|
 2015.07.03.
Politikia arcélek: Szelényi Zsuzsa
A bankár felesége
A pénzügyi válság
idején, amikor bajba kerültek a devizahitelesek, Karvalits
Ferenc, aki „Bajnai Gordon bizalmasa volt már a Wallisnál
is”, az évi mintegy 20 millió forintos fizetése mellé bónuszokat
is kapott, 2007-ben 34 millió, 2008-ban 49 millió, 2009-ben 5
millió forintot. Karvalits Ferenc jegybanki alelnökségének
ideje alatt 324 millió forinttal lett gazdagabb – hallottuk az
országgyűlésben. Karvalits úr nem tiltakozott, elismerte: az
akkori törvények alapján tette zsebre a hatalmas dohányt.
Az ő kedves felesége
mostanság politizál, közéleti tevékenysége kimerül a
mindenkori magyar érdek elleni fellépéseiben. Orbánban is a
magyar érdek melletti elkötelezettségét gyűlöli végletesen,
mert amikor még liberálisnak tudta, kedvelte.
Nem tud
belenyugodni abba, hogy Orbán Viktor 1993-ban néhány hónapon
belül egy fiatal liberális pártból nemzeti, konzervatív irányba
fordította át a Fideszt.
A bankár felesége,
saját elmondása szerint, 1994 és 2010 között az Európa Tanács
mellett dolgozott(?), amely szervezet szerinte a jogállam és a
demokrácia egyik fellegvára. Önbizalma egetverő, egy interjúban
azt állította, kormányok és civil szervezetek közös stratégiai
gondolkodásában vett részt.
S közben arról
mesél, amit valószínűleg elképzelt: a kisebbségek védelme a
liberalizmus uralta világban biztosítva van, sőt a liberális
demokráciák direkt a nagy tömegek számára való minél jobb
élet biztosításában érdekeltek, s ha ebben a mennyországhoz
hasonló közegben van egyáltalán társadalmi krízis, azt a
liberalizmus megoldja. Csak a képzelete tréfálhatja meg a hölgyet,
mert a világban éppen ennek az ellenkezőjét látni: nézzük például
Amerikát, ahol úgy lövi a fehér rendőr a négert, mint más a
lőtéren az agyaggalambot. Vagy Londont, ahol két fekete bőrű
angol húsvágó bárddal fejezi le fényes nappal a járókelők
szeme láttára a brit hadsereg katonáját, mondván: „Az angol
katonák muzulmánokat ölnek!” Az angliai fehérek erre válaszul
iszlám mecseteket gyújtanak fel, és rombolnak porig.
 Még
szerencse, hogy a bankár felesége az általánosság szintjén
marad, konkrétumok említése nélkül. Mert az internet és egyéb,
a liberális hegemónok hatalma által még nem korlátozott nyilvánosságon
keresztül módunkban áll állításainak éppen az ellenkezőjéről
meggyőződni. Példa annyi van állításainak cáfolatára, mint
a tenger, hogy mást ne mondjak, a liberalizmus másik mintaállamában,
az USA-ban, a legutóbbi elnökválasztási kampány során
megjelent statisztika szerint 60 millióan élnek mindenfajta egészségügyi
biztosítás nélkül. E liberális vívmányok elkötelezett híve
a bankár felesége, ezenfelül még a TTIP-nek is.
Tudják, mi az a
TTIP? Nem? Pedig könnyen lehet, hogy mire mibenléte köztudott
lesz, hogy tulajdonképpen a TTIP az Egyesült Államok és az Európai
Unió között szerveződő olyan szabadkereskedelmi egyezmény,
amely a két kontinens közötti, ma még 3-5 százalékos vám
eltörlését, mindenféle szabályok összefésülését és azt
jelenti, hogy az EU kénytelen lesz – nyilván nagyon liberális
és demokratikus döntés keretében – meghajolni az amerikai
akarat előtt, és beengedni a génmanipulált („meggéemózott”)
mezőgazdasági termékeket. Bizonyított tény, hogy a
transznacionális tőke, mindenütt, de különösen a félperifériáknak
elnevezett övezetekben, ha megjelenik, növeli a kizsákmányolást,
s mértékadó vélemények szerint hatszázezer európai
munkahely kerülhet veszélybe ennek a diktátumnak a ránk erőszakolásával.
Magyarországnak az egyezmény elfogadása különösen fájó
lenne, ugyanis a magyar mezőgazdaság számára új konkurenciát
teremtene az amerikai búza és kukorica. Míg az ötvenes évek
„elitje” akasztott, kitelepített, erőszakosan kollektivizált,
a magyar kérdést vagonkérdésnek tekintette, addig a mostani
ellenzék, mindegy, minek nevezi magát, ha tehetné, ismét
belenyúlna legbensőbb viszonyainkba, melynek következménye borítékolható:
nyomor az egyik, pompa a másik oldalon, a magyar legatyásodva, a
szép idegen megtollasodva.
czyla
|
