belüli helyzeti előnyeinkre. Ezek pedig a kiváló termőföld és a viszonylag kedvező időjárási viszonyok. Ezek lehetőséget nyújthatnak az agrárium és az élelmiszeripar alapvető fejlesztésére.

 Szlovákiában is működik agrárkamara, s ha igen, akkor annak mekkora az érdekérvényesítő képessége?

 – Hosszú évekig egyetlenegy mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kamara működött. Ebből a közelmúltban kiszakadt a csallóközi Szlovákiai Agrárkamara, melyet magyarok hoztak létre. Ők megpróbálnak tárgyalni a mindenkori kormányzattal, de azt nem sikerült elérniük, hogy a nagy területen gazdálkodók mellett más részágazatok is érezhető fejlesztési támogatást kapjanak.

 A jobb kereset miatt sokan vállalnak munkát Magyarországon, Csehországban vagy Ausztriában?

 – Sajnos éppen a déli régióban élő fiatalok hagyják el a legnagyobb számban szülőföldjüket a munkalehetőség reményében. Félő, hogyha nem lesz változás, akkor nemcsak a felvidéki magyarság száma csökken majd egyre inkább, hanem a fiatal értelmiség, a jövő reménysége nélkül marad szülőföldünk. Ez pedig tragikus következményekkel járhat. Ennek megelőzésére fogalmaztuk meg a Baross Gábor Tervet, írunk régióink és az itt élők számára vállalható cselekvési és választási programokat, fejlesztési tervet. Ezek után az kellene csupán, hogy fokozatos megvalósításukra lehetőséget kapjunk. Ehhez pedig erőteljes támogatásra, kiállásra lenne szükség a közelgő parlamenti választáson. Szülőföldünk és lakossága érdekében.

 

Medveczky Attila