|
 2015.07.03.
Magyar Újságírók Országos Szövetsége
„Mi akarjuk
oktatni az embereket a demokráciáról, a sajtószabadságról?
Egy hülye küldöttgyűlést nem tudunk levezetni” –
mondta Bánkuti András, aki szerint Ceausescu korát idézte a közgyűlés
hangulata.
Botrányos tisztújító küldöttgyűlésen választott
új elnököt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ).
A jelenlévők előbb porig alázták egymást, majd többen
kivonultak az ülésről. Keleti Éva korelnök próbálta elkerülni
a botrányt, sikertelenül. A tiszteletbeli elnök, Vincze Mátyás
az erőszakos ülésvezetés miatt lemondott, és komolytalannak
nevezte az ülés vezetését. Három elnökjelölt versengett a
posztért: Kékesi Zsolt azt mondta, ha akár Tóth Károlyt vagy
Komlósi Gábort választják elnöknek, a szervezet nyugdíjasklubbá
alakul át.
Tóth Károly
ezzel szemben azt állította, hogy Kékesi Zsolt elnöki pályázata
egy agitprop osztály följegyzése a régmúltból az ideológiai
titkárnak, vagy másképpen fogalmazva, ez egy dolgozat a Jókai
utcából (az MSZP székháza van a Jókai utcában).
A küldöttek végül
70,7%-os aránnyal Komlósi Gábort választották új elnöknek,
akit többen azzal vádoltak meg, hogy fiatal tanítványai
tagfelvételével csalárd módon tudta csak leváltani a korábbi
elnököt, Tóth Károlyt.
Hangos szóváltások
kísérték az ülést, ahol a tiszteletbeli elnök lemondását
is bekiabálók zavarták meg, és indifferensnek titulálták
azt.
A MÚOSZ hétfői
hírlevelében megjelent Enyedi Nagy Mihály vitairata. Ennek végül
csak egy részét közölték, a teljes anyagot a testület kérésére
levették az internetről a „kíméletlennek tűnő hangnemre”
hivatkozva.
A vitairat nyilvános
részében a szerző arról ír, hogy 26 millió forint összegű
fedezetlen amortizáció lapul a nulla szaldó mögött. Az anyagi
problémák mellett szót ejt arról, hogy érdemi sajtóanyag a MÚOSZ-ról
vagy a MÚOSZ-tól két éve nem jelent meg. Infrastrukturális összeomlás
a Magyar Újságírók Országos Szövetségénél.
Enyedi Nagy Mihály
szerint problémát jelent, hogy a MÚOSZ székházában lévő
audiovizuális eszközök tönkrementek, a szövetséghez köthető
Nyilvánosság Alapítvány üres és gazdátlan, valamint a
honlapot összesen kétszáz fő kíséri figyelemmel az országban,
de „az adott pénzből jobbat csinálni nem lehet” –
fogalmazott.
„Van itt egy
mindent átható félelem; jaj, csak botrány ne legyen, s ennek központjában
áll az elnök félelme, hogy két éve tartósan elmaradó teljesítménye
miatt esetleg leváltják. Pedig nem kell félnie. Az a 60-100
ember, aki körbeveszi azt, ami a MÚOSZ-ból maradt, pont ezzel a
semmit nem akaró, semmit nem tevő elnökkel él együtt a legkönnyebben.
Meg közel sem biztos, hogy ez így volna. Mi van, ha ez csak a törpe
minoritás hangja? Hiszen itt van az Új Stratégia” – írja
éles kritikájában Enyedi Nagy Mihály.
A MÚOSZ küldöttgyűlése
„simán elsétált történelmi és szakmai felelőssége
mellett”. Jogi értelemben megtámadhatatlanul szilárd formákban
és kétségbeejtően belterjesen az ország és a magyar nyilvánosság
állapotaira gyakorlatilag reflektálatlanul és „lényegében
titokban” küzdött meg a közel félszáz küldött azért,
hogy a MÚOSZ működési állapotai támadhatatlanok legyenek.
Ezután a
dolgozata után Enyedi Nagy Mihályra is ráhúzták a vizes lepedőt,
mondván: jobb, ha hallgat, mert sorozatos etikai vétségek miatt
felfüggesztették tagságát. Egy sértett ember hőbörgésének
minősítették a vitairatát.
Enyedi Nagy Mihály
stratégiai célja volt a MÚOSZ egyesülése a
szakszervezetekkel. Ezt azonban a szövetség tagsága egészen
kicsit sem akarta.
cz
|
